Felnőttként gyakran szembesülünk a pandémia miatt a kérdéssel: vajon biztonságos-e ezt vagy azt tennünk a jelenlegi helyzetben. Könnyen hihetnénk, hogy a gyermekekre ez nem igaz, de a The Guardian cikke rávilágít arra, hogy bizony őket sok esetben felnőttekhez hasonlóan mélyen érinti az, amiben két éve élnek.

Az ötéves Miriam például rémálmokkal küzd, időnként nehezen indul el iskolába, mert attól tart, ezt nem biztonságos megtennie. "Letörte szárnyait a vírus" – fogalmaz a vele dolgozó szakember. Ez nem csak erre a kislányra igaz, hanem sok más társára is.

Volt a bezártságban jó is

Amikor az intézménybezárások végigsöpörtek a világon az első hullám ideje alatt, az óvodás és legkisebb iskolás populációra kevesen gondoltak (a brit iskolarendszerben ötévesen kezdődnek az iskolai tanulmányok – a szerk.). Érte őket pozitív hatás is: a szakemberek szerint

profitáltak abból, hogy több időt tölthettek családjaikkal,

extra időt és figyelmet kaptak szüleiktől, még úgy is, hogy közben a születésnapi zsúrok és egyéb elfoglaltságok elmaradtak. Épp azért ugyanakkor, mert otthonukba kényszerültek, sokaknak kellett mindennapjait túlzsúfolt lakásokban tölteniük, miközben szüleik saját démonjaikkal küzdve nem épp a megfelelő lelkiállapotban gondoskodtak róluk.

Komolyan hat a pandémia a kicsikre

A The Guardian felhívására brit szülők tömege osztotta meg tapasztalatait a koronavírus ideje alatt gyermekein észlelt érzelmekről. Voltak olyanok, akik kitartóan viselik a helyzetet és nagyszerűen alkalmazkodnak, de akadnak olyanok is, akik telve vannak félelmekkel. Egy magát Bellaként megnevező anya arról számolt be, hogy fia kezdetben bár többet tévézett a szokásosnál, de jól viselte a helyzetet, ám amikor nem jutott rá elég idő a home office-ba kövült munkavégzési mód miatt, a gyermek igyekezett felhívni magára a figyelmet minden lehetséges zajjal, valamint addig kente fertőtlenítővel a kezét minden egyes elmenetelkor, míg vörös és irritált nem lett, asztmája miatt pedig sokat volt beteg, így több PCR-tesztet is végeztek nála, amelyeket egyre nehezebben visel. Gyomorfájdalmakat okoz nála a szorongás, ráadásul családtagot is vesztett el a koronavírus miatt.

Pontosan tudja, hogyan terjed és mire képes a betegség: édesanyja szerint fájdalmas látni, hogy ki van téve mindennek.

Egy kislány, Freya édesanyja is arról számolt be, hogy bár lánya azóta, hogy ismét járhat iskolába, sokkal vidámabb, mint karantén idején volt, most is túlzásba viszi a kézmosást és amikor egy osztálytársa elhányta magát, egész éjjel nem tudott aludni, attól tartva. hogy a lány covidos volt, és elkapta tőle. A kislány alig emlékszik a koronavírus előtti időkre: számára mindig is ilyen volt az élet.

Változatos tünetek a stresszre

Más anyák bepisilésről, vokális és mimikai ticelésről, túlzásba vitt kézmosásról, higiéniai aggodalmakról, fogcsikorgatásról számolnak be. A gyerekek oltásosdit és vásárlósat játszanak, akin nincs maszk, azt kiküldik a képzeletbeli boltból. Kevésbé válnak le könnyen szüleikről, az ötévesek szociálisan és érzelmileg inkább három vagy négyéveseknek felelnek meg. Sok olyan gyermeknek, akik izoláltan élték meg az elmúlt hónapokat, nehéz újra visszaszokniuk a gyermekközösségekbe: a legkisebbek a leginkább érintettek. A Place2Be, egy, a gyermekek mentális egészségével foglalkozó jótékonysági szervezet a szeparációs szorongás, hangulatingadozások, figyelemzavarok, az aggodalom és szomorúság előfordulásának növekedését tapasztalja.

A kistiniknek egyszerűbb volt

A világjárvány a kisebb gyermekekre gyakorolt hatását nem vizsgálták eddig olyan mélységben, mint az idősebb gyermekekét. Az egyik legfontosabb vizsgálat, a Co-Space brit tanulmány a szülők és a gondviselők körében zajlik 2020 márciusa óta. Polly Waite, az Oxfordi Egyetem munkatársa szerint, aki Cathy Cresswell professzorral együtt vezette a tanulmányt, igazán szembetűnő a különbség abban, hogy a világjárvány hogyan hatott a 4 és 10 év közötti gyermekek mentális egészségére a 11 és 16 év közöttiekhez képest.

"A 11-16 évesek, akiknek saját telefonja van, képesek interakcióba lépni kortársaikkal. A fiatalabbak, akik normális esetben a játszótéren rohangálnak barátaikkal, elszigetelődtek kortárs csoportjuktól, a szülők pedig érthető módon nagyon stresszesnek érezték magukat ebben az időszakban" – fogalmaz.

A Co-Space tanulmányban részt vevő szülők több mint 60 százaléka vallja azt: nem érzi magát képesnek arra, hogy a gyermekei és a munkája igényeinek egyaránt megfeleljen.

A stressz különösen magas volt az egyszülős háztartásokban,

az alacsony jövedelmű családok körében, valamint azokban az esetekben, ahol a gyermekek sajátos nevelési igényűek vagy idegrendszeri fejlődési rendellenességekkel küzdenek. "A legtöbb szülő nem a saját legjobb szülői énje a világjárvány idején" – fogalmaz Waite.

Meg tudnak majd küzdeni ők is a helyzettel

Vivian Hill, a UCL Institute of Education oktatáspszichológiai képzésének programigazgatója szerint sok gyermek, aki szorongott a koronavírus miatt, vagy szeparációs nehézségei voltak, már alkalmazkodott és jól beilleszkedett, de maradni fognak olyanok is, akik kedvezőtlen események esetén érzékenyek maradnak a stressz és a szorongás kiváltó okaira.

"Ez a viselkedésmintázat egy ideig folytatódhat, de

támogató környezetben és a gyermekeket a megfelelő stratégiákra tanító felnőttek segítségével idővel megküzdési stratégiákat alakítanak ki

megtanulják kezelni a kiváltó eseményeket. Bár az életesemények mindannyiunkat érintenek, a megfelelő támogatás mellett képesek vagyunk talpra állni" – vélekedik Hill.

Minden Infostart-cikk a koronavírusról itt olvasható!