Megjelentek a sorok a dél-angliai benzinkutak előtt, ami jó hír, mert van miért sorban állni. A katonai sofőrök bevetése után már a kutak 86 százalékán lehet tankolni.
Közben azonban a figyelem egy másik válságra terelődik át: hatalmasat ütött a közel húsz hetes bezárást hozó pandémia a brit kocsmákon, éttermeken és szórakozóhelyeken. Majd amikor jött a fokozatos nyitás, beütött a „pingdémia” – amikor a hivatalos koronavírus-alkalmazás bejelzett a felszolgálóknak, és a tulajdonos rettenetére hazaparancsolta a dolgozókat, ha fertőzésgyanús ember közelében voltak.
Ez a szabályozás is immár a múlté. Mostanra viszont
stabilan betöltetlen minden hatodik vendéglátóipari állás,
ugyanis az EU-s állampolgárok közül azok, akik alacsonyabb bért is bevállaltak, a brexit és a gazdasági helyzet miatt elszállingóztak. A korábban „elveszik a munkahelyeinket” szlogent visszhangzó, alacsonyan képzett britek meg valahogy nem kapkodnak az állások után.
A megkérdezett brit vendéglátófőnökök 96 százaléka mondta azt, hogy nincs elég dolgozója; 76 százalékuk magasabb bérekkel csábítaná őket, és csak 18 százalék magabiztos abban, hogy jól megy a toborzás és a munkaerő megtartása.
A pánázsiai Wagamama étteremhálózat – ahol magyarok is dolgoznak – nem tud elég szakácsot felvenni. Az olcsóságáról ismert Weatherspoons pubhálózat esetében pedig „a fagyi visszanyalt”: Tim Martin, a hálózat főnöke a „kemény” brexit egyik legnagyobb támogatója volt, aki még a francia pezsgőt is kitiltotta a pubokból. A kocsmahálózatnak azonban masszív kárt okozott a pandémia: 2019-hez képest 39 százalékkal estek a bevételei, és egy év alatt megduplázta veszteségeit.
Martin júniusban már arról magyarázott egy BBC-s vitaműsorban, hogy
támogatná „a józanul liberális bevándorlást” és vízumrendszert
– holott korábban a brexitpárti migránsellenesek oldalán állt (a brit közbeszédben a legális európai munkavállalót és az illegális határátlépőt is migránsként emlegették).
A Weatherspoonnak a gondok ellenére sikerült 39 ezerről 42-re emelni alkalmazottai létszámát. Ezzel enyhült a nagyvárosokra nehezedő nyomás, sok vidéki körzetben viszont még mindig nincs elég dolgozója.
A bevándorlási törvények lazítását követelte a brit vendéglátósok vezető szerve, a UKhospitality főnöke, Kate Nicholls is, valamint azt is, hogy tekintsék át az ágazatra vonatkozó adószabályozást. Korábban a pandémia idejére 5 százalékra leszállított áfa már 12,5 százalék, és drágult sok cég számára az ingatlanbérlet is.
Nicholls szerint a brit vendéglátó-ágazat „törékeny állapotban van”, és az idegenforgalommal együtt „örökösen” alacsony áfára van szüksége a talpra álláshoz.
Közben pedig csábítja a dolgozókat a nyelvproblémát nem jelentő, de jobb életminőséget ígérő napfényes Ausztrália – ahol szintén nincs elég dolgozó. Az egyik vendéglátó cég 1000 dolláros ital- és ételbónnal, valamint ingyen repülőjeggyel akarja magához édesgetni a fiatal briteket, akiknek jelentős része nem akar visszatérni a vendéglátóiparba. Legalábbis otthon nem.