A Ferrari már 1950-ben, a Forma-1 első évében jelen volt a sorozatban. Egy évvel később megszerezték első futamgyőzelmeiket, majd 1952-ben az olasz Alberto Ascari révén - aki mind a hat versenyt megnyerte, amin elindult - megnyertek a világbajnokságot is, sőt, 1953-ban Ascari meg is védte címét! Hogy többször nem lett világbajnok, az vélhetően csak tragikusan korai halálának köszönhető.

Ascari távozása után egy újabb géniusz, az argentin Juan Manuel Fangio ült be a Ferrariba. Egyetlen évre, 1956-ban. Meg is nyerte a bajnokságot.

A Ferrarinak a harmadikat, saját magának már a negyediket. Ötig meg sem állt. Az évad érdekessége, hogy az istálló - fennállása során ezegyszer - a Lancia autóit felhasználva építette meg saját versenyautóit.

1957-ben a Ferrari mélyponton volt: pilótái egyetlen futamot sem tudtak nyerni. 1958-ban Mike Hawthorn is csak egyszer nyert, az azonban öt második helyével a világbajnoki címhez is elég volt számára. Õ lett az első brit világbajnok, de 1959 elején közúti balesetben vesztette életét.

1958-ban adták át először a csapatvilágbajnoki trófeát, amelyet a Vanwall nyert meg, megelőzve a Ferrarit, amely 1959-ben is a második helyre szorult - ezúttal a Cooper-Climax mögött.

Új korszak: a motor a pilóta mögé kerül

Az ötvenes évek vége nagy fordulatot hozott a forma-1-ben: a motor az autó orrából a pilóta mögé került! Az átállás a Ferrari számára sem volt könnyű, 1961-re azonban egy olyan autót sikerült építeniük, amellyel könnyedén megnyerték a világbajnokságot.

Két pilótájuk, az amerikai Phil Hill és a német Wolfgang von Trips csatáját a német pilóta halálos balesete döntötte el. Hill lett a világbajnok. Első ízben a csapatok világbajnokságát is megnyerték!

A Ferrarira jellemző, hogy a sikeres évad után mélypont következett: 1962-ben a világbajnoki cím védői futamot sem tudtak nyerni, és a következő évben is csak egy győzelem jött össze.1964-ben azonban már ismét a Ferrari adta a világbajnokot, az angol John Surtees személyében. Második alkalommal megnyerték a csapatvilágbajnokságot is.

A következő évben - már szinte magától értetődően - futamost sem tudtak nyerni. De nem tudtak nyerni a következő páratlan években sem: 1965 után 1967-ben és 1969-ben sem.

1970-ben az évad közben elhunyt Jochen Rindt elől a ferraris Jacky Ickx majdnem elhalászta a világbajnoki címet, végül azonban az osztrák lett a bajnok.

1973-ra olyan mélypontra jutott a csapat, hogy szinte teljesen újjá kellett szervezni. Ekkor érkezett vissza a Ferrarihoz Clay Regazzoni, és leszerződtették a fiatal osztrákot, Niki Laudát.

Regazzoni 1974-ben majdnem világbajnok lett, a következő évek azonban már nem róla szóltak.

A csodaferrari: 312 T

1975-ben Lauda lett a világbajnok, a Ferrari 312 T-vel. 1976-ban csak borzalmas nürburgringi baleste akadályozta meg a címvédésben, de 1977-ben már ismét ő lett a bajnok, a Ferrari 312 T2-vel! A Ferrari három év alatt három csapatvilágbajnoki címet söpört be. Lauda azonban összeveszett Ferrarival, és elhagyta a csapatot.

Az évad utolsó két futamán egy fiatal pilótát ültettek be a helyére: Gilles Villeneuve személyében, aki 1979-ben nagy csatában maradt alul csapattársával szemben: Jody Scheckter lett a világbajnok, a Ferrari a 312 T4-essel pedig a csapatvilágbajnok. Senki sem sejtette ekkor, hogy az újabb egyéni világbajnoki címre 21 évet kell várni!

Következett az újabb mélypont. A világbajnoki címvédő az előző évi 113 ponttal szemben 1980-ban mindössze nyolc pontot tudott szerezni!A hetvenes évek végén, nyolcvanas évek elején újabb változás következett a Forma-1-ben: megjelentek a turbó motorok. És bár a Renault volt az úttörő, az első turbós csapatvilágbajnoki címet mégis a Ferrari szerezte 1982-ben. Az év azonban mégis szomorú volt: Didier Pironi összetörte magát, Gilles Villeneuve meghalt az autóban.

1983-ban újabb csapatvilágbajnoki cím következett. Hosszú időre az utolsó.

1988-ban Enzo Ferrari elhunyt. Halála után a csapat irányítása szinte évről évre változott. Cesare Fiorio-t például Alain Prost túrta ki, de az ezt követő irányító bizottsággal sem járt jobban a csapat.

Hiába ült az autóba Gerhard Berger, Nigel Mansell, Alain Prost, vagy éppen Jean Alesi, futamgyőzelmeknél többre egyikük sem vitte.

A Todt-korszak

1993-ban Jean Todt vette át a Ferrari irányítását. 1996-ban a csapathoz érkezett Michael Schumacher. A szervezettség, és a kemény munka meghozta gyümölcsét: több elbukott világbajnokság után 2000-ben Michael Schumacher világbajnoki címhez juttatta a Ferrarit.

A sikerek folytatódtak: 2000 és 2004 között Schumacher zsinórban öt világbajnoki címet szerzett. A Ferrari 1999 és 2004 között hat csapatavilágbajnoki trófeát gyűjtött be!

A 2005-ös gyengébb szezon után tavaly ismét visszatértek az élre, és bár a világbajnoki címekről lemaradtak, idén ismét a bajnoki címért szállnak harcba Kimi Raikkonennel, és Felipe Massával. A nagy kérdés csak az, hogy a hétszeres világbajnok távozása mennyire rendítette meg a csapatot?