Nem az elnökség, hanem Dávid Ibolya utasította el; a hétfői elnökségi ülésen erről nem volt szó. Az ülésen, amelyen én részt vettem, arról volt szó, hogy a harmadik helyen végzett MDF-es jelöltek mitévők legyenek. Az elnökség nagy többséggel, egy tartózkodás és az én ellenszavazatom mellett úgy döntött, hogy ne lépjenek vissza. A csütörtöki megbeszélésre pedig nem kaptam meghívót.

Tehát nem volt testületi tárgyalás és döntés a miniszterelnök-jelöltről?

Nem volt. A megkeresés az elnök asszonyhoz érkezett, és a levélváltás is a két pártelnök között zajlott.

El kellett volna fogadnia Dávid Ibolyának a Fidesz ajánlatát?

Már hétfőn kellett volna azokról a javaslatokról beszélni, amelyek csütörtökön dőltek el, vagyis, arról, hogy a harmadik helyen végzett jelöltek önállóan dönthessenek visszalépésükről. Az ülésen azt mondtam: minimális célként jelöljük meg, hogy helyben dőljenek el a dolgok. Ez részben megvalósult, de az egész ügyet más alapokra kellett volna helyezni. A kérdés rendezése olyan irányba ment, amely végül zsákutca lett. Úgy tűnt számomra, hogy nem volt igazi megállapodási szándék. Tárgyalni kellett volna, hogy a Magyar Demokrata Fórum által meghirdetett korszerű, konzervatív programnak legyen esélye kormányzati programmá válnia. Sajnos, úgy tűnik, hogy az elmúlt hónapokban megfogalmazott választási ígéretek, például a Korrupcióellenes Hivatal, a 45 év feletti munkavállalók kérdése, a haláladó eltörlése, a következő négy évben nem valósul meg. A Fidesszel erre lett volna esély.

Dávid Ibolya azt mondta, hogy előbb az elvekről meg a programokról kellett volna egyeztetni, és csak ezután a személyekről. Ez az út miért nem volt járható?

Azért, mert minden óra veszteség. Arról volt szó, hogy egy tárgyalás első fázisában lehetőség nyílik a Magyar Demokrata Fórum mandátumainak a növelésére. Másrészt lehetőség nyílt volna arra is, hogy a kormányprogramba bekerüljenek a Magyar Demokrata Fórum elképzelései. Ez a program így, ellenzékből nem valósulhat meg. Másrészt az a gondolkodás, hogy most visszahúzódunk ellenzékbe, és majd építjük a pártot, nem igazán áll meg a lábán. Azért nem áll meg, mert nincs ellentétben a pártépítés azzal, hogy az MDF programja egy országépítő folyamat része legyen. A dolog lényege éppen az, hogy esély nyílik az MDF programját beilleszteni a kormányprogramba. Miért lennének ezek ellentétben?

Sokan foglalkoznak most az esélyszámításokkal. Az önök szempontjából talán a legérdekesebb Herényi Károlynak a Heti Válaszban közölt számítása, aki azt mondja, hogy akkor sincs igazán esély a jobboldal győzelmére, ha minden MDF-es visszalép a fideszes jelölt javára.

A választások előtt a közvélemény-kutatók is latolgattak, és gyakorlatilag minden előzetes számítás felborult. Pontosan ezért gondolom, hogy az ilyen típusú számítgatások nem biztos, hogy valósak. Azt gondolom, hogy amíg a verseny nem ért véget, nem latolgatni, hanem dolgozni kell. Ha van esély, akkor mindent meg kell tenni. Búslakodni akkor is van lehetőség, ha nem következik be a siker. A mostani két-háromnapos kampánycsend, a húsvéti ünnepek lehetőséget adnak sok minden átgondolására. Nem kizárt, hogy ezt követően lesz még lehetőség feloldani a helyzetet. A másik pedig, hogy a húsvét, a kereszténység legnagyobb ünnepe adhat olyan lelki pluszt, amely párosul a megbocsátáshoz hasonló erővel. Ezekben a döntésekben ugyanis nagyon sok volt a sérelem okozta emóció.

Kinek a részéről?

Az MDF-es jelöltek, az elnök asszony és az elnökség részéről. Talán ez a három nap alkalmat ad arra, hogy ezek a sebek begyógyuljanak. Ellentétes esetben pedig további sérüléseket okozunk. Az elnök asszony éppen azoknak a lelkén ejt nagyon komoly sebeket, akiktől elveszi a lehetőséget a Fidesszel való együttműködéstől. Az emberek nem felejtenek. Ha ezek a sérelmek létrejönnek, akkor hosszú éveken keresztül nem gyógyulnak be a sebek.

Összefésülhető lett volna az MDF és a Fidesz programja?

A Szabad Demokraták Szövetsége és a Magyar Szocialista Párt programja között sokkal nagyobb a szakadék, mint a Fidesz és az MDF elképzelése között. Másfél óra alatt mégis megállapodtak. Ma már arról beszélnek, hogy hány törvényt nyújtanak be, és melyek azok a lépések, amelyeket megtesznek, ha kormányra kerülnek. Ez valóban példamutató, katonás, fegyelmezett viselkedés, szemben az MDF akarok is, meg nem is magatartásával. Magyarul: nem akarásnak nyögés a vége. Nem volt komoly szándék a megegyezésre. Nekem nagyon furcsa ez a típusú taktika, mert elképzelhető, hogy ellenzékben nagyobb politikai erőtér jut majd négy év múlva az MDF-nek, de mi történik addig ezzel az országgal. Hol lesznek a konzervatív értékek? Hol lesz jelen a politikában mindaz, amely miatt a Magyar Demokrata Fórum elindult a választáson? Azt mondom, mint a farkas, úgy kellene küzdeni azért a pici dologért, amit mi képviselünk, ami a Magyar Demokrata Fórum sajátja. Most föladjuk a terepet, amelyet nehéz lesz majd visszaszerezni. Ez nagyon rossz taktika.

Lát-e valamilyen esélyt arra, hogy születik valamilyen testületi megállapodás az MDF és a Fidesz között a második fordulóra?

Ahogy hallottam a híreket, a Fidesz részéről a dolog lezártnak tekintendő, hiszen nem kaptak olyan választ, amelyről egyáltalán tárgyalni lehetett volna. Másrészt az MDF-nél a komoly politikai döntéseket mindig az országos választmány hozta meg, de a testületet nem hívták össze.

A második forduló után milyen tárgyalási pozíciója lesz a Fidesznek és az MDF-nek?

Ha van esély kormányozni, akkor nyilván újra kell gondolnia a kérdéseket a Magyar Demokrata Fórum vezetésének. Ez a mostani szituáció azonban iszonyatosan gyengíti az esélyeket. A Magyar Demokrata Fórum az esélyt utasította el. Innentől kezdve nagyon nehéz a további küzdelem. Azonban azt mondom, ez a küzdelem még nem esélytelen, mert a szavazatok nem feltétlenül a párt elnökségének döntésének megfelelően vándorolnak. Abban bízom, hogy ha a kormány leváltásához az MDF mandátumaira lesz szükség, akkor egy meghatározott feltételrendszer mellett a frakció hozzájárul ehhez.