Lassan már 4 és fél éve tart a háború Magyarország keleti határai mellett, így az már hosszabb, mint az első világháború. A kérdésre, hogy hogy is áll valójában ez a konfliktus, Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő hangsúlyozta: az egy dolog, hogy mi jelenik meg a sajtóban, mert a háborúzó felek számára a sajtó nem a valóság közlésére szolgál, hanem a háborús céljaik támogatására, így egymásnak ellentmondó híreket lehet hallani.

Az tény, hogy az ukrán mélységi csapások jelentős károkat okoztak az orosz kőolajfinomítási, illetve tárolási képességekben, valamint a kikötőkben

– mondta, hozzátéve: Oroszországban meglepő módon üzemanyaghiány is beállt, de a felek nincsenek túl közel a céljaiktól attól függetlenül, hogy több mint négy és fél éve tart a háború.

A nyugati híradások zöme arról szól, hogy Ukrajna kezd Oroszország fölé kerekedni, de nehéz megállapítani, hogy ez tényleg így van-e. A sajtóban nem nagyon jelennek meg olyan hírek sem az ukrán, sem az orosz sajtóban, amelyet hitelesként lehetne tekinteni – mondta. A korábban mértékadónak tartható nyugati fősodratú média egyértelműen Ukrajna pártját fogja, úgyhogy elég nehéz megbízható információkat szerezni. „Úgy fogalmaznék, hogy egy háború az olyan, mint egy bokszmeccs, és egyértelműen látszik, hogy Ukrajna egy megrendítő erejű, de akár padlózáshoz is vezető ütést vitt be, de a meccsnek nincs vége. A küzdelem a gongszóig tart.”

A kérdésre, hogy a frontvonalat jobban lehet-e látni, mint a hátországban történteket, azt mondta: sajnos a front számai is nehezen mérhetőek és értékelhetők. Van egy „számmágia” a szakértők körében, hogy ki mekkora területet foglalt el, hány célpontot semmisített meg. „Én inkább azokat a hivatalosnak és megbízhatónak tekinthető híreket szoktam figyelembe venni, ahol bizonyos területek kiürítéséről, bizonyos területeken korlátozásokról van szó, mert ezt nehéz megmásítani vagy eltitkolni.”

Ebből a szempontból Ukrajna áll rosszul, hiszen folyamatosan arról érkeztek a hírek a nyáron, hogy ilyen és olyan területeket kellett kiürítenie az ukrán lakosságnak

– tette hozzá Somkuti Bálint, aki az oroszországi helyzetet illetően egy alapvető tévedésre igyekezett felhívni a figyelmet. Mint arra rámutatott, a NATO tervezői elvek szerint három forgatókönyvre kell felkészülni: a legjobbra, a legrosszabbra és a legvárhatóbbra. A nyugati sajtó folyamatosan a legjobb, a Nyugat és Ukrajna számára legjobb forgatókönyvről beszél. „Most elterjedt például egy videó, amiben egy géppuskakezelő kiképzésen szerencsétlenkedik egy orosz sorkatona, és ebből igyekeznek következtetéseket levonni. De az orosz társadalom hasonló ellenálló képességgel rendelkezik, mint az ukrán. Tehát

ezek a nehézségek, amelyeket láthatunk, az önképükre mért csapás, amely a benzinhiányban testesül meg, nem jelenti azt, hogy a társadalmi, a politikai vagy a gazdasági egyensúly megbomlott volna Oroszországban”

– mondta az elemző.

Hogy meg lehet-e mondani, hogy az ukránok háborújából mennyi részt finanszíroz az Európai Unió, illetve az Egyesült Államok, azzal kapcsolatban elmondta: erről sincsenek megbízható információink. De ha figyelembe vesszük, hogy négy és fél éve dúl a háború Ukrajna területén, és az orosz légierő, illetve stratégiai rakétacsapatok számtalan ukrán célpontot elpusztítottak, legyen szó logisztikai központokról, gyárakról, energiatermelő létesítményekről, erőművekről, elektromos alállomásokról, kijelenthető, hogy jelentősen nagyobb részt finanszíroz a Nyugat Ukrajna háborújában, mint Ukrajna saját maga. Hogy ez mekkora arány, az kérdéses. Vannak 70-30 százalékos számok, vannak 60-40 százalékos arányt feltételező információk, de vannak 50-50 százalékról szóló számok is, lehetetlen megmondani.

„De tény, hogy a nyugati hozzájárulás nélkül Ukrajna nem bírta volna ki ezt a háborút”

– mondta Somkuti Bálint biztonságpolitikai szakértő az InfoRádióban.

A cikk alapjául szolgáló interjút Domanits András készítette.