10. Nani (született: Zöld-foki-szigetek - játszott: Portugália csapatában)
A dél-afrikai labdarúgó-világbajnokság előtt Portugália csapata felkészülési mérkőzést játszott a világranglistán akkor 117. helyen szerénykedő Zöld-foki Köztársaság válogatottjával. A Cristiano Ronaldóval és Nanival felálló portugálok gólnélküli döntetlent értek el "a kiscsapat ellen". A Manchester United csillaga a sziget fővárosában, Praiában született, majd a szülei kivándoroltak Portugáliába és soha nem költöztek vissza a szigetekre.
9. Giuseppe Rossi (született: Egyesült Államok - játszott Olaszország csapatában)
Az 1987-es születésű olasz labdarúgó New Jersey-ben látta meg a napvilágot, olasz bevándorló szülők gyermekeként. Pályafutását mégis Itáliában, a Parma csapatában kezdte, miután édesapjával visszaköltözött Olaszországba. Bár korosztályos válogatottként Olaszországot erősítette, a 2006-os vb előtt Bruce Arena kérte, hogy felnőttként már az amerikai csapatot válassza. Rossi azonbannem állt kötélnek, és a 2009-es Konföderációs Kupán két gólla vette ki részét az Egyesült Államok legyőzéséből (3-1).
8. Omar Sivori (született: Argentínában - játszott Olaszországban)
Az 1961-ben aranylabdás játékos politikai okokból hagyta el korábban Argentínát és költözött Olaszországba. A Juventus játékosaként csodálatos sikereket ért el. Érdekesség, hogy Sivori 19 alkalommal játszott szülőhazája válogatottjában és 9-szer Olaszország csapatában. Az égszinkék olasz mezt egyszer éppen az argentinok ellen kellett felöltenie. A barátságos mérkőzést 1961. június 15-én, Firenzében vívták, az olasz csapat 4-1-re győzött, Sivori gólt is lőtt.
7. Bernd Krauss (született Németországban - játszott Ausztria csapatában)
A Dortmundban született focista osztrák szinekben játszott a futballtörténelem egyik legbundaszagúbb meccsén, az 1982-es vb-n, amikor a két ország válogatottjának egy fix 1-0-s német győzelem kellett a továbbjutáshoz. A némelyek által "ügyeskedésnek", mások által " bundának" nevezett meccsen már 10 perc után kialakult a mindenkinek jó 1-0. Jellemző, hogy a találkozó után a bécsi Kurier sportoldalának üresen hagyott lapján csak ennyi szerepelt: "Annyira szégyelljük magunkat, hogy képtelenek vagyunk tudósítani erről a gyalázatos meccsről." Krauss 1977 és 1983 között a bécsi Rapid játékosa volt és az osztrák válogatott választotta, később játszott a Borussia Mönchengladbach csapatában is.
6. Stuart McCall (született Angliába - játszott Skócia csapatában)
A remek középpályás Leeds városában született, és 763 bajnoki mérkőzésével az örökranglista 13. helyén szerepel a neve. McCall leedsi létére azért választotta a skót válogatottat az angol helyett, mert édesapja skót volt és mert "nem győzte kivárni míg az angol válogatott kispadjáról a kezdőcsapatba kerül". Éppen Anglia ellen debütált a skót válogatottban, 1988-ban.
5. Josip Simunic (született Ausztráliában - játszott Horvátország együttesében)
A Canberrában, boszniai horvát bevándorló családban született Simunic első futballéveit Melbourne-ben, a helyi Knights csapatánál töltötte. Az év ifjúsági játékosaként, a Hamburg hívására 1998-ban érkezett Európába. Bundesliga karrierjéről mindent elmond, hogy a 2008-2009-es szezonban a legjobb középhátvédnek választották. Horvát-ausztrál kettős állampolgársággal rendelkező játékos 2001 októberében debütált a horvát nemzeti tizenegyben.
A 2006-os vébén éppen szülőhazája, Ausztrália ellen játszott, amikor minden idők egyik legnagyobb bírói tévedése örökre emlékezetessé tette számunkra is a nevét. Az angol Graham Poll a 90. percben felmutatta Simunicnak a sárga lapot, és mivel a védőnek már volt egy figyelmeztetése, ki is kellett volna állítania őt. Simunic a fejét csóválva el is indult lefelé, ám amikor látta, hogy a piros nem villan, a játék pedig folytatódik, maradt. Persze nem sokáig: három percre rá Poll megint sárgát adott neki, és ezúttal már a piros sem maradt el. Így Simunic lett a vébék történetének első, és alighanem egyetlen focistája, akinek egy mérkőzésen háromszor is felmutatták a sárga lapot. Később kiderült, Poll az első sárgát rosszul könyvelte el, és nem a horvát, hanem az ausztrál hármasnak, Moore-nak írta be a figyelmeztetést, mivel Simunic ausztrál akcentussal szólt hozzá.
4. Miroslaw Klose és Lukas Podolski (születtek Lengyelországban - játszanak a német válogatottban)
A 2006-os világbajnokságon Németország a két játékos segítségével, csak nehezen, 1-0-ra győzte le Lengyelországot. Klose és Podolski gyerekként hagyták el Lengyelországot és választották a német válogatottat. Podolski a 2008-as Európa-bajnokság első fordulójában duplázni tudott Lengyelország ellen és erős a gyanú, hogy ezúttal a mérkőzés utáni nyilatkozata sem tette boldoggá a lengyel focibarátokat: "Két szív dobog bennem, egy német és egy lengyel".
3. Herbert Wimmer (született Belgiumban - játszott Németország válogatottjában)
A belga születésű középpályás 1972-ben és 1974-ben a csúcsra ért a német válogatottal. Az 1972-es belgiumi Eb-n, szülőföldjén, a döntőben lőtt góljával sikerült Németországnak győznie a Szovjetunió ellen. Négy nappal korábban a torna elődöntőjében Németország a házigazda Belgiummal játszott. A korabeli lapok szerint a 2-1-es német sikerben "a belga németnek" oroszlánrésze volt.
2. Deco (született Brazíliában - Portugália válogatottjában szerepelt)
Deco profi pályafutását a Nacional Sao Paulo csapatában kezdte Brazíliában. Művészneve gyerekkorában alakult ki, az Anderson szóból. Ezután egy szezont a Corinthiansban töltött, majd Európába szerződött. Igazi nagy sikereit itt érte el a Porto, a Barcelona és a Chelsea csapataival (2004-ben az UEFÁ-nál az év labdarúgója volt, a 2006-os klubvilágbajnokság aranylabdása). Amikor 2003-ban a középpályást honosították, komoly beszédtémát jelentett Portugáliában a művelet. A 2004-es, hazai rendezésű Európa-bajnokságon való bevetése pedig nagy vihart kavart. Akkor többek között az azóta már visszavonult Luis Figo is ellenezte Deco szerepeltetését, mondván, inkább annak az országnak a válogatottjában kellene futballoznia, ahol született. Figo ehhez hozzátette, hogy szerinte a honosított játékosok aláássák a csapatszellemet. A 2008-tól 2010-ig az angol Chelsea-ben játszó irányító - a kritikák ellenére - az elmúlt hét évben 75-ször húzhatta magára a portugál címeres mezt, és öt gólt szerzett. 2010 augusztusában tért haza Brazíliába, két évre írt alá a Fluminenséhez. Deco többször is játszott hazája ellen, így szenvedő tagja volt annak a portugál csapatnak, amely a vébé előtt 6-2-re kapott ki Dungáéktól.
A brazil kapitány meg is jegyezte a vesztes csapatról: "ez bizony csak Brazília B". Deco válaszul csak annyit mondott, hogy vannak, akik viselhették a brazil válogatott mezét, de feleannyit se érték el pályafutásuk alatt, mint ő." A vébén ismét összekerült a 2 válogatott, de Deco nem játszott a meccsen.
1. A 90-es évek ír válogatottja (vagyis azok a játékosok, akik Nagy-Britanniában születtek, de Írországot választották válogatott szereplésüknek)
A "nagymama szabály" révén a 80-as évektől egyre több játékos gondolta úgy, hogy nem tud a sikeres angol válogatottban karriert csinálni (a "Granny-szabály" szerint ugyanis egy játékos játszhat egy másik ország nemzeti tizenegyében, ha igazolni tudja, hogy a felmenői az adott országból származnak), de szivesen játszana nemzetközi mérkőzéseket. A folyamat az 1990-es világbajnokságon tetőzött, amikor az Anglia-Írország (1-1) mérkőzésen az ír csapat nyolc kezdőjátékosa volt angliai születésű, de szorgos háttéremberek kiderítették, hogy ír vér csörgedez ereikben. A legmókásabb eset közülük talán Tony Cascarinóé, aki azt állította, hogy ír az anyai nagyapja, de anyja később egy interjúban elárulta, hogy egy csepp ír vér sincs az ereiben. Nem véletlen, hogy a korszak egyik kiváló újságírója, Kevin Myers egyszer megjegyezte: ez az ír csapat nyugodtan kiírhatná a mezére, hogy Tower of London!
S a plusz egy, a non plus ultra!
Az InfoRadio.hu szerint az ilyen történetek közül a legpikánsabb a perui Ramón Quiroga esete volt az 1978-as világbajnokságon. Az Argentínában született kapus remekelt a torna csoportmérkőzései során, a Mundial legjobb hálóőrei között emlegették. A brazilokkal nem bírt, de a botrány az argentinok, azaz a honfitársai elleni meccse után robbant ki. Mindmáig tartja magát a pletyka, hogy Quiroga bundázott - ha úgy tetsziik, hazafias tettre ragadtatta magát. Hat gólt kapott az argentinoktól (a szülővárosában, Rosarióban!), s így a rendező ország csapata, jobb gólkülönbségével megelőzte a torna egyetlen veretlen csapatát a brazilt, s a döntőbe jutott. Ott pedig, a hollandok ellen, megnyerte a világbajnoki címet. Quirogának is adhattak volna egyet belőle...
