Szergej Lavrov Törökországban tömegpusztító fegyverek kifejlesztésével vádolta meg Kijevet. Az orosz külügyminiszter azt mondta, hogy a titkos kutatásokat-fejlesztéseket amerikai segítséggel végzik az ukránok. A múlt hét végén az orosz védelmi minisztérium szóvivője is azt közölte: katonai célú biológiai programot finanszíroz a Pentagon Ukrajnában. Miközben Washington és Kijev cáfol, péntek reggel az Egészségügyi Világszervezet arra szólította Ukrajnát, hogy semmisítse meg azok a veszélyes kórokozókat, amelyek a kutatólaborjaikban találhatóak.

N. Rózsa Erzsébet érdeklődésünkre kifejtette: vegyi fegyvernek a vegyifegyver-tilalmi egyezmény meghatározása szerint azon mérgező vegyi anyagot és annak vegyületét nevezzük, mely mérgező tulajdonságát arra a célra használják, hogy sérülést vagy halált okozzon. A biológiai fegyverek esetében az alapanyag egy bizonyos biológiai ágens, ami lehet baktérium, vírus, mikroszkopikus gomba és élősködő. Itt szintén azt a tulajdonságukat használják fel, hogy képesek az élő szervezetet megbetegíteni és/vagy elpusztítani – magyarázta a Világgazdasági Intézet tanácsadója. A két fegyvercsoport között van egy „átmenő” kategória: a toxinok. Példaként a szakember azt említette, hogy azok a mérgező anyagok, amelyeket laboratóriumban állítanak elő vegyészek, a vegyifegyverekhez tartoznak, egy ahhoz hasonló toxin pedig, amilyet például a gyilkosgalóca termel, a biológiai hadviselésben játszhat szerepet.

A Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára arra is kitért, hogy a két – vegyi és biológiai – fegyverkategória tilalmára két külön multilaterális nemzetközi szerződés jött létre. A vegyifegyver-tilalmi megállapodás a 90-es évek első fele óta deklarálja nemcsak azt, hogy tilos ilyen fegyvereket előállítani, hanem azt is, hogy a meglévő készleteket is fel kell számolni – hiszen voltak országok, amelyek rendelkeztek vegyi fegyverekkel, de önmaguk nem semmisítették meg. A vegyifegyver-tilalmi megállapodás azt is rögzíti, hogy e fegyverek felszámolásának egy ellenőrzött folyamat részeként kell lezajlania.

A biológiai- és toxinfegyver-tilalmi megállapodás jóval régebben, 1972-ben szültett, egy hidegháborús folyamatnak az eredménye, annak hiányosságával együtt is – jegyezte meg N. Rózsa Erzsébet. Manapság nem igazán tudni támadó jellegű biológiaifegyver-programokról a nagyvilágban, bár vannak olyan országok, amelyekről sejthető, hogy még ma is rendelkezhetnek biológiai fegyverekkel – ám erről meglehetősen ritkán lehet pontos tudomással bírni. Emlékeztetett,

„a biológiai fegyverektől kicsit mindig tartott a világ, hiszen nem tudjuk hitelesen megfékezni a terjedést”.

Mindazonáltal például Japánnak volt támadó jellegű biológiaifegyver-programja a két világháború között – fűzte hozzá.

Ismeretes, a koronavírus-járvány esetében is felmerült, hogy egy vuhani laboratóriumban fejlesztették ki a kórokozókat. Ehhez kapcsolódóan felmerülhet a kérdés, hogy vajon Ukrajnának van-e hasonlókra kapacitása, akár tudományos, akár pénzügyi szempontból. N. Rózsa Erzsébet elmondta: a világon van néhány laboratórium, ahol olyan kórokozókat tárolnak kis mennyiségben, amelyek gyakorlatilag már a kihaltak, ilyen például a pestis. E tárolás arra szolgál, hogy ha egyszer megint elszabadulna egy járvány, akkor a védekezést meg lehessen kezdeni, vagyis ezek a laboratóriumok védekezési, illetve kutatási célokból működnek.

Szergej Lavrov orosz külügyminiszter az antalyai beszédében arra utalt, hogy Ukrajnában is van vagy vannak olyan laboratóriumok, ahol ilyen biológiai ágensekkel végeznek kutatásokat, például az antraxszal. N. Rózsa Erzsébet kifejtette: a Szovjetunió felbomlása után úgy tűnt, hogy Ukrajna nem vett részt biológiaifegyver-programokban és -kutatásokban, de voltak olyan laboratóriumok a területén, amelyek a szovjet program részeként működtek. Ekkor az Egyesült Államok, ahogyan a nukleáris létesítmények esetében is, külön programot hirdetett arra, hogy ezeket biztonságos és ellenőrzött működésre állítsák át. Tehát

egy fenyegetéscsökkentő közös program keretében hoztak létre laboratóriumot Ukrajna területén (Odessza), illetve már a meglévőket sikerült amerikai segítséggel fejleszteniük

– tette hozzá a Világgazdasági Intézet tanácsadója. Ugyanakkor ezek a laboratóriumok amellett, hogy nagyon komoly ellenőrzés alatt állnak, a már említett kórokozókkal szembeni védekezésre hivatottak, vagyis nem támadási, hanem egészségügyi vonatkozásaik vannak – fejtette ki N. Rózsa Erzsébet.

Az orosz külügyminiszter azon állítását, miszerint „etnikai irányultságú” biológiai fegyverekről van szó, amelyek kifejezetten egy-egy népcsoportra veszélyesek, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem tanára a következőként kommentálta: bár hasonló ötletek már felmerültek a történelemben, de hogy ez lehetséges-e, arról egy biológust kellene megkérdezni.

A biológiai fegyverek más fegyverekkel történő kombinálását illetően elmondta, hogy maga a célba juttató eszköz sokféle lehet: például egy repülőről ledobott bomba, vagy egy akna, egy rakéta, vagy akár egy drón is. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy

a biológiai fegyverek óriási kockázatot hordoznak magukban,

ezért ő maga nagyon kételkedne abban, hogy az ukránok – vagy bárki más a világon – most ilyenekkel foglalkozna. Arra is emlékeztetett, hogy a biológiai fegyver – minden más típusú fegyverrel ellentétben – abból a szempontból is a legborzasztóbb, hogy az ember ilyenkor nem tudja, hogy támadás érte, csak miután a lappangási idő után kitör rajta a betegség.