INFORÁDIÓ
2022. november 26. szombat
Virág

szabó lászló

energiaválság

oroszország

gázellátás

megújuló energia

Szabó László: a gyors megoldás az energiaszektorban mindig drága

Szabó László: a gyors megoldás az energiaszektorban mindig drága

Infostart / InfoRádió - Exterde Tibor

Európa megosztott abban, hogy hol is kezdjük az energiaprobléma megoldását, van, aki az iparnál, van, aki a lakosságnál, de mindkettőnél a végén rajtunk fog csattanni az ostor – mondta Szabó László, a Corvinus Egyetem Regionális Energiagazdasági Kutatóközpontjának vezetője. A közgazdász az InfoRádió Aréna című műsorában beszélt az orosz gázstratégiáról és az erre adott és adandó lehetséges európai válaszokról, Magyarország helyzetéről, valamint arról is, milyen lehetőségeket és megoldandó problémákat hoz a megújuló energiaforrások ugrásszerű növekedése.

Egy elhúzódó energiaválságot nyögünk, de úgy látjuk, hogy nem mindenhol ugyanolyan mértékben nyögjük Európa országaiban. Mi ennek az energiaválságnak az oka?

Ha nagyon koncentráltan meg akarnám mondani, akkor van három tényező, ami miatt Európa nyögi ezt az energiaválságot. Az egyik, hogy volt egy nagyon erős kereslet-visszarendeződés, a Covid-válságos, negyedéves visszazökkenés nagyon gyorsan visszament, 2021 végére már ott tartottunk energiafogyasztásban, mint a válság előtti időpontban. A másik nyilván az orosz gázfüggőség és gázstratégia, a Gazprom-árazás, talán ez a legfontosabb tényező. A harmadik az európai energiapolitika, aminek zászlóshajója a klímapolitika, az is benne van ebben az árnövekedésben. Néha arányokat is szoktam mondani, 60 százalék körül ez nyilván az orosz árstratégia függvénye, de a keresletnövekedés, illetve ez a klímapolitikai hatás is nagyon erőteljesen benne van.

Mi az orosz gázstratégia?

Az egy elég kiszámíthatatlan dolog. A stratégia nyilván az, hogy megmutassák, ebben az állapotban mi egy hosszú folyamat végeredménye. Európának a Németországtól keletre lévő része, a lengyeleket kivéve, nagyon erős függőséget épített ki az orosz vezetékes gázzal. Ezek az országok jellemzően 75 vagy még 85-90 százalékban függenek az orosz gáztól. Szerintem az volt a német hipotézis, hogy kölcsönös függőség van, és azt gondolták, hogy ez a kölcsönös függőség hosszú távon működik. Nem ez történt. Oroszország stratégiája most az, hogy megmutassa, nagyon erősen függ Európa ettől a gáztól. Van egy másik stratégia, a bevételmaximalizálás, jóval kevesebb gázt ad el most például Oroszország Európába, a bevételei mégis magasabbak.

Az orosz gázstratégia békeidőben is ez volt?

Ha kicsit visszamegyünk időben, 2021-ben is már elkezdett ez a gázár növekedni. 2022 februárjában indult el a háború, de 2014-ig mennék vissza igazából.

Az a Krím.

Krími háború is volt. Mit látunk a 2021-es folyamatokban? Oroszország kihasználta, ők úgy hívták, hogy ezt a tökéletes vihar szituációt, hogy keresletnövekedés van, elkezdte csökkenteni az európai szállításokat. Érdekes fegyver az, hogy, mondjuk, egy gáztározót mennyire töltenek fel ezekben az időkben, és akkor elkezdik mutatni, hogy ennek a gáznak ára van. Azt is látni kell, hogy nagyon elkényelmesedett az európai energiaszektor, nagyon olcsó gázárral szembesültünk, ez robbant fel az elmúlt időszakban. Egyébként a 20-30 eurós ár is nagyon alacsony volt, nem tükrözte a valóságos gazdasági értékét a földgáznak, és nyilván a 300 euró meg rengeteg. Rövid távon nyilván ezt a piacok mondják meg, hogy hogyan árazzák be, de azt látjuk, hogy ez a közgazdasági logika most döcög, nem feltétlenül a kereslet-kínálati viszonyok, hanem egyrészt a Gazprom-döntés meg politikai döntéshozók egyszemélyes kommunikációja rángatta a gázárat és ezzel együtt a villamosenergia-árat. Nagyon erős volatilitást mindkét piacon.

Akkor tulajdonképpen az oroszok részéről ez egy teljesen logikus magatartás, ha azt látják, hogy nő a kereslet, akkor megemelik az árat?

Ez szerintem nagyon kritikus kérdés. Teljesen logikus, hogy rövid távon ez akár jó stratégia is lehetne Oroszország részéről. Az a kérdés, hogy hosszú távon jó stratégia-e, merthogy szerintem két kimenetele lehet ennek a dolognak. Az egyik, ha magasan tartjuk a gázárat, akkor az nagyon erős löketet adhat annak az energy transitionnak, amit az Európai Unió az elmúlt években az energiacsomagokkal, klímacsomagokkal igazából előrevetített. Ez eddig döcögősen ment. Elindult Európa ebbe az irányba, de nem volt tökéletes illeszkedés ebbe az irányba, és lehet, hogy ez az árazási politika lesz az a lökés, ami ezt a hatást eléri.

Európa megcsinálja azt, amit kell, amikor már nincs más lehetősége.

Amikor már nincs más lehetősége. Az a baj, hogy a gyors megoldás az energiaszektorban mindig drága megoldás. Azt látnunk kell, hogy amire, mondjuk, lett volna tíz vagy tizenöt évünk, azt meg kell csinálni három vagy négy év alatt, az sokkal drágább, mint amennyiért egy hosszú távú tervezett átmenettel meg lehetett volna csinálni. A másik oldalról az emberben ott van a kisördög, hogy ez tervezett meg hosszú távú, azt láttuk, hogy kicsit nehezebben indulnak el a dolgok. Most ez egy nagyon erőteljes löket volt ebbe az irányba.

Hogyan függ össze az áram ára a gáz árával?

Az európai piacokon, mivel itt tényleg keresleti-kínálati viszonyokról beszéltünk és az európai piacot abszolút a tőzsdei trendek mozgatták, azt lehet mondani, hogy az ármeghatározó az európai villamosenergia-piacon mindig az ármeghatározó erőmű volt. Ez egy fura dolog. A gázerőmű a legutolsó, még szükséges erőműtípus az európai országok nagy részében. Azt a keresletet, amit pillanatról pillanatra kell egyensúlyba hoznunk a villamosenergia-piacon, nagyon gyakran egy gázos erőmű fogja kielégíteni mint utolsó termelő.

Mert az gyors, meg látják?

Egyrészt az a gyors, másrészt flexibilis. Azt látni kell, hogy ott van előtte a nukleáris erőművek termelése, ott van előtte a megújuló erőművek termelése, ott van még nagyon gyakran szenes termelés, bár itt azért nagy változások léphetnek be, és nagyon gyakran ez a gázerőmű portfolió az, ami meg fogja határozni az árat. Egyrészt mert rugalmas, másrészt nagyon nagy mennyiségben áll rendelkezésre nagyon sok országban. Harmadrészt meg olcsó gázár mellett olcsó villamosenergia-árat is láthattunk a piacokon. Ha 20 eurós a gázár, az 40 eurós villanyár lesz, és akkor így kerül be a gázár a villamosenergia-piacokba. Ha ez 200 euró/megawattóra, az 400 euró/megawattórás villanyárat fog eredményezni, nagyon durva összekapcsolódás van a piacokon.

Különböző mértékűnek látszik az energiaválság Európa országaiban. Mi a különbség az egyes országok, meg régiók energiaelőállítása, beszerzése meg a felhasználás szempontjából?

Általában két régióra szokták Európát felosztani, de lehet, hogy inkább háromra vagy négyre osztanám. Az egyszerű felosztás: Németország és kelet meg nyugat. Ebből a szempontból Németország Közép-Európába tartozik, amibe mi is. Olaszország is jó kérdés, hogy hová tartozik. Ha az energiamixet nézzük és koncentrálunk egy kicsit a gázra, ezek az országok azok, amelyek csővezetékes szállítással kapják a gázt és az olajat is nagyrészt. Mind a két fél úgy gondolta, hogy ez egy hosszabb távon fenntartható üzlet, ezért nagyon erős csővezetékes kapcsolat épült ki. Mindig átpolitizált volt, hogy hol megy a vezeték. Ukrajnán jött a fő vezeték, aztán jött az Északi Áramlat, és épült déli részről is, Törökországon keresztül egy ilyen összekapcsolódás. Azt nyilván minden ország látta, hogy ennek vannak energiapolitikai problémái. Az a csoport, amely ezt kihasználta, nagyon erős függőséget épített fel. A balti országok nagy része, a szlovákok, magyarok, bolgárok nagyon erősen, leginkább 80 százalék fölött ettől az energiahordozótól függtek, Németországban is 50 százalék feletti a csővezetékes szállítás. Európa másik fele nem függött ettől, az olaszokhoz is érkezik, meg érkezett a vezetékes összekapcsolódás miatt, de ők azért sokkal diverzifikáltabb portfolióval rendelkeznek. Norvégia ugyancsak nagy beszállító, norvég gáz érkezik az északi részre is, Afrikából is jön, illetve jön most már egyre nagyobb mennyiségben LNG, a cseppfolyósított gáz is. Tényleg van megosztottság, és nagyon függ attól, hogy milyen áron kapjuk a gázt, hogy a csőnek melyik szakaszán vagyunk. Minél inkább a végén vagyunk, annál magasabb lesz az ár, hiszen annál nagyobb lesz a szállítási költség, amivel egyébként az országok játszanak is. Jól beárazzák a szállítási költséget. Ez az egyik felosztás. Finomítva a képet azt mondanám, hogy van egy észak-európai energiablokk, ami sokkal kevésbé függött Oroszországtól, egyébként a finnek nem tartoznak ide, mert ott nagyon erős az oroszfüggés, de a svédek, norvégok, dánok, most már Angliáról kevésbé beszélünk, ott sokkal diverzifikáltabb mixről beszélünk, és villamos energiában meg nagyon magas arányú vízerőmű termelése. És van egy déli része Európának, ahol azért nyitottak voltak afrikai gázra és egyéb magasabb megújulós arányra, Olaszország, Spanyolország, Görögország, az egy más kategória.

Minél erősebb a függőség, annál nagyobb az energiaválság ott helyben? Ez a szabály?

Egy kicsit ez a szabály most, merthogy rövid távon nagyon erőteljes kérdés, hogy ezek az országok hogyan tudják megoldani azt, hogy diverzifikáljanak. Ebben nagyon erőteljes konszenzus van, minden ország megtanulta, hogy ez nem egy jó szituáció.

A tengerpartiaknak egyszerűbb a helyzetük, úgy tűnik.

Egyrészt azért, mert jelentős egyéb kapacitásaik voltak, cseppfolyósított gázaik, illetve Norvégiából vagy Afrikából kapták a gázt. Egy szárazföldi ország, mint Magyarország vagy Ausztria, nem tud kikötőt építeni, arról nekünk meg kell egyezni más országokkal, hogy az LNG-hez hozzáférésünk legyen. Van erre példa, Magyarország is jó kapcsolatot ápol a horvát LNG-vel, de a horvát állomás nem a legnagyobb Európában és viszonylag kevés gázt tud ideszállítani. Északról is érkezhet Lengyelországon keresztül, ott már megvan az első LNG, de az is viszonylag szűk kapacitású. Nagyon erős törekvés van az európai országokban, hogy ezt a kapacitást növeljék. A mostani 170 valahány milliárd köbméteres kapacitás is elég nagy, az 40 százalékban le tudná az európai gázfogyasztást fedni. De azt kell látni, hogy egyrészt az LNG-piacot nemcsak Európa mozgatja, bár mi vagyunk a legnagyobb vevők most, de Ázsia és az egyéb piacok is nagyon erőteljes kereslettel rendelkeznek. Nem annyira egyszerű egyik évről a másikra növelni ezt a szállítást. Vegyük a német példát, ahol nem nagyon volt LNG-kapacitás, most négy terminálban gondolkoznak már.

Erre is érvényes az a szabály, hogy minél gyorsabban kell megcsinálni, annál drágább lesz?

Erre is érvényes. Ha valaki LNG-terminált épít, ebből is van egy olyan, hogy floating terminal, az egy hajó, amit odébb lehet rakni és elküldeni, de ha én megcsinálom azt a terminált, azt nem öt-tíz évre építem általában. Az a gond, hogy ennek a megtérülése akkor igazán gazdaságos, ha tizenöt-húsz-harminc éves periódusban gondolkodunk. Ha Németország is megépíti ezt, akkor az valószínűleg nem öt évig fog ott dolgozni, mert akkor nagyon drága gázt fog tudni csak beszállítani, valószínűleg hosszabb távon kell ezt üzemeltetni.

Számítanak ezek a gazdasági megfontolások egy olyan időszakban, amikor nem tudjuk, hogy milyen lesz a következő tél és az első feladat mégiscsak kiszolgálni a fogyasztót, az ipart meg a lakosságot. Nem lesz muszáj mindenképpen megcsinálni?

Igazából közgazdászként azt gondolom, hogy a muszáj nagyon nagy úr. Ha abban gondolkodunk, hogy a keresletnek melyik az a része, amit muszáj kielégíteni, az a fűtési igény, főleg, ha az lakossági, azt lehet csökkenteni. Van olyan kereslet, amit egy-két éves távlatban nem lehet nem kielégíteni. Ez a lakossági, de az iparban is van olyan felhasználás, amit nagyon nehéz kiváltani. A kínálati oldalon meg kell építeni ezeket a terminálokat, a másik oldalról nyilván az energiahatékonyságban is lépni kell. Olyan energiamegtakarításokat tudott Európa elérni rövid távon is, ami nagyon érdekes kérdés. Az elmúlt kilenc hónapban gázban tíz százalék körüli megtakarítást tudott elérni Európa, villanyban pedig egy százalékot, sőt, néhány ország, köztük Magyarország is növekvő villamosenergia-fogyasztással szembesül. Nagyon érdekes lesz a kérdés a télre, hiszen nagyon változik a fogyasztás, ha erős tél van, de ott is lehet megtakarítani, rövid távon is. Nyilván nem esik jól, hogy 22 fokról 20-ra vagy akár 18-ra állítsuk be a termosztátot, ez nagyon erős beavatkozás, de még mindig jobban túlélhető, mint egy-két ipari szektorban, ahol nem energiahatékonysági beruházás hozta ezt a tíz százalékot, hanem egyes nagyon energiaintenzív üzemek hónapokra bezárnak, és örülhetünk, ha kinyitnak, mondjuk, egy kedvezőbb árváltozás hatására.

És akkor még ott vannak a munkavállalók, akiket, ha bezárják, el kell küldeni.

Így van.

Politikai problémát okoz és ott tart, minthogyha a fűtést csökkentette volna.

Európa elég megosztott abban, hogy hol kezdjük a probléma megoldását, van, aki az iparnál enged jobban, van, aki meg a lakosságnál, de látni kell, hogy mind a kettőnek a végén rajtunk fog csattanni az ostor, merthogy vagy az áram-, villanyszámlában, vagy a munkahelyemen fogom megérezni leginkább, illetve a harmadik, hogy a termékek árában is már jelentősen érezzük ezt a hatást.

Megtanultuk azt, hogy a vezetékes földgázellátás bizonytalan, mert elzárhatják. Milyen az LNG-ellátás biztonsága?

Nyilván vezetéket úgy is lehet építeni, hogy azon ne csak orosz gáz érkezzen, felőlünk Ausztria felé is megy gázvezeték. Az az érdekes, hogy eddig azon is orosz gáz jött. Ha megyünk szépen tovább, meg lehetne azt oldani, hogy ez a vezeték elérjen teljesen Nyugat-Európába, hogy oda-vissza lehetne szállítani azon a vezetéken mindenféle gázt, a nagy kérdés, hogy jön-e versenyképes és megfizethető gáz nyugat-európai irányból is a régióba. Itt azért van egy-két szűk keresztmetszet, amit meg kell oldani majd, és ezen dolgozik nagyon sok ország. Azt is látni kell, hogy amikor vezetéken csüngünk, minden egyes országban fel fog vetődni, hogy van-e elég gáz a hazai fogyasztásra, mehet-e tovább a gáz. Mindenki azt szereti, hogy ő álljon ennek a vezetéknek az irányítható részén.

Az elején, ahol még annyit vesz ki belőle, amennyi a saját szükséglete és ha van maradék…

Ez egy szolidaritási kérdés is igazából. Ne menjünk messzire, néhány éve volt egy nagyon kemény telünk és kevés gáz volt. Amikor Magyarországra érkezett gáz, és Szerbia kért gázt, hogy legyünk szívesek szállítani nekik is, akkor ez egy jó kérdés, hogy mi a válasz erre, lezárom a határt és nem adok, vagy adok, mert érzem azt, hogy ők is problémás helyzetben vannak. Európa azért meg tudta ezt a választ adni, a szolidaritás működött legtöbbször.

Az nem nagyon különböző helyzet, amikor békeidő, meg amikor háború van és a fő betáplálás, az orosz irány nem működik? Akkor is fog működni a kölcsönös viszony?

A jó válasz az, hogy Európában 57-58 százalék közötti függőséggel állunk energiaszempontból. Az a jó helyzet, ha ez jelentősen csökkenni fog, és ennek az energiahatékonyság, illetve energia-megtakarítás a fő válasza. igazából azt fogjuk most nagyon megtanulni erre az elég erős kalapácsütésre, hogy az energiával takarékoskodnunk kell. Minden háztartásnak, minden ipari termelőnek végig kell gondolnia azt, hogy melyek azok a lehetőségei, amivel most sajnos rövid távon, de hosszú távon együtt kell majd élnie.

Az LNG-ellátás biztonsága milyen fokú?

Az LNG-piac diverzifikált. Ez a kulcsszó, mert LNG-t nagyon sok helyről tudnak szállítani. Nagyon diverzifikált portfolióval tud dolgozni az, aki hosszú távon tud tervezni, mert hosszú távú szerződések vannak, egyik hónapról a másikra nagyon nehéz egy tankert megrendelni. Ellenben hosszú távon azt látjuk, hogy tudunk rendelni, verseny van. Ez a verseny biztosítja azt, hogy égbeszökő árakat ne tudjon egy szereplő meghatározni. Ha az egyik túl magasra szökik, akkor egy másik beszállító fogja azt nekünk adni. A probléma Magyarország szempontjából a terminál, de javul a helyzet, mert a horvát LNG-terminálban is van egy kapacitásnövekedési terv is, és most van egy Lengyelország felől érkező északi lehetőség. Ezek mind olyan irányok, hogyha a német kapacitás megépül, akkor ők keresni fogják ezeket a piacokat és akkor lesz olyan diverzifikáció, amikor a másik oldalon már egy EU-tagállam fog igazából állni, nem pedig egy Oroszország vagy a Gazprom monopolhelyzetben.

A horvát útvonal földrajzi értelemben számít?

Ez a legközelebbi, ilyen szempontból igen. Máshonnan mi nem nagyon fogunk tudni kapni. Az is egy érdekes történet, hogy Magyarország vállalhatott volna viszonylag nagy tulajdoni részt, s akkor itt nagy hezitálás indult el, emiatt épült valószínűleg kisebb kapacitás, de nyilván most már örülnénk neki, ha akkor jobban beszálltunk volna ennek a fejlesztésnek a megvalósításába.

A Török Áramlat mekkora szerepet játszik Magyarország ellátásában?

Egyre erősebb a déli irány szerepe. Az Északi Áramlat már lenullázódott, nem érkezik gáz, illetve nem érkezik az ukrán irányból sem, Egyébként nagyon érdekes dolog volt, hogy háború ide vagy oda, érkezett gáz az ukrán szállítóvonalon keresztül. Két olyan fél, aki harcban állt egymással, az egy vezetékhez nem ért hozzá, mentek a szállítások, és ezért még pénzügyi tranzakció is volt két harcban álló ország között. Felfoghatatlan szituáció.

Nem egyszerű üzleti érdek? Az ukránoknak van belőle tranzitbevételük, az oroszoknak van belőle eladási bevételük, közös érdek.

Közben pedig lövöldözünk egymásra.

Kivéve a vezetéket.

Amikor a Balkánon dúlt a háború, a nagyfeszültségű villanyvezetéket nem vágták szét, az működött továbbra is. Egymással szemben álló országok lőtték egymást, a vezeték nem lett leállítva. Az ukrán szállítás megvolt eddig is. Ebben most lehet, hogy volt egy fordulópont, az Északi Áramlat felrobbantása, ami azt mutatja, hogy már az infrastruktúra sem annyira van biztonságban, mint korábban. Akkor marad a Déli Áramlat, ebből a szempontból ez fontos vezeték lesz Magyarországon, hiszen nem fogunk tudni egy-két év alatt egy ilyen nagyon erős függőséget leépíteni. Nyilván nagyon fontos, hogy onnét is érkezzen gáz. Nyilván nagyon sokat meg lehet tenni annak érdekében, hogy ne csak orosz gáz érkezzen, hanem a délebbi országokból is tudjanak rákapcsolódni, nyilván ez egy kicsit hosszabb távon tud jelentkezni. Meglátjuk, hogy mennyire sikeres ebben mind az európai, mind a magyar gazdaságpolitika.

Az Északi Áramlat sérülése energiapiaci szempontból kinek lehet az érdeke és milyen következményekkel jár?

Hosszabb távon az nem volt senkinek az érdeke egyébként. Ez egy erőteljes jelzés, hogy azon a vezetéken nem fog soha gáz érkezni Európába, az valószínűleg orosz jelzés, hogy azt felejtsük el, onnét biztos, hogy nem fog. Az, hogy felépül egy olyan vezeték, ami tartaléknak vagy biztonságinak mondható, egy normális helyzetben mindig jó lett volna, ha van, ez nem fog használatba kerülni többet. Rövid távon egyébként érdemes megnézni az árszignálokat, egy olyan gázvezetéken, amin már nem jött gáz, felrobbant, és mégis volt egy 20 euró/megawattos árnövekedés. Ez egy politikai csatározás meg üzenetközlés igazából, meddig hajlandók a különböző felek elmenni ebben a gázárháborúban.

Németországról többször beszéltünk. Ott az atomerőművek körül vita van. A fő döntés az az, hogy ki fogják vezetni. Mekkora szükség van a német atomerőművi kapacitásra Németországban meg Európában?

Ha visszamegyünk 2011-re, a fukusimai baleset nyomán volt egy nagyon erőteljes német döntés, hogy ki fogják ezt vezetni. Ha jól emlékszem, 17 erőműnek a majdnem felét egyből bezárták. Nyilván senki nem gondolja azt a németekről, hogy emögött nem volt tervszerű gondolkodás. Nagyon erős a zöldmozgalom, látták, hogy a nagyon régi erőműveket amúgy is be kellett volna zárni, de az látszott, hogy az a politika, amit ők kigondoltak, nagyon erőteljesen ment tovább. Nem volt visszaút ebből. Szépen, ütemszerűen zárták be ezeket az erőműveket, most három erőművük van igazából, a korábbi, talán 30 százalék körüli nukleáris hozzájárulás most 6-7 százalékra. Mi volt ennek az ára? Szerintem ez egy zöld irányból induló gondolkodás volt, az volt a terv, hogy felfuttatják a megújuló termelést, kihasználják a meglévő szenes, lignites termelésüket és bíznak a gázerőműveikben is. Ennek tett keresztbe a mostani helyzet, ez a három erőmű most, év végén leállt volna, de valószínűleg működni fog még egy ideig. Én a német kollégáktól azt hallom, hogy nem lesz visszaút ebben, nem lesz hosszú távú a három erőmű működtetése, persze majd meglátjuk. Nyilván a mostani télre és valószínűleg a jövő télre, amelyek elég rizikósnak látszanak, szükségük van mindenféle energiatermelőre, ami nem orosz energiahordozó. Emiatt én azt gondolom, hogy ez egy teljesen racionális döntés volt. Nyilván a német gazdaság meg tudja hosszabb távon oldani, de mindennek ára van. Amit bezárunk, azt nyilván helyettesíteni kell. Ezt megújulókkal, önmagában szél- és napenergiával lehet helyettesíteni, Németországban nagyon erőteljes felfutása volt a szél- és naperőműveknek, azt azonban látni kell, hogy ennek minden más rendszerhasználati, egyensúlytartási kérdései is fel fognak vetődni. Meg fogja tudni termelni megújulókból a német gazdaság ezt, de annak lesz plusz költsége, merthogy a kiegyenlítő energia nyilván nagyon erőteljes költségnövekedést fog jelenteni ebben az esetben.

A kiegyenlítő energiát gázmotorral csináljuk?

Európában nagyon sokféle technológiával csinálnak, a régiónkban jellemző a gázmotor, és Magyarországon jellemzően gázerőművek látták el, merthogy ez a legrugalmasabb termelési egység. Más országokban egyébként, ahol sok vízerőmű van és tározós vízerőmű, az a legjobb és legalkalmasabb technológia erre, merthogy nagyon-nagyon rugalmasan tudja követni ezt. Még egy gázerőmű is lassabb ebből a szempontból, de elég gyors ahhoz, hogy ezt meg tudja csinálni. Adottak a technológiák, de azt látni kell, hogyan lépünk fel egy létrán megint, egyre drágábbak ezek a megoldások. Nyilván bent vannak már a rendszerben ezek az akkumulátoros tárolók, amik ugyanolyan gyorsak, sőt, még gyorsabbak, nagyon precízen tudják tartani az egyensúlyt a rendszerben, csak egyelőre még elég drágák.

Lengyelországot és Németországot szokták úgy említeni, mint ahol a szén és a lignit tartalék energiaforrásként tud üzemelni. Valóban így van?

A lengyeleknél ez nem tartalék erőforrás, a villamosenergia-termelésnek a 80 százaléka még mindig szenes termelés. Ráadásul Lengyelország nagyon furcsa szituációban van, az az egyik ország, ahol a legkisebb az összeköttetés a szomszéd országokkal, ezt helyileg kell megtermelnie. Békeidőkben ez egy elég drága dolog volt, merthogy elég erőteljes karbonárazás jelent meg már Európában, viszonylag drágán tudja ezt a termelését megoldani. A mostani helyzetben azt látni, hogy a lengyel árak is emelkedtek, de nem annyival, mint a többiek, mert a villamosenergia-téren ők saját termeléssel oldják ezt meg, csak ezek régi, nem feltétlenül nagyon hatékony erőművek, a szén-dioxid-kibocsátásukkal együtt.

Németországban sem tartalék?

Németországban nagyon sok lignites erőmű van, ott bizonyos szempontból, mondhatjuk azt, hogy tartalék. Illetve nagyon sok területen a lignites erőmű úgynevezett együtt termelést folytat, a hőtermelést is ő csinálja meg. Azokban a városokban, ahol a távfűtés aránya magas, az nagyon gyakran egy lignites bázisra épül Németországban is, van egy hőtermelési plusz is mellette, ami nagyon jót tesz a hatékonyságnak. Versenyképesebbé teszi a lignites termelést. A lignittermelés mindig helyi szénerőforrásra épül, megint csak nem érezteti a hatását az orosz gázár növekedése.

A megújuló energiák körképe milyen Európában? Egyáltalán hogy kell elkezdeni ennek a vizsgálatát?

Vegyük ketté az úgynevezett primer erőforrásokat. A hüvelykujjszabály az az, hogy harmada az európai energiának olajból jön, negyede gázból és utána jön már 17 százalékkal a megújuló. 13-14 százalék nukleáris energia és akkor van még néhány százalék egyéb. Európában a villamosenergia-termelés átlagában 40 százalékban megújulóból termelődik, de ebben benne van nemcsak a naperőmű, meg a szél, hanem nyilván a vízerőműtermelés. Jegyezzük meg ezt a 40 százalékos arányt! Ez egy elég erőteljes arány, és ez egy nagyon erőteljes növekedés eredménye, és ez tovább fog nőni a közeljövőben. Nagyon pozitív tendencia indult el, az összes ország a legjobb potenciálját fogja alkalmazni, látszik, hogy a mostani krízis csak tovább erősíti ezt a folyamatot. Mindenki inkább rálép a gázpedálra, mint fékezze ezt a dolgot. Napenergiából, szélenergiából magasabb lesz az az arány. Érdekes kérdés, csak felvetném, hogy amikor az árnövekedés elindult Európában, még 2021-ben, másutt 2021-2022-ben, a megújulókat akarták azzal vádolni, hogy ők okozzák ezt. Nem ez volt az oka, sőt, azt is látni kell, hogy ilyen magas árkörnyezetben egy megújuló energiatermelő lefelé fogja nyomni az árakat. A 2021-es szinten, amikor aukciókon döntötte el a legtöbb európai ország, hogy milyen áron képesek termelni a megújulók, 60 euró környéki ár volt. A magyar árak is ekörül voltak,. Nézzük meg, hogy hogyan állunk mi ebből a szempontból. Magyarországon ez az arány még nem ennyire szép: a 40 százaléktól messze vagyunk, ez 14 százalék. Ennek az egyik oka az, hogy mi nagyon alacsony bázisról indulunk, Magyarországon 1 százalék alatt a vízerőmű-termelés, ez a 14 százalék nagyrészt megújuló, nagyrészt napenergia. Négy évvel ezelőtt 7 százalék volt. A rendszer négy év alatt meg tudta duplázni a naperőmű-termelését, nem láttunk olyan problémát, hogy kiesések lettek volna. Azt lehet látni, hogy nyilván az a kiegyenlítő energia, amit Magyarországon gázos erőművek szolgáltatnak, tendenciaszerűen elkezdett növekedni. Most már sok százmilliárd forintba kerül a kiegyenlítő energia. Nagyon gyakran elhangzik, hogy ez mind a megújuló miatt van. Ennek egy jó része a megújulók miatt van, de azért nyilván az a gázárnövekedés, meg maga az, hogy a megújuló részarány növekedik, ez magával vonzza, hogy a következő négy év hasonló növekedését valahogy úgy kell megoldanunk, hogy ne legyen hasonló növekedés ezen a kiegyenlítőenergia-piacon. A számok azt mutatják, a rendszerirányító számai is, hogy az a terv, amit 2030-ra a kormány az energiastratégiában kitűzött, hogy 6-7 ezer megawattnyi megújuló napenergia-kapacitás legyen bent a rendszerben, ez akár 2025-2026-ra megvalósulhat. Ez a felfutás nagyon erőtejesen tovább mehet. Meg kell oldani, hogy a rendszer is képes legyen ezt kezelni.

Az összekapcsolt rendszerek képesek a növekvő megújuló energiabetáplálási arányt kezelni?

Nagyon sokan vannak extrém véleményen ezzel kapcsolatban. Szerintem nagyon nagyban segít az összekapcsolt európai rendszer, a magyar rendszerben, ha nekünk nem lennének összeköttetéseink, nem tudnánk már 6-7 ezer megawattnyi fotovoltaikus vagy nagyon drágán tudnánk kezelni. A 6-7 ezer megawattnyi napenergia-termelés a paksi termeléssel együtt 2025-re már nemcsak lefedi a magyar fogyasztást, hanem exportfüggőségünk lenne, el kell adni azt az áramot valahová, és most úgy működik az európai piac, hogy azt le lehet adni. Ennek nagyon pozitív hatása van, egyrészt az összeköttetett rendszerek sokkal stabilabbak Európában. Látszott, hogy egyetlenegy kisebb rezgés volt, amikor a Balkánon akadt egy problémás hálózati elem, és akkor sem történt kiesés, mert az összefüggő rendszer megoldotta ezt. Nagyon pozitív hozadéka, hogy az elmúlt 15 évben ezt nagyon versenyképes áron meg tudta oldani. Az egy jó kérdés, hogy milyen további fejlesztések szükségesek, amikor arról beszélünk, hogy ezt az erőteljes megújulós felfutást megduplázni, megtriplázni, megötszörözni kell majd a következő időszakban. Nyilván ezek fejlesztéseket igényelnek majd.

Hálózat vagy tárolás?

Minden típusú fejlesztésre szükség van. Ennek egyik nagyon erőteljes eszköze a tárolás, de a hálózatokat is érdemes erősíteni. Amíg az európai nagykereskedelmi piac teljesen összekötött és az országok adják-veszik ezt az energiát, maguk a kiegyenlítő piacok még tudnak fejlődni ebből a szempontból. Magyarország is nagyon erőteljes fejlődést mutatott be ebből a szempontból. Az úgynevezett nagyon rövid távú piacok nagyon szépen tudják kezelni a problémának ezt az egy részét. Míg korábban egy napra kellett előre mondani egy naperőműnek, egy szélerőműnek egy termelési lefutási görbét, most ezt tudják módosítani egy órán belül is. Egy egyórás periódus, az már tervezhető. Magyarország elindult abba az irányba, amit sikerült a megújulókban is, nagyon egy irányba menni, csak napelemeket gyártunk. itt is jó lenne egy diverzifikáció, főleg azért, merthogy nincs vízerőművi kapacitásunk.

De van erre Palkovics Lászlótól egy meglátás, hogy el kell kezdeni csinálni.

El kell kezdeni csinálni, meg ha egy kicsivel több szél bekerül a rendszerbe, az sem olyan problémás. Magyarország nem lesz szélnagyhatalom, nem vagyunk nagyon jól ellátva szélenergiával, potenciállal sem, de azért 330 megawattnál több fér a rendszerbe. A szél is egy időjárásfüggő termelő, de azért azt is lehet látni, hogy a szél néha este is tud termelni meg télen is tud termelni. Bizonyos szinten ezt nagyon jól tudja kezelni a rendszer, az európai rendszer 21-22 százalékos szélerőmű-kapacitást nagyon szépen le tud kezelni. Magyarországon ez még nincs ott, 2-3 százalékról beszélünk.

Tárolásban a hidrogéntechnológiának látják-e most a jövőjét? Hogy nemcsak autóba, kísérleti módszerrel, hanem komolyabb tárolókapacitást is erre építeni?

Nagyon erős tervezés, gondolkodás és kísérletezés indult el a hidrogénkapacitásra, azt is látni kell, hogy miért. A rövid távú tárolást megoldja nekünk a vízerőművi kapacitás és akár még az akkumulátoros tárolás is. A nagy kérdés az, hogy a szezonális tárolást is meg kellene oldani, hiszen egy fűtési szezonban nem számíthatunk napenergiára és a szél is elég megbízhatatlanul termel ebben az időpontban. Eddig a megoldás az volt, hogy orosz gázt tároztunk be. Ott volt a tároló és ebből a tárolóból meg tudtuk oldani versenyképesen, jó minőségben. A szezonális tárolásra a hidrogén lehet az egyik megoldás, de azért nagy kérdőjelek vannak ebben. Egyrészt az első néhány évben ez valószínűleg nem megújulóból gyártódna le, hanem nukleáris energiából vagy vezetékes villamos energiából. Megtermelem ezt a hidrogént nagyon nagy veszteségekkel, majd ezt el kell szállítanom egy fogyasztóhoz, az sem egyszerű, mert a hidrogént cseppfolyósítanom kell és szállítanom kell, az nem egy egyszerű dolog, majd ezt a hidrogént visszaalakítom vagy villamosenergiává, vagy kinetikus energiává. Attól függően, hogy mi a felhasználás, illetve milyen távol van a felhasználó a termelőtől, ez a betáplált energia 18 és 40 százaléka közötti arányát adja vissza. Ez egy nagyon durva szám, 60-tól 80 százalékig az energia elvész.

Nem túl hatékony. Egy dízelmotor ennél hatékonyabban állítja elő.

Nem túl hatékony, és az egyéb tárolások, például egy szivattyús tároló, az meg nyolcvan százalékát visszaadja ennek az energiának. Ez az egyik első kihívás, amit meg kell tudni oldani, hogy valóban hatékony legyen. Ezeket olyan helyeken tudják valószínűleg megcsinálni, ahol közel van a termelő, fogyasztó, jók az adottságok egyébként, azért nem véletlen, hogy ilyen sziget üzemmódokban tervezik ezt egyébként megoldani. Én azt látom, hogy ipari felhasználás lesz ez elsősorban, ha beindul. A fűtési felhasználásban egy kicsit szkeptikusabb vagyok. Ha már valahogy megtermeltem azt a villamos energiát, akkor szerintem az egyik kulcsszó az elektrifikáció meg a szektorok összekapcsolódása, a szektorösszekapcsolódás. Ez azt jelenti: ha megnézzük a fűtési módokat, eddig ez elég erősen fosszilis energiahordozókon, gázon, szénen és biomasszán alapul, de ez az elektrifikáció sokkal gyorsabb és erőteljesebb folyamat lesz pont a fűtési energia miatt, mivel a villamos energiával is nagyon hatékonyan tudok fűteni, mind lakossági, mind ipari méretekben. Ezek a hőpumpák nagyon hatékonyan tudják megoldani a termelést. Az jelent problémát, hogy akkor elkezdek erőteljesen az elektromosenergia-fogyasztás irányába elindulni. Az a mix, amiben korábban ott volt a kőolaj, földgáz, az nyilván csökkenni fog, és nagyon erőteljes hatás lesz arra, hogy a villamosenergia-fogyasztásunk megnövekedjen. Ez már Magyarországon is belépett egyébként. Nagyon sokan, amikor szembesültek azzal, hogy úristen, hétszeres gázárat fogok fizetni az átlagfogyasztás feletti résznél, akkor hőszivattyút raktak a fűtési módba, merthogy az még mindig versenyképes árú. Kicsit későn indultunk. Az látszik, hogy például a lengyelek vagy az angolok sokkal hamarabb, sokkal erőteljesebben indították meg ezt a fejlesztést. De látszik, hogy ennek ára van. Nyilván a villamosenergia-fogyasztásunk ekkor nem csökkenni, hanem növekedni fog. Elő kell tudnunk állítani azt az energiát, amire ez a fogyasztásnövekedés miatt szükség van. Magyarországon párosul azzal a gazdaságfejlesztési iránnyal, hogy nagyon erőteljes az az akkumulátorgyártási irány, ami azt jelenti, hogy megépülnek és bejönnek Debrecenbe, akár más helyeken megépülnek ezek a kapacitások, amik tudják a régió gazdaságfejlesztési részét erősíteni. Itt másodsorban nagyon erőteljes energiafogyasztási növekedés is be fog indulni, és ezt nyilván ki kell elégíteni. Egyébként bejött a termelő, de problémát fog okozni. Csak egy példa: az a CATL Debrecenben 800 megawattos csúcsfogyasztással fog tudni megépülni. A jelenlegi paksi működés 2100 megawatt, a harmada az egyetlenegy termelőre dedikálva lehet egy csúcsidőszaki fogyasztásnál, nagyon erőteljes kérdéseket vet fel ez.

Nyitókép: Pixabay.com

Kapcsolódó hang

Szabó László az Arénában
 
A címlapról ajánljuk

×
×

Iratkozzon fel hírlevelünkre

és nem marad le az Infostart legfontosabb híreiről.
FELIRATKOZOM
×
INFOSTART
 
INFORÁDIÓ
PARTNEREINK
Sixt    iCom
infostart
AZ INFORÁDIÓ HÍRPORTÁLJA 
 
 

Médiaszolgáltatási tevékenységét a Médiatanács a Médiatanács Támogatási Program keretében támogatja.

NMHH
Az Év Honlapja 2018