Január végén 70 ezer diák írta meg a központi írásbeli felvételit magyarból és matematikából 4, 6, illetve 8 osztályos középiskolákba, és ilyenkor minden évben előkerül az a kérdés is, hogy nem túl korai stresszhelyzet ez?

Egyfelől sosem szerencsés ilyen fiatal korban kitenni a tanulókat ilyen stresszhelyzetnek, de kényszerhelyzetben vannak az intézmények, hiszen ha több a jelentkező, mint ahány fővel az osztályokat elindítják, akkor muszáj szelektálniuk, és ez nem történhet máshogy, mint valamilyen szakmai-tanulmányi teljesítmény alapján. Jól bevált metódus, hogy legalább az írásbeli matematikából, magyarból központi rendszerben történik. Nagyon eltérő a mezőny, és azért azt is látni kell, hogy a 9. osztályra jelentkezők esetén egészen más feladata van a szűrésnek, mint a csaknem tízezer hatosztályosba és a hatezer nyolcosztályosba jelentkező esetén. Ez a hatezer fő a saját évfolyamának jó eséllyel a krémje, és ennek megfelelően viszonylag nehéz feladatlapokat is kell készíteni.

Itt nem az a cél, mint, mondjuk, az érettséginél, hogy lehetőleg mindenki hozzon száz százalékot.

Értelmetlen lenne az a felvételi eljárás, ahol egy nagyon könnyű feladatlapot mindenki sikeresen kitölt.

Igaz, hogy szóbeli vizsgát csak azok a középiskolák hirdethetnek meg, ahol az elmúlt három évben legalább kétszer annyi tanuló jelentkezett, mint ahányat fel tudnak venni?

Azért fontos ez a kitétel, mert ahol nincs olyan volumenű túljelentkezés, ott azért a szóbeli visszaélésekre is módot tud adni...

Napirenden van gimnáziumi reform?

Zajlik a szakképzés megújítását és vonzóbbá tételét lehetővé tévő reform, amely abból a munkaerő-piaci helyzetből indul ki, hogy a jól képzett szakmunkásokra nagy szükség van. A gimnáziumokban a további kapacitásbővítést a tárca megfogta, mert

bőven elegendő, hogy a tanulóknak nagyjából már a 40 százaléka gimnáziumba megy. Egyes vélemények szerint még talán sok is.

De olyan mértékű visszafejlesztés vagy kapacitáscsökkentés, amely direkt és tudatosan nehezítette volna a gimnáziumba való bekerülést, nem történt az elmúlt években.

Az iskolaszerkezetet érintő változás napirenden lehet? Sokat hallottunk az esetleges 9 évfolyamos általános iskoláról is.

Magyarországon az iskolaszerkezet semmiképp sem nevezhető merevnek, szemben a rendszerváltás előtti 8+4 alapvető rendszerével. Ennek nyilván megvannak a maga előnyei és hátrányai.

Talán az átjárhatóság szempontjából vannak hátrányok.

Vannak, például az átjárhatóság szempontjából, de szegregációs veszélyt is generáló helyzet, amikor egyes iskolákból, egyes osztályokból a legjobb tanulókat kiválogatják más intézmények. A 8, illetve 6 osztályos középiskola összegyűjti a legjobbakat, ez másutt meg okozhat teljesítményromlást.

Szegregációt említette, de ez azt is jelenti, hogy esetleg sérülhet bizonyos mértékig az esélyegyenlőség?

Természetesen, és pontosan ezért szoktuk figyelni azt, hogy milyen hatásokat generál ez az iskolaszerkezet. Az állami iskolafenntartás bevezetése is abból az alapvetően strukturális esélyegyenlőtlenségből akarta a magyar iskolarendszert kivenni, hogy háromezer iskolafenntartó háromezerféle iskolát tartott fenn annak függvényében, hogy az adott településnek milyen anyagi ereje meg milyen szellemi kapacitása volt.

A legfőbb cél az az volt, hogy ne a szegény önkormányzatnak szegény iskolája és a gazdag önkormányzatnak gazdag iskolája legyen. Közelebb kerültünk ahhoz, hogy ezen a téren az esélyegyenlőség megvalósuljon?

Igen, ennek a keretei adottak. Minden tankerületben, a Klebelsberg Központban és a tárcánál is megvan az elkötelezettségünk. Nyilván nagy nehézséget okozott az államnak ’13-ban, ’14-ben a hihetetlen mennyiségű új feladat átvétele, de ma, ellentétben a 2010 előtti rendszerrel, azért nem hallunk kifizetetlen bérről, nincs adósság az állami intézményfenntartás rendszerében. Nyilván mindig lehet minden még egy kicsit jobb, még biztosan van nagyon sok feladatunk az elmúlt évek, évtizedek épületállományának a felújítása terén, vagy akár a digitalizációs vagy informatikai fejlesztések terén, de a keretek adottak.

Idén lesz változás az érettségi rendszerében? Mert ugye jövőre, 2020-tól azért lesznek komoly szigorítások a rendszerben.

Az idei évben olyan strukturális változás, amit tényleg érdemben megéreznének, nem várható.

Egy apróbb változás: az idén először már csak az új típusú történelematlaszok használhatók, amelyek már nem tartalmaznak kronológiát.

Szerintem az az érettségi, ahol a legnagyobb változás a történelematlasz, az egy nyugodt évet jelent, de való igaz, ez egy több évre visszanyúló ügy. A piaci alapon rendelkezésre álló történelematlasz, azontúl, hogy egyébként kiváló atlasz, rengeteg többletinformációt tartalmaz.

Tehát puskaként lehet használni.

Olyan kronológiai táblázatokat, adatsorokat tartalmaz, amelyek egy kis odafigyeléssel szinte az összes történelemtétel elkészítését oly mértékben megkönnyítik, hogy ezzel jelentősen felpuhítják a történelemérettségi szakmai tartalmát.

Az atlaszok párhuzamos használatára egyébként három év „laufot” adott a tárca,

ez így volt korrekt, hogy aki abból tanult, azt szokta meg, az ne az érettségin szembesüljön először azzal, hogy mást kell használnia. De minden évben elmondtuk, hogy ez egy átmeneti lehetőség. A szakma egy része lehet, hogy ezzel nem ért egyet, de egy jelentős része meg igenis ebben velünk van, és a kollégák nagyon sokan jelezték, hogy jónak és megfelelőnek tartják ezt az atlaszt.

Térjünk ki a 2020-as változásokra: egy tárgyból kötelező lesz majd emelt szintű érettségit tenni a továbbtanuláshoz, illetve kötelező lesz egy nyelvből középfokú nyelvvizsga a felsőoktatási tanulmányok megkezdéséhez. Ez továbbra is határozott és eltökélt szándék?

2014 decemberében a felsőoktatási stratégia elfogadásakor született elvi döntés, hogy a 2020-as felvételitől markánsabbak legyenek a bemeneti követelmények. Több mint egy évtizede, amikor Magyarország a kétszintű érettségire átállt, eleve az volt a szándék, hogy az emelt szint lesz a felsőoktatási bemenet, az alapszint pedig csak az úgymond sima érettségi. 2011-12-től elkezdtük bevezetni, és a döntés helyességét igazolja, hogy a BME-n az emelt matekkal és a nem emelt matekkal bekerülők között milyen szignifikáns eltérés van az első tanév matematika zárthelyi dolgozatai és lemorzsolódása terén.

A nyelv esetén jelenleg sem problémamentes a helyzet, csak ma a felsőfokú tanulmányok végén jelentkezik a gond.

Elvégzi az egyetemet az illető, de a végén nem szerzi meg a szükséges nyelvtudást, ami egyébként 1997 óta kötelező a magyar felsőoktatásban, és emiatt ragad be a diploma.

Közben elindultak a diplomamentő programok.

Számos olyan program volt, amely ezeket támogatja, de erre hozta a kormány még 2014-ben azt az elvi stratégiai döntést, hogy ha probléma van a nyelvtudásból, akkor az lehetőleg a felsőfokú tanulmányok előtt derüljön ki. Ez évek óta tudott, ennek megfelelő felkészítő programok voltak, vannak és lesznek is még 2020-ig, itt még az államtitkárság is tervez. Ma a felvettek 70 százalékának megvan már a nyelvvizsgája, a fennmaradó 30 százalék legalább fele biztos, hogy meg fogja tudni csinálni, a többieknek támogató programokra van és lehet szüksége.

Orbán Viktor miniszterelnök évértékelőjén bejelentette, hogy minden középiskolás kétszer kéthetes külföldi nyelvtanfolyamon vehet részt kormányzati költségen, sőt, az is kiderült, hogy ez a kilencedik és a tizedik évfolyamot követő nyáron történne. Mi az, ami már biztosan tudható a programból?

Az oktatási kormányzat tavaly elvégzett az Oktatási Hivatallal közösen egy olyan kutatást, amely a magyar nyelvoktatást tekintette át, és készült egy intézkedési terv. Az egyik hipotézis, hogy

a magyar nyelvoktatás elméleti és nyelvtani alapú, és sokkal kevésbé a kommunikációs készségeket fejleszti.

Márpedig nyilván a munkaerőpiac szempontjából is ez egy nagyon fontos dolog lenne. Elég nagy óraszámban tanítjuk az idegen nyelveket, több mint 900 tanóra mindenki számára rendelkezésre áll.

Nem mennyiségi, hanem inkább minőségi probléma van?

Így van, a hatékonyság a kérdéses. Amikor a KSH és az Eurostat felmérte a magyar lakosságnak a nyelvtudását 2016-ban, 42 százalék nyilatkozott úgy, hogy a saját megítélése szerint beszél és jól beszél egy idegen nyelvet. Ez egyébként komoly előrelépés, mert a tíz évvel korábbi felmérésben 25 százalék mondta ugyanezt. De azért azt is látni kell, hogy mivel Magyarországon évtizedek óta kötelező egy idegen nyelv tanulása, valójában száz százaléknak kellene kijönnie, hiszen mindenki tanult legalább egy idegen nyelvet. Most olyan akciókat szeretnénk a nyelvtanulás terén végrehajtani, és ennek egy nagyon hangsúlyos eleme a külföldi nyelvtanfolyamra küldő program, amelyek a kommunikációs elemre helyezik a hangsúlyt. A nyelvtanáraink egyébként felkészültek, képesek a nyelvet megtanítani, de meg kell próbálni a fiatalokat anyanyelvi környezetbe juttatni.

Az adott ország anyanyelvi közegében egész más a nyelvet tanulni. A tervek szerint a diákok elhelyezése családoknál történne, ez a nyelvi kommunikációs szituáció is erősödne.

Így van, iskolai keretek között is meg tud történni az út. Ebben az esetben a két intézmény közösen talál ki egy olyan pedagógiai nyelvtanulási programot, amit együttesen végre tudnak hajtani kint az adott országban, és ilyen esetekben a legkönnyebb egyébként a családoknál való elhelyezés.

Ez pályázati formában történne?

Igen, jelenleg is az Erasmus Plusz programon belül vannak iskolai mobilitási programok, ezek persze jóval kisebb volumenűek és nem ekkora célközönséget szólítanak meg, de van szakmai tapasztalatunk, hogy iskolák között hogyan lehet ilyen programokat végrehajtani. De lesz egy egyéni láb is,

ha az iskola nem tudja megszervezni, de tanulók mennének, akkor egyéni pályázatokat tudnak benyújtani.

Az angolszász világban, de a német nyelvterületen is rengeteg olyan piaci alapon elérhető nyelvi kurzus van, amely elérhető. A teljes útiköltséget, ellátást tudjuk finanszírozni. Azt vélelmezzük, hogy talán a kilencedikben hangsúlyosabb lesz az iskolák által szervezett út. Egy tizenegyedikesnek pedig, aki már az érettségire, nyelvvizsgázni készül, egy ilyen külföldi program hihetetlen nagy segítséget tud jelenteni.

2020-ban a tervek szerint befejeződik a hazai oktatási rendszer digitális átalakítása. Hogy állunk ezen a téren?

A kormány 2016-ban fogadott el egy digitális oktatási stratégiát. Ez nyilván jelenti egyfelől az eszközök beszerzését. Projektorok, laptopok, netbookok szükségesek az iskolában, de emellett az érintett kollégák felkészítésének is meg kell valósulnia.

Hogy legyenek digitálisan képzett pedagógusok.

Így van, és a munkájuk során minél inkább igyekezzenek használni ezeket az eszközöket.

Azt a szakadékot, amely számos esetben megvan az eszközöket kevésbé alkalmazó pedagógus, illetve az eszközöket profin használó, adott esetben alsó tagozatos gyerekek között, nyilván csökkenteni kell.

Ennek érdekében uniós forrásokból nagyon komoly fejlesztések indultak el. Kettőt emelnék ki: az egyik az a wi-fi minden köznevelési intézményben. Erre összességében 26 milliárd forintot fordítunk. Az iskolák döntő többségének a bekötése már megtörtént, és nyárra minden intézményben lesz szélessávú internet, illetve wi-fi, és nemcsak az igazgatói irodában, a tanáriban vagy az informatikateremben, hanem a teljes iskolaépületben. Emellett mintegy 25 milliárd forintért vásárolt eszközöket az állam, az elmúlt másfél évben mintegy százezer eszköz érkezett meg az iskolákba, illetve most indul 40 ezer kolléga felkészítése ezeknek az eszközöknek a használatára. Egy folyamat közepén vagyunk. Ahol még előrelépés lehet, az a tartalomfejlesztés, a tankönyvellátás területe, ahol különböző okos, digitális tankönyvekkel lehet még erősíteni ezt a folyamatot.

Nehéz megtalálni az egyensúlyt, amikor az egész iskolában elérhető wi-fi hálózat van. Nem véletlen, hogy Franciaországban meg is tiltották a mobiltelefonok használatát az iskolákban. Ugyanakkor vannak olyan pedagógusok, akik az ilyen mobileszközöket is be tudják csatornázni az oktatásba és az órai munkába.

Ez pontosan így van. Nagyon komoly szakmai dilemma zajlik a világban ezeknek az eszközöknek a használatáról. Nálunk a kormányzat ezen a téren kellő önmérsékletet tanúsít, és azt mondja, hogy ez intézményi szabályozás dolga, tehát olyan központi intézkedést, amely ezt teljes mértékben kötelezővé teszi vagy amely ezt betiltja, biztosan nem tervezünk hozni. Mi abban hiszünk, hogy ezeknek az eszközöknek a felelős használatával az iskola nagyon jól tud élni, az eszközöket igyekszünk a lehetőségek szerint biztosítani és a használatára felkészíteni a pedagógusokat.

Érintőlegesen szóba került már a tananyag-, illetve a tankönyvfejlesztés. Zajlik egy tankönyvfejlesztési projekt, a következő két-három évben az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet mintegy 900 új tankönyvet fejleszt?

Így van. Az állami tankönyvellátás rendszerének a kialakításával nagyon komoly állami felelősség is párosul. Jelentős hiányok halmozódhattak fel olyan, például nemzetiségi vagy szakképzési tankönyvek terén, ahol kis létszámú eladhatóság okán a piac sosem fejlesztett, hiszen nem érte meg néhány száz tanulóra önálló tankönyvet csinálni. Ezeket a hiányokat hivatott pótolni ez a projekt, amely nagyon tudatosan azt nézte át, hogy a különböző kerettantervekben melyek azok a hiányok, ahol egyáltalán nincs tankönyv, és három év alatt ezeket igyekszünk pótolni.

Vannak még feszültségek a tankönyvpiacon?

Ez az átalakítás nem zárult még le teljes mértékben, mert amikor 2013-ban állami feladat lett a tankönyvellátást, akkor az átmenet biztosítása érdekében az a döntés született, hogy amely tankönyvek az ötéves tankönyvengedéllyel rendelkeznek, még maradhatnak a palettán. Mivel ez évi 12-14 milliárdos piacot jelentett a korábbiakban, minden olyan kiadó, amelynek piaci helyzetet biztosított az, hogy tankönyve volt a jegyzékeken, mindent elkövetett az elmúlt hónapokban is, akár peres eljárás útján is, hogy meghosszabbíttassa az engedélyét. Egyébként vannak olyan kiadók, amelyekkel megegyeztünk az elmúlt időszakban, átadták a tankönyveket, a jogokat az államnak. Eleve 2013-ban a két legnagyobb kiadót a magyar állam felvásárolta, és még most is folytatunk olyan tárgyalásokat, amelyek egyes kiadói portfoliók állami átvételéről szólnak.

A kínálat 2019. szeptember 1-jére csökkenni fog, kevesebb tankönyv lesz a jegyzéken, de minden kerettantervhez lesz választék.

Ezek mind megfelelnek a hatályos előírásoknak, átesnek minőségbiztosításon, és az is csak egy ügyesen terjesztett kacsa, hogy ezekkel óriási problémák lennének. Mi abban bízunk, hogy szeptember 1-jétől is zökkenőmentes lesz a tankönyvellátás.