-9 °C
Az első tíz nap a legveszélyesebb azok számára, akiket koronavírusos megbetegedésükkel kórházban kezeltek, majd onnan hazabocsátottak, állapította meg a Michigani Egyetem és a VA Ann Arbor Healthcare System közös kutatása, melyről a MedicalXpress cikke tudósít. A tüdőgyulladás vagy szívelégtelenség miatt kórházban kezelt emberekhez képest a koronavírusos pácienseknek 40-60 százalékkal magasabb esélyük van arra, hogy ebben az első kritikus másfél hétben visszakerüljenek a kórházba vagy akár meghaljanak.
Hatvan nappal a hazabocsátást követően ugyanakkor a koronavírusból felgyógyultak esetében már alacsonyabb az esély az ismételt kórházi kezelésre vagy a halálozásra, mint a másik két betegségben érintetteknek.
A kutatás megállapítja, hogy
- a koronavírusos betegek 9 százaléka meghal az első két hónapban, melyet már otthonában tölt,
- illetve 20 százalék olyan visszaesést tapasztal, melynek következtében újra kórházban kell őt kezelni.
A kórházi kezelés során a betegek közel egyötöde, 18,5 százaléka hal meg az adatok tanúsága szerint. Az eredményeket 2200 koronavírusos eset, 1800 tüdőgyulladásos beteg és 3500 szívelégtelenséggel küzdő páciens adatai alapján közölték. Az összes eset idén tavasszal-kora nyáron történt.
John P. Donelly epidemiológus, a tanulmány egyik szerzője szerint munkájuk felhívja a figyelmet arra, hogy különleges odafigyelést igényelnek ezek a betegek hazabocsátásukat követően is
"A koronavírus-betegség hosszú távú lefolyását más krónikus betegségek lefolyásával összehasonlítva látjuk, hogy az első két hét az általánosnál nagyobb rizikóval járó időszak az esetükben. A kérdés az, hogy mihez kezdünk ezzel a tudással
– fogalmazott. –
Hogyan lehet jobb utánkövetést biztosítani számukra? Hogyan tudjuk kommunikációnkat és a kórházi napok utáni gondoskodást jobban az igényeikre szabni? És nem utolsósorban miként tudunk a róluk gondoskodóknak segíteni a felkészülésben és feladataikban?"
A tanulmány társszerzője, Theodore Iwashyna szerint eredményeik is azt mutatják, hogy
a koronavírus nemcsak jön és megy,
hanem dominószerűen egészségügyi problémák láncolatát indítja útnak, az erre való felkészültség azonban jelenleg nem jellemzi az egészségügyet.
A kutatás veteránokat kezelő kórházakban folyt, így vannak limitjei: a páciensek 95 százaléka férfi volt, 50 százalékuk pedig színes bőrű. Azt is megállapították, hogy a hetvenes-nyolcvanas éveikben járó veteránok fele meghalt azt követően, hogy hazabocsátották őket. A vizsgált időszakban az ismételt kórházi kezelések oka a legtöbb esetben, közel egyharmadnál a koronavírus volt. Az újra kórházba kerülők 22 százaléka intenzív ellátást kapott. Az eredményeket az első hullám korai időszakában kezelt betegek esetében gyűjtött adatokból nyerték, ekkor az egészségügyi rendszer még egyáltalán nem ismerte a koronavírus lefolyását, így lehetséges, hogy az azóta elsajátított jó gyakorlatok révén a számok ma másképp alakulhatnának.
