Egy aszteroidáról szeretnének anyagot a Földre szállítani európai tudósok és mérnökök. Az expedíciót Marco Polóról nevezték el, a haszna pedig az lenne, hogy többet tudnánk meg a naprendszer kialakulásáról.
A terv az, hogy kiválasztanak egy, a Földhöz közeli kicsi aszteroidát, amelynek az átmérője kevesebb egy kilométernél, és egy űrrepülőt küldenek oda, ami gyűjtene egy keveset a felszínen található porból és kőtörmelékből.
A terven két cég dolgozik, az angol Astrium és a német OHB. Mindkettőjüket megkérték, készítsenek megvalósíthatósági tanulmányt, és vizsgálják meg, milyen típusú űrhajót kellene alkalmazni a küldetéshez.
A misszió elindításával kapcsolatban az utolsó szót az Európai Űrhivatal (ESA) mondja ki majd - pár év múlva. Ha az elképzelés zöld jelzést kap, 2017-ben indulhat az űrhajó. Ugyanakkor az ESA szerint előfordulhat, hogy még későbbre tolódik az esetleges megvalósítás.
Az aszteroidák a naprendszer 4,6 millió évvel ezelőtti keletkezéséből visszamaradt törmelékek. Ezért érdemes megvizsgálni az anyagukat, hiszen ennek segítségével közelebb juthatunk az olyan kérdések megválaszolásához, hogy miként keletkezett a naprendszer és hogyan jött létre a Föld.
Meg kell vizsgálni, milyen legyen az űrszonda röppályája, hogy a lehető legkisebb szerkezetet használhassuk, hozzá pedig a legkisebb rakétát és a legkevesebb üzemanyagot.
Eddig a következő ötletek merült fel a Marco Polo végrehajtására: miután kilövik egy Szojuzzal, sugárhajtással vinnék el az űrhajót a kiszemelt aszteroidáig. Fölszerelnék egy távérzékelővel, amely összegyűjtené az olyan információkat, mint az aszteroida formája, mérete, tömege, forgása és összetétele.
Japánnal közösen?
Leszálláskor az űrhajó pár centiméterre belefúródna a felszínbe. Egy kapszulában pedig háromszáz grammnyi port és kavicsot gyűjtene be. Mindezek után egy hazafelé tartó röppályára állna a szerkezet, a Földhöz közel pedig leválna róla a kapszula, ami ejtőernyő nélkül landolna, majd laboratóriumi körülmények közt vizsgálnák meg, hogy ne kerüljön bele földi szennyeződés.
A Marco Polo expedíciót az ESA Cosmic Visions programjának keretében tervezik. Ha végül az ötlet zöld utat kap, lehet, hogy Japánnal közösen hajtják végre a tervet.
Az aszteroidáról hozott anyag már önmagában is nagy tudományos érdeklődésre tart számot, a missziónak azonban további hozadéka lehet, hogy segíti annak kutatását, hogyan lehet szerencsésen landolni és felszállni olyan égitestekről, amelyeknek sokkal nagyobb gravitációs erejük van - mint például a Mars.
De egy aszteroidán sem könnyű ám landolni. Az elhibázott földet érés következtében összetörhetnek a leszálláshoz használt lábak, esetleg az űrhajó visszapattanhat az űrbe a túl gyors érkezési sebesség miatt.
Jelenleg is több aszteroida-kutató misszió folyik az űrben. Továbbra sem világos például, hogy a Japán Hajabusza űrhajónak sikerült-e mintát vennie az Itokava aszteroida felszínéről, és visszatérését is bizonytalanság övezi.
Az amerikaiak pedig küldetése végén, 2001-ben szándékosan összetörték a Near-Shoemaker űrszondát az Érosz aszteroidára való landoláskor.
A Dawn űrszondát pedig azért küldték, hogy a Veszta nevű égitesttel randevúzzon 2011-ben, mielőtt 2015-ben meglátogatja a Ceres aszteroidát. Azonban ezek az expedíciók nem azért indultak, hogy mintát hozzanak az égitestekről.
Európa egyelőre még újonc az aszteroida-tanulmányozás területén. Rosetta nevű űrszondája, amely egy üstökös vizsgálatára indítottak útnak, már küldött vissza képeket a Steins aszteroidáról, amikor elhaladt mellette.
Az sem kizárt, hogy űrhajósok is meglátogassanak egy aszteroidát. Az amerikaiak jelenleg azt vizsgálják, hogy lehetne ezt kivitelezni, de egyelőre úgy tűnik, a terv megvalósulásához még jó pár évtizedre lesz szükség.
Biztosra veszik: orosz ügynökök robbantottak Csehországban