Vlagyimir Putyin többször is hangsúlyozta, hogy Oroszország csak akkor vetne be nukleáris fegyvert, ha atomcsapást mérnének rá, vagy olyan támadás érné, akár hagyományos fegyverekkel is, amely az állam létét sodorná veszélybe. De az orosz államfő szerint elképzelhetetlen, hogy e két eset közül bármelyik is előforduljon. Szavainak azonban gyökeresen ellentmondanak azok a dokumentumok, amelyek most kerültek a londoni Financial Times birtokába.

Harcoló alakulatok tisztjeit felkészítő hadijátékok forgatókönyveiről, illetve az orosz haditengerészet számára kiadott utasításokról van szó, amelyek azt taglalják:

milyen helyzetekben kell úgynevezett hadszíntéri nukleáris fegyvereket alkalmazniuk. A küszöb döbbenetesen alacsony

– írja a brit újság. Mielőtt rátérnénk a részletekre, ejtsünk pár szót arról, mi a különbség a hadszíntéri (taktikai) és a hadászati (stratégiai) atomfegyverek között. Röviden a pusztító erő és a hatótávolság. A kisebb, hadszíntéri nukleáris fegyverek robbanótöltete 0,3 kilotonnától pár száz kilotonnáig terjed és 50-500 kilométer távolságban lévő célok ellen vethetők be.

A nagyobb, stratégiai atomfegyverek ellenben néhány tíz kilotonnától 100 megatonnáig terjedő pusztítóerővel rendelkeznek és 1000-10 000 kilométeres hatótávolságú rakétákkal zúdítják az ellenségre. Képesek egyik földrészről indítva egy másik kontinensen lévő célokat elpusztítani, ezért is hívják őket földrészközinek vagy interkontinentálisnak. A taktikai atomfegyverek tehát kisebb távolságban lévő célpontok pusztítására szolgálnak, viszonylag korlátozott hatóerővel. Bár a Hirosimára ledobott atombomba nagyjából 15 kilotonnás volt, így a "korlátozott" igencsak viszonylagos, hiszen az adat azt jelenti, hogy ekkora mennyiségű, hagyományos robbanóanyag pusztításával azonos rombolásra képes egy-egy ilyen töltet.

A Financial Times által ismertetett dokumentumok szerint a parancsnokoknak akkor kell atomfegyvert bevetniük, ha a támadók második hullámát már nem tudnák másképpen megállítani, mert az első csapás olyan veszteséget okozott a saját erőinek. De abban az esetben is tömegpusztító fegyvert használhatnak, ha úgy érzik, hogy ezzel a saját javukra fordíthatják egy súlyos összecsapás kimenetelét, illetve elrettenthetik az ellenséget a további támadásoktól.

A tengerésztiszteknek kiadott ukáz még ennél is konkrétabb. Atomcsapást kell mérniük az ellenségre, ha a nukleáris rakétákat hordozó búvárhajók ötöde vagy az atommeghajtású vadász-tengeralattjárók harmada odaveszett. Nukleáris fegyvert kell bevetniük akkor is, ha három, vagy annál több cirkálót süllyesztett el az ellenség, lerombolt legalább három repülőteret, illetve egy időben indít támadásokat a flotta hadműveleti központjai ellen, esetleg partraszállást kísérel meg és azt hagyományos erőkkel nem lehetne megállítani.

A dokumentumok hitelességével kapcsolatban a Kreml kétségeit fejezte ki, mondván, hogy az orosz doktrínában világosan szerepel, mi az atomfegyverek bevetésének küszöbe, és nukleáris csapást különben is csak a főparancsnok – vagyis az államfő – rendelhet el. A Financial Timesnak nyilatkozó egyik brit szakértő azonban cáfolta a moszkvai magyarázatokat. William Alberque, a londoni International Institute for Strategic Studies (IISS) kutatóközpont katonai stratégiákkal, technológiákkal és fegyverzetkorlátozással foglalkozó igazgatója azt mondta, hogy bár az iratok tíz évvel ezelőtt keletkeztek, mind a mai napig érvényben lévőnek tekinthetők. Ezt arra alapozta, hogy értesülései alapján

az orosz hadsereg és haditengerészet változatlanul ezeknek megfelelően képzi és gyakorlatoztatja a katonáit.

A gyakorlatozásnak van egy kimondottan pikáns elme is. Ugyanis a manőverek többnyire a Kínával határos, távol-keleti régiókban zajlanak, és azokon az Északi Szövetségnek nevezett orosz erők harcolnak a támadó Déliekkel. Érdekes tény, hogy miközben Oroszország sok katonai egységet küldött ebből a régióból Ukrajnába, a taktikai atomfegyverekkel felszerelt alakulatok maradtak. William Alberque egy korábbi tanulmányában azt írta: Moszkva ezzel próbálja demonstrálni, hogy még igenis számottevő katonai hatalom és nem csak másodrendű résztvevője az orosz–kínai együttműködésnek.

Persze hivatalosan Pekingben is próbálták kisebbíteni az orosz–kínai közeledéssel igencsak ellentétes katonai intézkedések jelentőségét. A kínai külügyminisztérium közleményben tudatta: "A Kína és Oroszország közötti jó szomszédságról, barátságról és együttműködésről szóló szerződés, jogilag megalapozta a két ország örök barátságát és az ellenségeskedés kizárását."

Vlagyimir Putyin hasonló hangnemben nyilatkozott az atomfegyverek bevetésének lehetőségéről tavaly júniusban, viszont azt is közölte: sok (amerikai becslés szerint legalább kétezer) taktikai atomfegyverük van és az emberek jó része azt várná, hogy

"csapjunk is oda velük".

(Putyin ennél durvább kifejezést használt, de ennek pontos idézésétől most eltekintenénk.)

Nyugati szakértők úgy látják, hogy az oroszok ravaszul taktikáznak a nukleáris arzenáljukkal. A kisebb pusztító erejű fegyvereket zokszó nélkül képesek lennének bevetni, mert úgy gondolják, ezzel elejét vehetnék egy totális atomháborúnak. A hadszíntéri atomcsapással riogatva igyekeznek a NATO-t távol tartani olyan konfliktusoktól, amelyekben Moszkva győzelme számukra létkérdés. Kijevi szakértők meg is jegyezték, hogy ennek a zsarolásnak köszönhetően, az ukrajnai háború kezdetén a Nyugat nem küldött annyi és olyan minőségű fegyvert, amivel vissza lehetett volna szorítani az inváziós erőket.

Érdekes módon azonban az oroszok Ukrajna esetében magasabb küszöböt állítottak az atomfegyverek bevetése elé. Ennek okairól Kaiser Ferenc, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense is beszélt az InfoRádióban. Elmondta, hogy sem katonailag, sem pedig politikailag nem lenne értelme atomcsapást mérni ukrán célpontokra. "Minek is vetnének be atomrakétákat az oroszok, amikor hagyományos fegyverekkel is elérhetik ugyanazokat a katonai célokat. Ráadásul nem kell attól tartaniuk, hogy a szél majd orosz területekre sodorja a nukleáris felhőt és ezzel a saját országukat szennyezik be" – tette hozzá a biztonság- és védelempolitikai szakértő.

William Alberque szintén azt mondta a Financial Timesnak, hogy nem sok értelme lenne, ha az oroszok atomcsapást mérnének Ukrajnára. Mint mondta: Moszkvában azt gondolják, ha Kínát, valamint az Egyesült Államokat fenyegetik kisebb, helyi atomcsapásokkal, akkor az

kijózanítóan hathat a két nagyhatalomra, és elrettenti őket egy komolyabb összetűzéstől.

Ellenben ha Ukrajnára mérnének atomcsapást, azzal éppen, hogy kiszélesítenék a konfliktust, ami akár odáig fajulhat, hogy atomháborúba keverednek az Egyesült Államokkal vagy Nagy-Britanniával. "Ez pedig abszolút a legutolsó, amit Putyin akar" – tette hozzá az IISS igazgatója.