A pénztárak bedőlésével egy idő után már nem lesz hova átlépni. Egy beérett rendszer tűnik el, és hárommillió tag esik el attól a lehetőségtől, hogy nyerjen a vegyes rendszerrel - olvasható a portfolio.hu elemzésében.

Egy kis előzmény

A választások sikeres megnyerése után a kormány szerette volna elérni az EU-nál, hogy legyenek engedékenyek egy magasabb hiány esetén. Az egyértelmű nem után a kormány továbbra is fenntartotta az elképzelését, annál is inkább, mert már ígéretet tettek az adócsökkentésre úgy, hogy annak a fedezete sehol sem volt meg - emlékeztet a portál szakelemzője, Szabics Zsolt.

Kilenc tagországgal közösen megszületett még augusztusban az a javaslat, miszerint meg kellene változtatni az EU-ban a hiány és államadósság statisztikákat. A nyugdíjreform költségeit akartuk leírni, amire józan ésszel igent is lehetett volna mondani. Azonban az EU nyilvánvalóvá tette, hogy nem akarja felrúgni a szabályokat.

A kormány mindezzel utolsó lehetőségét is elveszítette ahhoz, hogy intézkedések helyett statisztikai változtatásokkal csökkentse a költségvetési hiányát. Az önkormányzati választások után valósággá vált, hogy tényleg véghez akarja vinni a kormány az adócsökkentést, a forrásokat pedig valahonnan elő kell kaparnia.

A külföldi sajtóban csak malacperselynek nevezett pénztárak kerültek a kormány látókörébe, és jól lehetett látni, hogy visszalépésekkel és a járulékok átmeneti átcsatornázásával akarja a kormány orvosolni a helyzetet. Vélhetően az is megfordult a kormány fejében, hogy egész rendszert azonnal lenullázza, és a tagokat azonnal átlépteti az állami pillérbe a rövid távú előnyökért cserébe, viszont ebbe az EU nem ment volna bele, hiszen az egyértelmű államosítás lett volna, tehát meg kellett várni azt, hogy a tagok szabadon dönthessenek a sorsuk felől.

A két törvény elfogadása után több olyan felmérés is napvilágot látott, ami azt mutatta, hogy nem lesz olyan erős a visszalépési kedv, mint arra a kormány számított. Vélhetően ezért kellett a korábbiaknál sokkal drasztikusabb lépéseket javaslat formájában benyújtani, a játékszabályok úgy változnak meg, hogy az nagy valószínűséggel az egész második pillért bedönti. Még mindig fenntartjuk azt a véleményünket, hogy nem kellene ilyen súlyos eszközhöz nyúlnia a kormánynak, az viszont tény, hogy ehhez visszakoznia kellene az adóváltoztatásokból, ami rést ütött a költségvetésen.

Mivel közvetlen államosítás ki volt zárva, a kormány olyan szabályrendszert dolgozott ki, ami közvetetten mégiscsak ezt valósítja meg. Legtöbbeket meglepetésként ért múlt szerdán, amikor Matolcsy György részleteket közölt az intézkedésekről, most viszont már azt kell látnunk, hogy nem csak a szavak szintjén folytak az események. Talán a legnagyobb értetlenkedés azt a lépést övezte, miszerint lehet választani, viszont aki marad a nyugdíjpénztárban, az kiszerződik az állami rendszerből, miközben ugyanúgy megfizeti a járulékot, szolidaritási adót, vagy bármilyen köntösbe bújtatott összeget - írja Szabics Zsolt.

Ez lesz, ha visszalépünk

A tagok nyilatkozat hiányában automatikusan visszakerülnek az állami pillérbe (a már nyugdíjszolgáltatást kapók is visszaléphetnek, de nekik nyilatkozniuk kell erről), és legalább is 2012 végéig a hatályos nyugdíj-jogosultságukat teljes egészében megkapják. Tehát úgy kezeli őket a rendszer, mintha soha nem lettek volna a vegyes rendszer tagjai, amiről lemondanak az a saját pénztári számlájuk, amit a kormány viszonylag gyorsan államadósság csökkentésre és folyó kiadásokra (jövőre 529, azután várhatóan 250 milliárd forintot) fordít.

A pénztár az egyéni számlánkat visszautalja az államhoz, méghozzá olyan eszközökben adja át a Nyugdíjreform és Adósságcsökkentő Alap részére, amilyenek a saját portfóliónkban van. Utóbbi alap kezelője az Államadósság-kezelő Központ, egy öttagú testület látja majd el a döntéshozó szerepét az Alap esetében, a tagok többségét pedig a miniszterek jelölik majd ki, díjazásra viszont nem lesznek ezért jogosultak.

A szabályok egyelőre csak azt tisztázzák, hogy mit kapunk majd 2012-ig. Az állam kitett magáért, hiszen amnesztiát ad az embereknek, úgy cselekszik mintha sosem lettünk volna a vegyes rendszer tagjai (a pénzünket veszítjük el, a jogosultságunkat nem). Ebből fakadóan minden a normál mederben folyik tovább, minden egyes év szolgálati idő, amit 2011. december elseje után érünk el, az ketyeg az állami pillérben, az időpontot követő jövedelem és kereset pedig majd beszámításba kerül a nyugellátás megállapításakor.

A kormány a pénztárak garanciaalapját teljes egészében kivezeti a rendszerből, a tag követelése pedig visszalépés esetén nemcsak a tag egyéni számlaegyenlege lesz, hanem a pénztárak garancia alapja (PGA) garanciális kifizetésekre fordítható pénzösszegeinek az egy főre jutó összege is. Ez utóbbi pénzt is a pénztárak a tagok vagyonából fizették, azonban ez azért kellett, mert az intézményi forma nem felelt meg a modern kor elvárásainak szabályozói okból felróhatóan.

Aki visszalép, az további kedvezményként azt a lehetőséget is megkapja, hogy a korábban éppen a PGA által hozamgarantált tőke feletti összeget (plusz még a pénztártagság során befizetett tagdíj-kiegészítést) kivegye a rendszerből, azt felvegye készpénzként, vagy önkéntes pénztárba utalja át, vagy a tb-ben vezetett egyéni számláján is hagyhatja. Itt nemes egyszerűséggel arról van szó, hogy ha az infláció felett gyarapodott a pénzünk a pénztárnál, akkor az infláció feletti összeget kivehetjük.

Ha az inflációnál rosszabbul teljesített a pénztár, akkor az inflációhoz kipótolja az állam az összeget a tb-nél vezetett egyéni számlánkon. Aki visszalép, az ezen felül adókedvezményt (adó-visszatérítést) is igénybe vehet. Ha önkéntes pénztárba utalja az infláció feletti összeget a tag, akkor a kifizetés 20 százaléka, maximum 300 ezer forint adó-visszatérítés illeti meg.

A kormány számításai szerint 80-120 milliárd forintot fizetnek majd ki ilyen jogcímen várhatóan. Ha leosztjuk a 3 millió tag számára mindezt, akkor fejenként 35 ezer forint körüli összeg jön ki. Persze ez egy átlag lehet, tagonként nagyon változó összegről van szó. Az egyéni számlavezetés a tb-rendszerben első ránézésre értelmetlen lenne, viszont az új szabályok szerint az elhunyt biztosított egyéni számláját az özvegye járadék formájában kiveheti, feltéve, hogy az özvegyi járadék magasabb, mint az özvegyi nyugdíj.

Aki szeretne a pénztárban maradni, annak 2011. január végéig van lehetősége arra, hogy ezt megtegye, viszont ehhez személyesen kell (a személyazonosság ellenőrzése céljából) megjelennie a Nyugdíjbiztosítási Alap kezeléséért felelős szervnél. Tehát nem egy egyszerű nyilatkozatot kell feladni postán, hanem el kell fáradni a helyi kirendeltséghez, és ott magunkat igazolni kell.

A jó hír az, hogy a járulékátcsatornázás idejére (2010. október 1. és 2011. november 30. között) a kormány teljes egészében állja a számlát, tehát erre az időszakra teljesen megkapjuk az állami nyugdíjat, ahogy annak jogosan meg is kellene történnie. Viszont aki a maradást választja, az 2011. december elsejétől kiírja magát az állami rendszerből, a tb-ben további szolgálati időt nem fog szerezni, és még ha keresete és jövedelme is volt és a munkáltató megfizette a közterheket, akkor sem jár neki állami nyugdíj. Persze az állam nem hagyja cserben a tagokat, marad az időskorúak járadéka, ami kezdetben az öregségi nyugdíj mindenkori legkisebb összegének 80 százaléka.

Az egyértelmű, hogy a fiatal tagok számára a maradás nem ésszerű, hiszen 2011 decemberétől ha dolgoznak, ha nem, akkor is kiszerződnek az állami nyugdíjrendszerből (ergo a jövőbeli nyugdíjuk 70 százalékáról lemondanak). A munkáltató ugyanúgy fogja utánuk fizetni a nyugdíjjárulékról nyugdíj-hozzájárulásra keresztelt 24 százalékot, azonban ezért semmi sem kap a tag cserébe.

Azonban akinek nagyon jó a jövedelmi pályája, és nem csak havi 8 százalékot fizetett a pénztárba, hanem 10 százalékot és már jó sok jogosultsággal rendelkezik most is (nincs olyan hosszú ideje hátra a nyugdíjig), az akár gondolkodóba is eshet. Vagy például aki minimálbéren volt bejelentve végig, viszont egyéb módokon megtakarított az is elgondolkozhat.

Ez csak olyan tagokat érinthet, akik a klasszikus portfólióban vannak, de ekkor kérdés, hogy életben maradnak-e a pénztárak. Akkor ugyanis nem érdemes maradni, ha már nem lesz hova menni, mert mindegyik hajó elsüllyed - szögezi le az elemző.Elsorvadásra ítéltettek

Ha ezek a szabályok lesznek érvényesek mostantól, akkor a tagok többségét a pénztárak azonnal elveszítik.

A legfontosabb tényező a pénztárak számára a bevételek nagysága. A friss szabályok alapján 2011-től a befizetésekre vonatkozó levonás a korábbi 4,5 százalék helyett ötödére 0,9 százalékra csökken. Ha például tízezer forintos átlag havi tagdíjjal számolunk, akkor eddig 450 forintot lehetett levonni havonta, most csak 90 forintot. A törvény szerint 2010. november elseje és 2011. december vége között megengedik, hogy ha pozitív hozamot érnek el a pénztárak, akkor abból 265 forintot levonhassanak, és működésre költhessék el. A vagyonkezelési díj is drasztikusan csökken 2011-től, a mostani vagyonarányos 0,8 százalék helyett 0,2 százalékra.

Megállapítható tehát, hogy ha a taglétszám változatlan lenne, akkor is sokkal kevesebb bevételhez tudnának jutni a pénztárak, ilyen gyors bevételi sokkra pedig nem voltak felkészülve. Nem lehet ilyen feltételek mellett működni, hiszen az adminisztrációs teher továbbra is nagyon magas. Ráadásul a tagok többségét a pénztárak elveszítik, ennek megfelelően a vagyonuk is jelentősen visszaesik. Egy ilyen hadjáratnak a kisebb pénztárak mellett a nagyobb, több százezres tagsággal bírók sem tudnak majd ellenállni. A pénzügyi csoportok nem tartják fönn ilyen feltételek mellett a pénztárakat, tehát a szektor elsorvadásra ítéltetett.

De az új belépőket is elveszítik a pénztárak, hiszen rájuk is érvényes az állami szigor. Tehát nagyon kell vigyáznia a pályakezdőknek, hiszen ez 2011. január 31-e után rájuk lesújt. Életveszélyes tehát a fiataloknak ebbe a rendszerbe belépniük, hiszen csak veszteséggel számolhatnak a kiszerződés miatt.

Viszonylag gyors haláltusa kezdődik a szektorban. A tagok számára ez azért fontos, mert ha néhány ezren azt mondják, hogy mégiscsak maradnak, az elvándorlási hullám miatt a pénztárak többsége akkor is nagyon gyorsan be dobja a törülközőt. Az új szabályok szerint a felszámolás vagy végelszámolás esetén 30 napon belül kapnak a tagok egy értesítést, amitől számítva 30 napjuk van arra, hogy lépjenek. Vagy átlépnek egy másik pénztárba, (de nem a harmadik pillérnek tekintett önkéntes pénztárba), vagy ha nem nyilatkoznak, akkor az állami rendszerbe léptetik őket vissza.

Azt gondolhatnánk, hogy ha a nagyobb pénztárakhoz megyünk vissza, akkor ott biztonságban leszünk, azonban ez ilyen szabályozás mellett értelmetlen felvetés. Az emberek belátják, hogy jobb az állami ígéret, mint a kiszerződés, a szűkös bevételek pedig összeroppantják a pénztárakat. Így végül csak az államhoz térhetünk vissza.

Szerencsére a kormány legalább az önkéntes pénztári szektort, tehát a jelenlegi harmadik pillért nem akarja megbolygatni. Az önkéntes pénztárakról egy másik törvény (1993. évi XCVI.) rendelkezik. Egyelőre úgy látszik, hogy a kormány nem nyúl bele a rendszerbe az adminisztratív korlátok szigorításával. Azonban ezek a pénztárak jellemzően úgy működtek, hogy a kötelező és önkéntes részt ugyanaz a szereplő vitte (pénztárszolgáltatók is a két pillért együtt működtették), legalábbis a nagyobbak.

Kérdés továbbra is, hogy miként roppanthatja meg az öngondoskodás intézményét a kormány terve, hiszen elég, ha a bizalmat sikerül aláásni a rendszerben. Már lehet olyan híreket hallani, hogy megindult egy kiáramlás a szektorból, éppen az államosítási aggályok miatt - zárja elemzését a portfolio.hu cikke.

A cikkíró az InforRádiónak nyilatkozva elmondta: bármennyire is sürgetőnek érzi az ember, nem érdemes kapkodni most, és dönteni idő előtt a magánnyugdíj-pénztárnál maradásról. Szabics Zsolt szerint a törvényjavaslat alapján szinte mindenkinek megéri az állami rendszerbe visszalépni.