A BBC diplomáciai forrásokra hivatkozva azt írja, hogy az amerikai Középső Parancsnokság rangidős parancsnokai már kiválasztották azokat a célpontokat, amelyeket egy Irán elleni esetleges légi háború esetén támadnának.

A célokat két részre lehet osztani: az egyik csoportba tartoznak az iráni haditengerészet, légierő és a rakétacsapatok bázisai, valamint irányítási központjai. A másik csoportot az ország atomprogramjának legfontosabb létesítményei alkotják: a natanzi urándúsító, az iszfaháni atommagkutató, az araki nehézvízüzem és a Busehrben épülő atomerőmű.

Az Egyesült Államok és számos más állam azzal vádolja Iránt, hogy atomprogramja során atomfegyver előállítására törekszik. A közel-keleti ország azonban azt állítja, hogy kizárólag polgári célokra kívánja felhasználni az atomenergiát.

Az amerikai vezetés rendszeresen cáfolja, hogy háborúra készül Iránnal szemben, és a konfliktus diplomáciai megoldását szorgalmazza. Az ENSZ Biztonsági Tanácsa legutóbb arra szólította fel a perzsa államot, hogy február 21-ig függessze fel az urándúsítást, ellenkező esetben további gazdasági szankciókkal sújtják.

Korábban Irán figyelmen kívül hagyta az ENSZ felszólításait. Az országban folytatják a nukleáris létesítmények építését, és további uráncentrifugákat helyeznek üzembe, amelyek az atomerőművekben - további dúsítás esetén atomfegyverekben is - használható fűtőanyag előállításának egy lépcsőjét jelentik.

A BBC értesülései szerint az amerikai katonai vezetés felkészült a diplomácia kudarcára. Diplomaták szerint két oka lehet a háború kitörésének: ha egyértelműen kiderül, hogy Irán atomfegyvert fejleszt, vagy ha bebizonyosodik, hogy Teherán támogatja az iraki felkelőket.Az esetleges légi háborúban ismét főszerep jutna a B2-es Spirit lopakodó bombázóknak, minden bizonnyal ezek juttatnák célba a bunkerromboló bombákat - az iráni atomlétesítmények jelentős részét föld alá építették, a natanzi urándúsító mintegy 25 méter föld, valamint beton- és fémépítmény alatt helyezkedik el.

A támadásból kétségkívül kivennék a részüket a haditengerészet csapásmérő repülőgépekkel és cirkáló rakétákkal felszerelt egységei is.

Figyelemre méltó, hogy - a Stennis megérkezésével - már két amerikai repülőgép-hordozó, illetve az általuk vezetett csapásmérő harccsoport is az Arab-tengeren állomásozik. Az iraki reguláris hadsereg 2003-as legyőzése óta ez az első alkalom, hogy a térségben egyszerre van jelen két amerikai hordozó.

A John C. Stennis január 20-án futott ki San Diego kikötőjéből, 5600 tengerésszel és 70 harci repülőgéppel a fedélzetén. Kíséretében megtalálható a harccsoport légvédelméért felelős Antietam rakétás cirkáló, valamint három romboló, a Preble, az O'Kane és a Paul Hamilton.

Az 5. Flotta alárendeltségébe tartozó két hordozó hatalmas tűzerővel rendelkezik, és a nap 24 órájában képesek ellenőrizni a légteret, 12-12 órás felosztásban.

A hajók fedélzetén az F/A-18 Hornet, illetve Super Hornet vadászbombázókkal felszerelt harci századok, SH-60 Sea Hawk helikopterekkel rendelkező tengeralattjáró-elhárító századok, EA-6B Prowler gépekkel felszerelt elektronikai harcászati századok, E-2 Hawkeye repülőkkel rendelkező felderítőszázadok, továbbá ellátószázadok állomásoznak.

A harccsoportok elsődleges feladata az afganisztáni és az iraki felkelők ellen harcoló amerikai és szövetséges csapatok támogatása, és a hajóforgalom ellenőrzése, ugyanakkor bármikor bevethetők lennének Irán ellen is.

Az irániak gyakorlatoznak

Az iráni fegyveres erők az utóbbi egy évben szinte állandóan hadgyakorlatot tartanak. Legutóbb a Forradalmi Gárda katonái olyan légvédelmi gyakorlaton vettek részt, amelynek keretében helikopterek, harci gépek és rakéták bevetésével végrehajtott "ellenséges" csapásmérést hárítottak el.

Az iráni állami televízió híradása szerint a manőverekben 620 rakétát és légvédelmi ágyút vetettek be. A gyakorlaton mintegy 3 ezer katona, helikopter- és harckocsi-elhárító fegyverekkel felszerelt egység vett részt. A kilőtt rakéták között voltak rövid, közepes és nagy hatótávolságúak is.