A kivégzés 1782-ben Glaurus kantonban történt. Az áldozat egy fiatal nő, Anna Goeldi volt, aki szolgálni érkezett az egyik faluba.

Jakob Tschudi bírónál, a helyi politikai élet meghatározó figurájánál kapott állást. Minden jól ment addig, amíg az egyik gyerek egy tűt nem talált a tejében. Napokkal később a kenyérben bukkantak tűkre; a gyanú Annára terelődött.

Annak ellenére, hogy tagadta bűnösségét, a Tschudi-háztól elbocsátották, és perbe fogták boszorkányság vádjával. Történt mindez 1782-ben az európai felvilágosodás csúcsán.

Mi történt valójában?

Egy helyi újságíró elhatározta, utánajár az esetnek, mert nem tudta elhinni, hogy a kantonban még a 18. században is tovább éltek a középkori babonák.

Walter Hauser felkutatta a rendelkezésre álló adatokat, az ügy feljegyzett tényeit. Nyomozása egy félrelépésre derített fényt: Jakob Tschudinak viszonya volt a szolgálólánnyal.

Amikor elbocsátotta a lányt, az megfenyegette, hogy nyilvánosságra hozza kapcsolatukat. A házasságtörés abban a korban bűncselekménynek számított. A bírót mindenét elveszthette volna - mondta az újságíró.

Glarus kantonban ebben az időben még a boszorkányság is bűncselekménynek számított, de az iskolázott emberek már nem hittek a babonában.

Anna Goeldi fenyegetést jelentett a hatalommal bíró emberekre. Meg akartak szabadulni tőle, ezért vádolták meg boszorkánysággal. Ez volt a legális útja meggyilkolásának - vélekedik a zsurnaliszta.

Kínzásokkal kicsikart vallomás

Anna Goeldi megpróbáltatásait pedáns pontossággal jegyezték fel a hatóságok, az iratok ma is megtalálhatók Glarus levéltáraiban.

A nőt, aki sem írni, sem olvasni nem tudott, éjjel-nappal vallatták Glarus vallási és politikai vezetői.

Anna ártatlannak vallotta magát, ezért megkínozták. Felakasztották a hüvelykujjainál fogva, és köveket kötöztek a lábára. A kín hatására elismerte a boszorkányságot.

Azt mondta, hogy a sátán egy fekete kutya képében jelent meg előtte, és ő adta át a tejben és a kenyérben később megtalált tűket.

A nő a vallatás után visszavonta szavait, ezért még kegyetlenebbül megkínozták. Ezután ismét vallomást tett, és beletörődött a sorsába. Két hét múlva egy karddal lefejezték.

Rehabilitálni kellene az utolsó "boszorkányt"

Fritz Schiesser, aki a svájci parlamentben ma Glarust képviseli, úgy gondolja, eljött az ideje annak, hogy hivatalosan is elismerjék a jogsértést.

Mindenki egyetért azzal, hogy ami történt, teljesen elfogadhatatlan. Meg kell tennünk az utolsó lépést, és el kell ezt ismernünk - mondta.

Ezzel azonban úgy tűnik, nem mindenki ért egyet. A BBC tudósítója a helyi középiskolában azt tapasztalta, hogy a diákok inkább "nem bolygatnák" a régi ügyet.

Ez a mentalitás nem teljesen szokatlan a svájciaktól. Az alpesi ország éveken át ezzel az ürüggyel nem kért bocsánatot, amiért a második világháború alatt elutasította a hazájukból menekülő zsidókat.

A nemzetközi nyomásra végül az ország megtette ezt a gesztust az 1990-es évek végén, de a glarusi hatóságok "nem tanulta ebből: ma ugyan tisztázhatnák Anna Goeldit, de ezt nem teszik meg. "Olcsó megoldás, amely senkinek sem használna" - mondják.

Walter Hauser szerint az "utolsó európai boszorkány" kivégzése olyan folt Svájc történelmén, amelyet el kell tüntetni.