Évekig tartó nyomozás és vizsgálatok után az észak-rajna-vesztfáliai hatóságoknak sikerült felfedniük egy bankokból és tőzsdei kereskedő cégekből álló hálózatot, amely a feltételezések szerint több mint 10 milliárd euróval rövidítette meg a német államkincstárat.

A Süddeutsche Zeitung, az NDR és a WDR úgy tudja, hogy a csalássorozatot jól ismerő bennfentesek most információkat szolgáltattak arról, hogy hogyan működtek a részvényügyletekkel elkövetett bűncselekmények - írta a Portfolio.

A hatóságok adóelkerülés vádjával vizsgálódnak, a csalásban résztvevő cégek alkalmazottai pedig akár 5-10 éves börtönbüntetésre is számíthatnak. A hatóságok birtokába jutott legfrissebb információk szerint számtalan nagybank és legalább 10-15 tőzsdei kereskedő cég tartozik a hálózathoz, utóbbiak egyenként is több százmillió euró adót csaltak el.

Óriási hálózattá nőtt

Kis- és nagybankok, német és külföldi pénzintézetek, befektetési szolgáltatók és ügyvédi irodák, számtalan szereplő segítette a pénzgyár működését, hallgatásukat azonban évekig nem sikerült megtörni, pedig több mint tíz országban voltak razziák, egészen a Kajmán-szigetekig üldözték a nyomozók a csalókat, mígnem néhány bennfentes elkezdett beszélni, és felfedte a hálózatot.

A legfrissebb információk alapján olyan nemzetközi pénzintézetek érintettek a csalásokban, mint a német WestLB (azóta már átalakult), a svájci UBS, a francia BNP Paribas vagy az ausztrál Macquarie, de alapkezelők és még könyvvizsgálók is összejátszottak.

Külföldről irányították

A profit nagy részét a nagybankok és az a 10-15 tőzsdei kereskedő cég tette zsebre, amely Németországon kívülről irányította a hálózatot közel tíz éven keresztül. A csalást elsősorban német tőzsdei cégek részvényeivel hajtották végre, mégpedig akkor, amikor ezek a vállalatok osztalékot fizettek. A csalás lényege a következő volt: amikor a részvények még osztalékszelvénnyel (cum-dividend) forogtak, akkor a hálózat egyik tagja, például egy brókercég (vagy annak egyik ügyfele) beshortolta a papírokat, ehhez azonban kölcsön kellett kérnie azokat, így - legalábbis a meghamisított kimutatások alapján - egy időben két tulajdonosa is volt a részvényeknek, amik után bizonyos feltételek teljesülése esetén a hálózatban résztvevő valamelyik banktól kapott igazolással mindkét tulajdonos visszaigényelheti a tőkejövedelem után fizetendő adót, amivel megkárosítják a költségvetést.

A haszon egyébként egy-egy részvényen nem volt nagy, a papírok értékének csupán 1,25-1,5 százaléka, de ha azt is figyelembe vesszük, hogy évekig gyakorlatilag kockázat nélkül megkereshető haszonról volt szó, akkor máris vonzónak tűnik az a másfél százalék. Ezen azonban osztoznia kellett a szereplőknek, így érthető, hogy kifejezetten nagy volumenben pörgették az adóvisszaigénylést, a Siemens, a Deutsche Telekom vagy épen a Volkswagen papírjai összesen több százmilliárd euró értékben cseréltek gazdát, természetesen az érintett részvénytársaságok tudta nélkül.