eur:
408.18
usd:
387.72
bux:
77771.12
2024. november 16. szombat Ödön

Virág Barnabás: nem szabad korán győzelmet hirdetni az infláció felett

Alapkamat-csökkentési ütemről, a Monetáris Tanács óvatosságának okairól, a gazdaság helyreállásának üteméről, az infláció és a gazdasági növekedés mértékéről is beszélt Virág Barnabás, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke az InfoRádió Aréna című műsorában.

Miért hagyta változatlanul az alapkamatot a Monetáris Tanács augusztus 27-én, a legutóbbi alkalommal?

Érdemes egy lépés hátra lépni, hogy ezt a döntést megfelelően értelmezzük. 2023-ban nagyon magas inflációs időszaka volt a magyar gazdaságnak, és erre reagál az alapkamat, két számjegyű tartományba emelkedett, és ennek a kamatszintnek a mérséklése kezdődött meg tavaly, 2023 májusában. Akkor 18 százalék volt az effektív kamatszint, azóta folyamatosan csökkentette a jegybank Monetáris Tanácsa az alapkamatot. Tizenöt egymást követő lépésben értük el a 6,75 százalékos szintet, és e tekintetben júniusban egyértelműen azt a jelzést küldtük, hogy innentől kezdve új szakasz van, ahol minden alkalommal nagyon részletesen megvizsgálja a beérkező adatokat a Monetáris Tanács, és két opció közül választ: a kamatszint tartása, vagy kis mértékű, 25 bázispontos kamatcsökkentés. Június-júliusban a döntés az volt, hogy 25 bázisponttal csökkent tovább a kamatszint. Azok az adatok, amiket az elmúlt hetekben láthattunk, azt indokolták, hogy augusztusban átmeneti szünetre van szükség ebben a kamatmérséklési periódusban, ennek megfelelően született meg a döntés az augusztus végi kamatdöntő ülésen, tehát továbbra is 6,75 százalékpont az alapkamat. Az okokat illetően érdemes az inflációval kezdeni. Nagy utat tettünk meg. A Magyar Nemzeti Bank célja a 3 százalékos inflációs pálya fenntartható elérése, és ekörül van egy úgynevezett toleranciasáv, plusz-mínusz egy százalékpont. Nagyon jó hír, hogy a tavalyi magas inflációs rátákat követően az idén már szinte minden hónapban ebben a toleranciasávban alakult az infláció. Egyetlen kivétel volt ebből a júliusi adat, ami 4,1 százalékpontos értéket mutatott. Az látszik, hogy azért az inflációnak egyrészt a hajlama, másrészt az árnyékai még mindig velünk van, és ez egy figyelmeztető jel a jegybankok számára. Amikor az infláció árnyékáról beszélek, akkor azt kell látni, hogy a családok, a lakosság, a vállalkozók döntéseit a felmérések szerint továbbra is nagy mértékben befolyásolja az infláció érzékelése, az inflációtól való félelem. Ebből az következik, hogy nekünk továbbra is az inflációt csökkenő pályán kell tartanunk ahhoz, hogy ez a félelem folyamatosan oldódjon a gazdasági szereplőkben, és annak megfelelően tud majd mindenki értelemszerűen többet beruházni, többet fogyasztani, ami a GDP szempontjából is segít. Amikor azt mondom, hogy az inflációs hajlam is ott van a magyar gazdaságban, akkor pedig arra gondolok, hogy a júliusi adat éppen azt mutatta meg, hogy az élelmiszerpiacon történt egy pici szabályozóváltozás a kormányzat részéről, és azonnal a szektor szereplői áremeléssel reagáltak rá. Tehát az látszik, hogy amikor van egy költségoldali áremelési hatás a gazdaságban, akkor az áremelkedések realizálódnak is viszonylag gyorsan. Az inflációs hajlam velünk van, az infláció árnyéka hosszú, tehát továbbra is a gazdaságpolitikának, illetve a jegybanki politikának a fókuszába azt kell helyezni, hogy tovább gyúrjuk lefelé az inflációs pályát. Ez indokolta az augusztusi döntést is. A következő, az augusztus hónapról érkező adat a méréseink szerint már ismételten a toleranciasávon belül fog alakulni, de értelemszerűen ezt majd akkor kell nyugtázni, amikor ténylegesen az adat be is érkezett.

A hajlam az inflációra, ha jól értem, az egy félelem alapú hajlam. Ezt lehet valamivel oldani, a jegybanknak van-e erre bármilyen eszköze?

Amikor a hajlamról beszélek, akkor arra gondolok, hogy amikor van lehetősége a vállalkozásoknak árat emelni, akkor ezt az áremelkedést meg is teszik.

Függetlenül attól, hogy a kereslet milyen?

Nem függetlenül, de azt látjuk, hogy ezek az alapvetően költségoldalt érintő hatások sokkal gyorsabban jelennek meg a fogyasztói árakban most, mint mondjuk azt a 2010-es évtizedben láttuk. A félelem pedig egy másik tényező, az már picit a gazdaságpszichológia területe. Ott azt érdemes látnunk, hogy amikor magas inflációs időszak következik be bárhol a világon, és ezt a magyar adatok is mutatják, akkor ott azt követően a bizalom, a stabilitásba, a kiszámíthatóságba vetett hit fokozatosan, lassan tér vissza. Emiatt látjuk azt, hogy mind a fogyasztás, mind a beruházások csak lassan reagálnak az egyébként az inflációban ténylegesen bekövetkezett változásokra. A lakossági felméréseink továbbra is azt mutatják, hogy bár 4 százalék meg az alatt volt az elmúlt hónapokban az infláció, 6-8 százalék között van az érzékelés. Ezért nem elég azt mondani, hogy most már a toleranciasávban van az infláció, és akkor hátra lehet dőlni. Nem szabad korán győzelmet hirdetni az infláció felett. A gazdaság történelméből tudjuk, hogy az infláció borzasztó veszélyes jelenség, leértékeli a jövedelmeket, leértékeli a megtakarításokat, ami után a kilábalás, illetve a helyreállás is csak lassabb. Úgyhogy azzal tud most a jegybanki politika a legtöbbet segíteni a gazdaság helyreállásában is, hogy ezt a bizalmi faktort a gazdaságban erősíti, erősíti a stabilitást, erősíti a kiszámíthatóságot, mert arra fog majd felépülni a beruházásoknak, a fogyasztásnak a gyorsabb növekedése.

Mitől függ az, hogy az év hátralévő részében nyílik-e még alkalom kamatvágásra?

Két tényezőt érdemes majd nagyon szorosan figyelemmel követni. Egyrészt a magyar gazdasággal kapcsolatos tényezőket. Itt első helyre tenném megint csak az inflációt. A cél az továbbra is, hogy lefelé toljuk, lefelé gyűrjük az inflációt a teljes gazdaságpolitika szintjén. Ebben a jegybanknak nagyon hangsúlyos szerepet kell vinni továbbra is, hogy fenntartható módon érjük el a 3 százalékot. A fenntartható módon azt jelenti, hogy nem egy hónapra, hanem több negyedéven, több éven keresztül 3 százalék körül horgonyozzuk ismét az inflációt. Azt kell vizsgálni, hogy a következő havi adatok megerősítik-e ezt a pályát, vagy sem. A másik tényező pedig az, hogy a magyar gazdaság kockázati megítélése hogyan néz ki. Itt értelemszerűen több faktor is fogja ezt befolyásolni. Komoly előrelépések történtek több területen. Ilyen a folyó fizetési mérleg pozíciója. A költségvetés területén nagyon szorosan követik a befektetők, hogy az idei hiánycélt képes-e teljesíteni Magyarország, ami 4,5 százalék. Én azt gondolom, hogy a nyáron hozott döntésekkel a költségvetési hiánycél elérhetősége bizonyosan javult. Ezek azok a belső faktorok, amelyeket a befektetők minden alkalommal nagyon szorosan követnek, és van a külső közeg, ami hullámzik, és ez megint csak egy olyan faktor, ami arra int minden jegybankot, hogy óvatosan, türelmesen, tartsuk szárazon a puskaport, mert nagyon gyorsan változnak azok a narratívák, amelyek a globális pénzpiaci közeget meghatározzák. Most egyre élesebben látszik, hogy az EKB már elindult a nyár elején, de minden várakozás szerint a FED is elindíthatja a kamatcsökkentési ciklusát szeptemberben, és kulcskérdés, hogy e tekintetben milyen piaci reakciókat láthatunk majd a feltörekvő gazdaságokban. Ez a két faktor fogja majd azt meghatározni, hogy mekkora mozgástere van a kamatpolitikának az év végéig.

Az aktuális kamatszintnek, meg a kamatpályának milyen hatása van a hitelezésre, ami nélkül nem nagyon van gazdaság?

Értelemszerűen nagyon szoros hatása van a hitelezésre. Abban, hogy a hitelköltségek hogyan alakulnak, értelemszerűen egy fontos faktor az, hogy a kamatpolitika hogyan néz ki. Nagyon sokszor a figyelmet kihegyezzük egyetlen számra, az alapkamatnak a mértékére, de azt tudjuk mi is a hétköznapi életből, akár vállalkozóként, akár magánszemélyként, amikor hitelt veszünk föl, akkor sokszor hosszú futamidejű hiteleket veszünk föl, hosszabb kamatfixálás mellett. Értelemszerűen ezeknek az árazását már nem az alapkamat határozza meg, hanem az, hogy a magyar gazdaságban a hosszú futamidejű hozamok, 5-10 éves hozamok, milyen pályán mozognak. A kockázati felár ebben egy nagyon fontos tényező. Ezért is fontos, hogy a gazdaságpolitika egésze a kockázati felárak csökkentése és azon keresztül a hozamkörnyezet mérséklése felé hassanak, hiszen ez tudja majd belendíteni a hitelezést. Az első helyen kell kiemelni a bizalom, a jövőbeli kilátás szerepét a hitelezési döntésekben. Ez jól látszik egyébként az aktuális hitelpiaci adatokban is. Ha olyan szegmensét nézzük a hitelpiacnak, mint a lakossági szegmens, ahol a munkaerőpiac továbbra is erős maradt, a reálbérek növekednek, és minden bizonnyal ez a folyamat a következő években is zajlik majd nagyon szép ütemben tovább.

Ott bátrak vagyunk.

Ott bátrak vagyunk, és meg is indult már piaci alapon a hitelpiac helyreállása. Nagyon gyors hitelnövekedést látunk minden szegmensében a lakossági piacnak. A vállalati szegmensben pedig abszolút kivárás zajlik. Minden felmérésünk azt mutatja, hogy az első három-négy faktor között a vállalati oldalon is alapvetően a keresleti kilátásokkal kapcsolatos bizonytalanságot említik, nehéz azt látni, hogy az exportpiacainkon, belső keresletben milyen változások zajlanak majd a következő években, hiszen minél biztosabbak vagyunk ebben, annál könnyebb a kapacitásokat erre rátervezni. A második helyen az infláció, tehát a költségei a vállalkozás működtetésének hogyan fognak kinézni, és nincs az öt-hat legfontosabb szempontban az, hogy milyen kamatszint mellett kell ezt megtennie. A vállalati hitelpiac visszaépülésében kulcselem lesz az, hogy kiszámítható keresleti felívelés történjen meg a magyar gazdaságban, és általában a bizalom erősödjön a jövőt illetően.

Akkor nem lehet egy olyan jegybanki alapkamatszintet mondani, amihez képest kell majd mondani egy piaci hitelezési kamatot, amire azt lehet mondani, hogy ezt a vállalat már bőven ki tudja termelni, hanem többtényezős?

Ez egy hibás leegyszerűsítése annak a világnak, ami körülöttünk zajlik. Érdemes megnézni a nemzetközi adatokat. A vállalati hitelpiacoknak az alapfolyamatai nagyon egy irányba mutatnak Európában, mindenütt azt látjuk, hogy lassulnak a hitelezési tendenciák, nagyon lassan kap lábra a hitelpiac, függetlenül attól, hogy mekkora az alapkamat. Van egy közös faktor az egész folyamat mögött, ami nem a kamathoz kapcsolható, hanem igazából ahhoz, hogy mik a kilátások, hogy a jövőbe vetett bizalma, hite hogyan néz ki a gazdasági szereplőknek, amit értelemszerűen egy ilyen háborús közegben különösen nehéz még fölfelé csavarni és folyamatosan javítani.

A jegybank elemzi a magyar gazdaság állapotát is. Mi fékezi a növekedést most?

Két nagy szeletet említenék. Első helyen mindenféleképpen az exportpiacainak az állapotát. Nagyon tanulságosak azok a folyamatok, amik az Európai Unión belül zajlanak. Az a válsághalmaz, ami már indult a koronavírus-járvánnyal, majd követte az energiaválság és a sajnálatos háború Ukrajnában, nagyon erőteljesen megütötte a német gazdaságot, és ő a legfontosabb exportpiacunk. Innentől kezdve elég erős determinációban vannak azok az országok, amelyek a német termelési lánchoz szorosan kapcsolódnak, ilyen Szlovákia, Csehország és Magyarország. Ez az exportkilátásokat elég erőteljesen beárnyékolja, és a legtöbb felmérés egyelőre nem mutat rövid távon erőteljes váltást ebben a folyamatban. Egy olyan gazdasághoz, egy olyan iparághoz kapcsolódunk nagyon szorosan a termelési láncunkon keresztül, ami most aktívan a fókuszpontba került, egy nagy technológiai átmenetnek is a fókuszpontjában van. Az autóipar, az elektromos autózás olyan terület, aminek a teljesítménye az elmúlt időszakban éppen visszafogta a magyar gazdaság aktivitását. A másik terület pedig a beruházások csökkenése. A szintek nagyon számíthatnak, hogy honnan indultunk. A 2010-es évtizedben a beruházás fontos húzómotorja volt a magyar gazdaság növekedésének. Nagyon magas beruházási rátát értünk el az évtized végére. Top 3-ban volt Európában, és ezekhez a szintekhez képest csökken most a beruházás, ami értelemszerűen az éves GDP-dinamikában egy negatív érték. Emögött két folyamat van, az egyik az a bizalom, amit már említettem, egy ilyen időszakban, amikor a kereseti kilátások bizonytalanok, maga a gazdasági közegben nagyon sok a bizonytalansági faktor, mindenki sokkal óvatosabban fog bele új beruházási döntésekbe, inkább kivárás jellemzi a vállalatokat. A másik elem pedig az állam oldalán a hiánycéloknak a teljesítése nagyon fontos, a magyar gazdaság kockázati megítélését befolyásoló faktorrá vált, amit a kormányzat részben olyan intézkedésekkel próbál elérni, amelyek alapvetően a kormányzati beruházási számokat évről évre alacsonyabb pályára terelik. Ez a két hatás van amögött, hogy a beruházások az idei évben csökkenő pályára álltak. Érdemes egy szót ejteni a fogyasztásról, mert ez a sajtóban nagyon sok vitát generált az elmúlt időszakban. Mi a jegybanki oldalról két fontos állítást látunk a fogyasztási pálya mögött. Egyrészt a fogyasztás helyreállása ebben a válságszakaszban abszolút a régiós trendekkel összhangban alakul. Ha megnézzük azt, hogy 2019 végéhez képest az elmúlt négy évben a lakossági fogyasztás hogyan alakult a magyar gazdaságban, akkor azt látjuk, hogy jelenleg 8 százalékkal van a 2019-es szint fölött, az európai átlag az valahol 2,5 százalék. Messze az európai átlag fölött van a lakosság helyreállása, és nagyjából kéz a kézben halad a magyar adat a lengyel pályával. A magyar lakossági fogyasztás helyreállása a jegybanki prognózisunkhoz képest még egy picit gyorsabb is. Ahol a fogyasztásban biztosan van elmaradás, az sokkal inkább a strukturális állapota a fogyasztásnak. Ezen a fejlettségi szinten a jellemző fogyasztási ráta 88-90 százalék körül van. Tehát a nagy részét a jövedelmünknek elfogyasztjuk. Ez a hányados most Magyarországon 80 százalék alatt van, 78-79 százalék a legutolsó adatok szerint. Itt látszik az, hogy van egy strukturálisan alacsony fogyasztási hányad a magyar gazdaságban, ez körülbelül 10 százalékponttal alacsonyabb annál, mint amit a más hasonló gazdaságokban megfigyeltünk. Egyébként vannak még hasonló cipőben járó országok a régióban, például Csehország is ilyen. Ennek az okai többrétűek. Egyik rétegéről már beszéltünk, a megtakarításokról. Ebben a közegben nagyon óvatosak a családok, és mindenki több pénzt tesz félre megtakarításokra, ezt láttuk az elmúlt most már két évben. A második elem szorosan kapcsolódik a versenyképesség, a termelékenység kérdésköréhez, értelemszerűen akkor lehet ezt a rátát érdemben emelni, ha a magyar gazdaság képes magasabb termelékenységi szinten működni, ha egy magasabb termelékenységi szint mellett működünk, az magasabb béreket jelent, rövid és hosszú távon is, és ha magasabbak a bérek, akkor mindenki nagyobb fogyasztást tud magának megengedni. Ezért mondjuk el most már évtizedes időhorizonton a jegybankban, hogy versenyképesség, versenyképesség, versenyképesség, tehát a gazdaságnak a kínálati oldalát kell folyamatosan erősíteni. És megemlítenék egy harmadik faktort is, az pedig a lakáspiac. Egy évtizedes időhorizonton a lakásárak nagyon gyorsan emelkedtek Magyarországon, itt is van árszint jellegű kihívása a magyar gazdaságnak, ami azt jelenti, hogy aki lakásvásárlásban lesz érdekel, mert mondjuk éppen egyetem után belép a munkaerőpiacra és saját lakást szeretne vásárolni, annak a jövedelmének egyre nagyobb részét kell föláldoznia ahhoz, hogy a lakáspiacon befektetéseket vagy vásárlásokat tudjon eszközölni. Ez megint egy olyan szelet, ami értelemszerűen először megtakarításokba megy át, hiszen ott kell az önerőt megképezni, majd pedig az ingatlanpiacon csapódik le. Tehát nagyon sokrétegű az, hogy strukturálisan miért van alacsony lakossági fogyasztási pozícióban a magyar gazdaság, de ha a rövid távú folyamatokat nézem, ott a ciklikus helyreállása a fogyasztásnak abszolút a régiós mintázatoknak megfelelően zajlik.

2024-re és 2025-re milyen növekedési pályával számol a Magyar Nemzeti Bank?

2024 tekintetében még van egy nagy bizonytalansági tényező, ez a mezőgazdaságnak a kibocsátása, ezért vagyok óvatosabb. Amit a júniusi prognózisunkban képviseltünk, hogy valahol 2,5 százalék körül lehet a gazdasági növekedés üteme az idei évben, azt lefelé kell majd módosítanunk. Valahol inkább a másfél százalék lehet reális kimenet az idei évre. A 2025-ös évet illetően a kulcskérdés az, hogy a külső piacainkon milyen változások zajlanak. Rövid távon nehéz azt látni, hogy gyors változás tud bekövetkezni. Ami jó hír, hogy a szolgáltató szektorban, mint a turizmus, ott azért egy elég gyors javulás látszik, ami a következő években is kitarthat.

Mennyire kockázatos a turizmus? Láttunk olyan évet, amikor egyik pillanatról a másikra megállt.

Az egy nagyon szélsőséges év volt. A Covid éve volt, ami az elmúlt száz évben néhány alkalommal bekövetkező egyedi esemény volt. A turizmusban a megatrend az, hogy egyre többen utaznak, és tipikusan Magyarország egy ilyen desztináció, már sokkal inkább az a probléma, hogy kezd túlcsordulni ez a pohár. Egyre többen fognak a globális turizmusba bekapcsolódni, egyrészt az ázsiai középosztályoknak a szélesedése is ezt okozza, másrészről pedig a demográfia is azt okozza, hogy idősebb korban már nyitottabbak vagyunk arra, hogy rövidebb-hosszabb utazásokat tegyünk, ha van megtakarításunk. Ez támogatni fogja a magyar gazdaság növekedését. Mi a legutóbbi prognózisunkban azt mondtuk júniusban, hogy 4 százalék közeli növekedés elérhető 2025-ben. A bejövő információk alapján valószínűleg ezt is majd lefelé kell módosítanunk, valószínűleg inkább 3-3,5 százalék közötti növekedés lehet a 2025-ös évre.

Milyen inflációs pályával számolnak 2024-re és 2025-re?

Arra számítunk, hogy augusztus-szeptemberben még egészen bizonyosan az infláció vissza fog kerülni a toleranciasávba, ezt követően az őszi hónapokban majd lehet egy pici fölfelé mozdulás, és az év végén ismét kikerülhet majd az infláció ebből a 2-4 százalékos toleranciasávból, és 4 százalék fölött zárjuk majd az idei évet. A jövő évet illetően a júniusi prognózisunk az volt, hogy az éves átlagos infláció valahol 3 százalék körül stabilizálódhat az év közepétől. Ebben én egyelőre nagyon nagy új sztorielemeket nem látok, én továbbra is azt gondolom, hogy ez a 3-3,5 százalékos inflációs pálya a 2025-ös évben elérhető.

Több kormányzati tényező is beszélt arról, hogy az inflációcsökkenés üteme nagyobb mértékű kamatcsökkentést is lehetővé tenne. Lehetővé tenne? Mi az az ütem, ami erre lehetőséget ad?

Azt kell vizsgálni, hogy az inflációs célunkat fenntarthatóan elérjük-e. A másik kérdés pedig az, hogy az inflációnak az árnyéka, és ez a pszichológiai hatás hogyan hat a magyar gazdaságra. A harmadik kérdés pedig az, hogy milyen nemzetközi közegben működünk. Ez az úgynevezett reálkamatnak a kérdésköre, ami nagyon leegyszerűsítve az alapkamat és az éppen megfigyelt infláció közötti különbség, amit vitapontként nagyon sok hozzászóló föl szokott hozni. Azt érdemes látni, hogy a világban a 2010-es évtizedhez képest ezen a téren óriási változás történt. A 2010-es évtizedben mindenki stabilan tudta magát finanszírozni egy olyan állapotban is, ahol ezek a reálkamatok negatívak voltak, ahol a kamatkörnyezet az az infláció értéke alatt volt. Ehhez képest adott új környezetet a 2020-as évtized, ahol a nagy jegybankok is 1-2 százalékos pozitív reálkamatpálya mellett finanszírozzák és működtetik a gazdaságokat. Ez azt jelenti, hogy a kamatszint az Amerikai Egyesült Államokban és az eurózónában is jelenleg az infláció fölött van másfél-két százalékponttal. A feltörekvő piacok száárma mindig egy potméter, amihez alkalmazkodni kell a jegybanki döntéshozatal során. Ennek megfelelően kell azt is értékelni, hogy a mi reálkamatszintünk ebben a közegben a legutolsó adatok szerint 2,5 százalék körül van. Ez abszolút illeszkedik a nemzetközi trendbe. Egy olyan időszakot élünk, ahol mindenki pozitív reálkamat mellett működteti a gazdaságát. A feltörekvő piacokon a 2,5 százalékos értéknél lényegesen magasabb számokat is láthatunk még itt Európában is. Túlságosan a homloktérbe került ennek a reálkamatkérdésnek az értelmezése. A jelenlegi fogyasztási, beruházási döntéseket a bizalom, a kiszámíthatóság, a jövővel kapcsolatos értékítélet mozgatja, és nem az, hogy éppen a reálkamat most 2,5 százalék, 2 százalék, vagy pedig 1,5 százalék, mert ezt alapvetően a gazdaságpszichológia körébe tartozó tényezők határozzák meg.

Mennyire mozog együtt a térség? Amikor a rövidített jegyzőkönyvben azt olvasom, hogy a környező, szomszédos vagy hozzánk hasonló ország tud alapkamatot csökkenteni, akkor ők más környezetben mozognak, vagy a helyzetük más?

A trendeket, a mozgás irányát illetően van egy elég erőteljes együttmozgás a régióban, a szinteket illetően vannak eltérések. Azok az országok, ahol az infláció alacsonyabb értéken van, ilyen például Csehország, ahol sikerült már az év közepére elérni a 2 százalékos inflációs célt, és mellette pedig a gazdaságnak a kockázati megítélése lényegesen jobb annál, mint amit a magyar gazdaság esetében látunk, ott értelemszerűen ez a kamatcsökkentési pálya alacsonyabb szint mellett zajlik, ők most már a 4 százalékot közelítik a kamatban, de a reálkamatuk 2 százalék körüli értéket mutat. Ezért mondom, hogy a reálkamatban elég sok hasonlóságot látunk. A differenciát befolyásolja, hogy egyrészt maga az infláció hol van, másrészt pedig a kockázati megítélése a gazdaságnak milyen. Azt kell látni, hogy amikor a globális piacok ilyen nagy volatilitással működnek, akkor a kockázatnak van ára, és ezeket az árakat kell figyelembe venni a monetáris politikai döntéshozatalban is.

A forint árfolyamát mi mozgathatja a közeli jövőben?

Két nagy tényezőcsoportot érdemes azonosítani. Az egyik a globális pénzpiaci folyamatok, ha a nagy jegybankok esetében elindul vagy ütemes lépésekkel zajlik majd a kamatcsökkentés, amit jelenleg áraznak a befektetők, ez értelemszerűen azt jelentheti, hogy a feltörekvő piacok iránti kereslet vagy érdeklődés az növekedhet, hiszen a befektetők elkezdik keresni a magasabb kamatozású eszközöket, és a feltörekvő piacokon tipikusan ilyenek vannak. Majd meglátjuk, hogy ezek ténylegesen realizálódnak. Azért vagyok ennyire óvatos, mert az elmúlt másfél év arról szólt a világ pénzügyi piacain, hogy nagyjából másfél-kéthavonta jöttek új és új narratívák a nagy jegybankok döntéseit illetően. Tavaly év végén már elindultunk onnan, hogy 125-150 bázispontos kamatcsökkentés lesz az idén. Tavasszal eljutottunk odáig, hogy semmi nem lesz az idén, és most is augusztusban történtek olyan események, hogy rendkívüli kamatcsökkentéseket kell majd a nagy jegybankoknak végrehajtani. Nagyon gyorsan változik a piac, de ha realizálódnak azok az alapforgatókönyvek, amik most a befektetői gondolkodásban benne vannak, az fölértékelheti majd a feltörekvő piacokon eszközölt befektetéseket. A másik tényező, hogy a magyar gazdaságban milyen folyamatokat látunk. Itt alapvetően három tényezőt emelnék ki. Egyrészt a folyó fizetési mérleg pozícióban az első félévben borzasztó pozitív tendencia volt, majdnem 4 milliárd euró volt a többletünk, ami egy historikusan magas érték, nagy kérdés, hogy ez a második félévben is hasonló pályán marad, hiszen ez támogatja minden alkalommal a devizapiacunkat. Amire nagyon figyelnek a befektetők, az a költségvetési pályának az alakulása. Itt mi mint Monetáris Tanács optimisták vagyunk, azt látjuk, hogy elérhető a 4,5 százalékos cél, de az is látszik, hogy a befektetők oldalán van egy kivárás, ők azt mondják, hogy hiszem, ha látom, nyugtával dicsérjük a napot. A harmadik elem a gazdaság helyreállásának az üteme lesz. A belső kereslet tekintetében azt gondolom, hogy fokozatos, folyamatos helyreállást fogunk látni, én bízom abban, hogy a lakossági fogyasztásban a helyreállítás tovább fog folytatódni. A nagy kérdés az, hogy a külső piacainkon milyen dinamikák realizálódnak, ott azért még sok a kérdőjel.

A lakosság az itthon fog fogyasztani, vagy külföldről fog rendelni? A kettő az nagyon nem ugyanaz.

Így van, ez nagyon nem ugyanaz. Érdemes kettéválasztani az okokat, egyrészt van egy megatrend, az online kereskedelem előretör a világban, a Covid-járvány volt az, ami ezt borzasztó módon fölgyorsította. A fogyasztói attitűd most sokkal nyitottabb az online vásárlások iránt. Ennek egyébként lehet egy jótékony hatása is, hiszen ez a versenyt is erősíteni fogja majd a kereskedelmi ágazatban, és a nap végén azok a szereplők – nemcsak a kereskedelemben, hanem a beszállítói hálózatokban– fognak talpon maradni, akik képesek lesznek versenyképes árakat ajánlani majd a fogyasztóknak, függetlenül attól, hogy a fizikai térben vagy az online térben vesszük meg. Ennek lesz egy fegyelmező hatása.

Nem fogja kiirtani a kis piacokon működő honos kereskedőket a nagy piacokon működő nagykereskedő árazási gyakorlata?

Ezt még szerintem korai megítélni. Bizonyosan a mérethatékonyságnak van egy nagyon fontos előnye e tekintetben, de meg kell nézni az elmúlt éveknek a tendenciáját a magyar piacon, ha mondjuk sikeres online kereskedőket szeretnék mondani, azok egy régiós, hasonló méretű piacról érkeztek a magyar piacra, tehát nemcsak nagy gigaszereplők jelennek meg ezen a piacon. Ez egy új piac, aminek a felosztása még előttünk áll. Új piacoknál két hatás van, egyrészt, aki korábban jön, az nagyobb szeletet visz, másrészről pedig egy idő után a mérethatékonyság elkezd dolgozni, ezért mondom azt, hogy szerintem az egyenleget még nem lehet egyértelműen megvonni.

Van a jegybanknak statisztikája a külföldi megtakarításokról, de ezeket a statisztikákat időnként a valóság módosítja. Egyre többet viszünk ki?

Igen, a tendenciák ezt mutatják. Az, hogy külföldön is megtakarítunk, abszolút racionális döntési folyamatnak a része. A befektetésekben talán az egyik legfontosabb legelső tanács, amit mindenki hall, hogy a tojásokat ne tartsa egy kosárban. Minden megtakarító igyekszik diverzifikálni a portfóliót, hogy próbál olyan megtakarításokat tartani, amit nemcsak egy eszközben, nem csak bankbetétben, vagy nem csak állampapírban tart, hanem tart részvényt, adott esetben vesz aranyat is, tehát több eszközosztályt is használ a megtakarításainál, és nemcsak egy devizában tartja a megtakarításait, hanem tart euróban, tart dollárban, tehát ilyen módon is diverzifikálja a megtakarításait. Abszolút racionális, hogy hazai megtakarítók külföldön is tartanak pénzt. Most több mint 5000 milliárd forintot tartunk ilyen külföldi megtakarításokban, ha azt nézzük, hogy mennyit tartunk külföldi eszközben, az egy még nagyobb szám, és itt van igazából a kihívás, amit szerintem kezelni kell a magyar gazdaságpolitikának, hogy 10 ezer milliárd forint fölött van ez az érték, ami azt gondolom, hogy magas szám. És ebben a háborúnak azért volt egy nagyon negatív hatása, a megtakarítások piaca abszolút bizalmi üzletág, és ha a megtakarításokkal kapcsolatban bármilyen új hír, döntés születik, arra mindenki összerezzen, és ott látszik az adatokban is, hogy 2022-ben volt egy nagy ugrás ezekben a megtakarításokban. Talán emlékszünk rá, 2022 októberében egy elég erőteljes beavatkozást hajtott végre a jegybank azért, hogy az akkori devizapiac, illetve a magyar pénzügyi piac stabilitását érő veszélyeket kezeljük, abban nagyon fontos szempont volt az, hogy ott hónapokig több megtakarítás ment külföldre, mint ami a forint eszközökben képződött. Ez részben a háborúnak is a következménye, de a megtakarítások piaca bizalmi terület. Ott minden olyan beavatkozás, ami a megtakarításokat érinti, mindig a bizalmat is befolyásolja. Ezért nagyon-nagyon óvatosan kell ezekkel bánni. Egy óriási értéke a magyar gazdaságnak az, hogy a magyar lakosság nettó pénzügyi vagyona több mint a GDP 100 százaléka, 107-108 százaléka. Ez egy óriási szám, a régió más országaiban ez 60-70 százalék között van. Ez azt jelenti, hogy az éves magyar GDP 200 milliárd euró körül van, tehát ez a 30 százalékos többlet, ami nálunk nettó pénzügyi vagyonban akkumulálódik, az éves szinten körülbelül 60 milliárd euró többletfinanszírozási lehetőséget tesz lehetővé a magyar gazdaságban. És itt jön el a nagy kérdés, hogy ezt hogyan használjuk. Ez egy komoly lehetőség a magyar gazdaságban, hiszen ha sikerül ezeket a pénzeket becsatornázni a magyar gazdaságba, beruházások finanszírozásába. Az állam finanszírozása tekintetében egy nagyon komoly előrelépést tettünk az előző évtizedben, amit fönntartottunk a 2020-as évtizedben is, állampapírja majdnem minden megtakarítónak most már van. Vannak még ezen kívül is nagyon jó sztorik a magyar gazdaságban. Csak egy példát mondjak: a a BUX-index, a magyar tőzsdeindex. Aki a magyar tőzsdén fektetett be, az a 2023-as évben 38-39 százalékos hozamot ért el, az idei évben az év elejétől közel 20 százalékot. A Budapesti Értéktőzsde a legjobban teljesítő tőzsdék közé tartozott az elmúlt másfél évben. Tehát vannak jó sztorik a magyar gazdaságban, az kell, hogy ezeket a sztorikat a megtakarítási oldalon is használjuk, és ne ezen keresztül ne külföldi beruházási lehetőségeket finanszírozzunk. Ehhez viszont a gazdaságpolitikának folyamatosan bizalmat kell építenie, és a megtakarítókat meg kell nyernie.

Devizatartalékokkal kell a jegybanknak foglalkoznia olyan környezetben, amikor az uniós pénzek nem nagyon jönnek?

A devizatartalékokkal egy feltörekvő piacon működő gazdaságnak minden esetben foglalkoznia kell. Ezt nagyon jól megmutatták az elmúlt évnek a turbulenciái és a magyar jegybank lépései is. 2022 októberébe a legnagyobb problémánk az volt, hogy hirtelen fölrobbantak a gázárak az európai piacokon, 200 euró fölé is lendült a jegyzés, és nekünk, mint gázimportőr gazdaságként ezt a számlát ki kellett fizetnünk.

Forintot euróra kellett váltani.

És nagyon sok forintot kellett euróra váltanunk, ami értelemszerűen elkezdte leértékelni akkor az árfolyamot, amire aztán persze fölfigyeltek utána már a spekulatív döntéseket hozó befektetők is. Akkor azt a döntést hoztuk, hogy a devizatartalékból finanszírozta Magyarország majdnem hat hónapon keresztül az energiabeszerzéseit, tehát akkor a devizatartalékot arra használtuk fel, hogy kiegyenlítsük ezt a többlet devizaigényét az energia beszerzéseinek. Ami aztán sikeresen egyébként stabilizálta is a piacainkat. A világgazdasági közegnek a karaktere most olyan, hogy nagyon nehezen előrelátható mozgásokat látunk a piacon. Ilyenkor minden esetben figyelni kell a jegybanknak, de a devizatartalékra ilyenkor kifejezetten figyelni kell. Ami a jó hír, hogy azért az elmúlt másfél évben jelentős mértékben növelte a Magyar Nemzeti Bank a devizatartalékait. Egy-másfél évvel ezelőtt 35-36 milliárd körül volt a devizatartalékunk, az elmúlt hónapokban ez már folyamatosan 47 milliárd euró körül állt. Jelentős előrelépést értünk el ezen a területen, de az is bizonyos, hogy folyamatosan erősíteni kell a pozícióinkat. Olyan sokkhatásokkal szembesülhet a gazdaság, amit előzetesen elképzelni is nehéz. Erről szólt az elmúlt 3-4 év, és akkor bizony számít az, hogy mennyi devizatartaléka van a jegybanknak. A mi célunk az, hogy folyamatosan a befektetői elvárások fölött, egy nagyon magas puffert tartva, működtessük a tartalékkezelésünket.

Elindult az azonnali fizetési rendszer 2.0 változata, QR-kóddal lehet fizetni. Ez elméleti lehetőség, vagy le van már fejlesztve az eladónál, meg a fogadónál is mindenhol?

Ez már egy abszolút gyakorlati lehetőség, most már több mint ötezer kereskedőnél elérhető ez a fizetési lehetőség, és a bankok is folyamatosan érnek oda a saját fejlesztéseikkel, hogy minden ügyfelük a mobilbanki applikáción keresztül ezeket a QR-kódos fizetési lehetőségeket fogja használni. Én óriási mérföldkőnek tartom azt, hogy ez a QR-kódos fizetési lehetőség elindult, mert a pénzügyi innovációk az egyik legfontosabb formái lesznek ennek az évtizednek, és ezen a területen mi újra jól állunk. 2020-ban, gyakorlatilag a Covid-válság kirobbanásával egy időpontban indítottuk el március elején az azonnali fizetések rendszerét, ami akkor egy kuriózum volt nemzetközi szinten is, és azt látjuk, hogy azóta már több mint 700 millió tranzakciót hajtott végre ez a rendszer, és a tranzakcióknak a 96 százaléka két másodpercen belül teljes. Ezt vittük tovább ezzel a QR-kódos fizetési lehetőséggel, ami azt jelenti, hogy innentől kezdve egy QR-kódot fog generálni a fizetésnél a terminál, és azt a mobilapplikációnkon keresztül fogjuk tudni jóváhagyni.Fontos a szó, hogy jóváhagy. Három fontos eleme van ennek a száz százalékban hazai fejlesztésnek

Nem kering az adatunk a világban.

Az adatunk nem kering a világban máshol. Ezzel nagyon sok más európai ország is küzd, hogy egy olyan világban, ahol a geopolitika az egy fontos, ha nem a legfontosabb tényezővé vált, hogy mi történik az adottal, mint a legfontosabb nyersanyag. Országhatáron belül maradnak ezek az adatok, abszolút biztonságos. Ha például most valakinek a bankkártyáját ellopják, és nem érzékeli azonnal, akkor azzal azért tudnak akár online térben, akár fizikai térben fizetési tranzakciókat végrehajtani. Ezzel a technológiával viszont csak akkor lehet fizetni, ha egy jóváhagyás történik az applikáción keresztül az ügyfél részéről, és a harmadik elem pedig az árazás: abszolút verhetetlen, a fogyasztók részéről ez teljesen ingyenes, semmi illetékek, sem díjak nem terhelik. A kereskedőknek pedig a bankjaikkal kell majd felvenni a kapcsolatot, és egy lényegesen alacsonyabb díjtételben fognak majd tudni megállapodni, tehát az ő oldalukon alacsonyabb használati díj fog jelentkezni, és egy sokkal gyorsabb tranzakció. Ha valaki péntek este vásárolt mondjuk kenyeret a pékségben hazafelé menet, és kártyával fizetett, akkor nagyon gyakori eset volt, hogy ennek a fizetésnek az ellenértéke a kereskedő számláján csak kedden reggel jelent meg. Ezzel a rendszer azonnal ott lesz a kereskedő számláján. Biztonságos megoldás, lényegesen olcsóbb, az ügyfelek részéről díjmentes, és 100 százalékban hazai fejlesztés. Ez az új fizetési lehetőség reményeim szerint sikerre van ítélve.

Oszlatni fogja a készpénzes fizetés iránti vágyat? Különféle oldali politikusok mondják, hogy ők mindig csak készpénzzel fizetnek. Van, aki még törvényt is szeretne csinálni a készpénzhasználat alkotmányos jogáról?

A készpénz iránti igény még nagyon sokáig meglesz a magyar gazdaságban. Amíg egyetlen olyan magyar állampolgár van, aki a készpénzt szeretne használni, addig a készpénzfizetésnek a lehetőségét meg kell őrizni. Amegatrend mégis az, hogy a gazdasági életnek egyre nagyobb szelete kerül át a digitális térbe. Ha ez az állítás igaz, márpedig igaz, akkor a digitális térben nem fogunk tudni készpénzzel fizetni, ezért kell folyamatosan fejlesztés alatt tartani a digitális fizetési megoldásokat, és értelemszerűen akkor jók ezek a digitális fejlesztések, amelyek egyszerre biztonságosak, lényegesen olcsóbbak, mint az eddigi lehetőségek, és a geopolitika pedig felértékelte az adatbiztonságot, tehát hazai körben maradnak az adatok.

Most már csak várjuk az attraktív applikációkat?

A bankoknak a feladata, hogy ezt megtegyék, de látva több banknak az applikációját, én azt látom, hogy a bankok is nagyon nyitottak és érdekeltek abban, hogy ez minél gyorsabban megjelenjen mint fizetési lehetőség az összes hazai banknál.

KAPCSOLÓDÓ HANG
Címlapról ajánljuk
VIDEÓ
inforadio
ARÉNA
2024.11.18. hétfő, 18:00
Schmidt Mária
Széchenyi-díjas történész, a Terror Háza Múzeum főigazgatója
EZT OLVASTA MÁR?
×
×
×
×
×