Azt kell hogy mondjam, a sör miatt lettem meteorológus - kezdte a választ a pályaválasztását firtató kérdésre a Blikknek.

"Matek-fizika szakos tanárnak tanultam az egyetemen, és igen jó kis csapatunk volt. Minden héten összeültünk, és más fizette a cechet. Egyszer a srác, aki következett volna, azt mondta: most nem tud jönni, mert meteorológiai szakirányú képzésre megy.

Nem hittem neki, és nagyon sajnáltam az ingyensörömet, így gondoltam, kiszúrok vele, és elkísértem.

Öten voltunk a tanszéken, a tanszékvezető professzor nagyon kedvesen invitált, hogy „üljön le kolléga, teát vagy kávét kér?” A több száz fős előadásokhoz képest, amikre jártam, ez felüdülés volt, ráadásul érdekeseket is mesélt, így maradtam. Miután végeztem, 1975 szeptemberében kerültem az OMSZ-hez, és

azon nyomban elküldtek Siófokra felhőket tanulmányozni.

Épp csodálatos vénasszonyok nyara volt, felhő egy sem, ám a víz 22 fokos. Néztük a semmit, aztán elmentünk fürödni. Ideális kezdeti időszak volt" - mesélte Németh Lajos.

Élő adásba 1977-ben került, ekkor találták ki, hogy ne a bemondó olvassa fel az MTI-hírt a holnapi időjárásról, hanem az előrejelző meséljen róla.

"Január 17-én szerepeltem először a Déli Krónikában – azért tudom ilyen pontosan a dátumot, mert aznap született meg az első gyermekem, Móni. Az élő adás miatt is izgultam, a feleségem miatt is, a két izgalom pedig kioltotta egymást, és kiválóan elmondtam a másnapi időjárást" - emlékezett vissza a meteorológus.

Az is kiderült az interjúból, milyen szokatlan dolgok szerepelnek még Németh Lajos bakancslistáján - hideg helyzet és "meredek szituáció" is akad.

"Nagy vágyam, hogy egyszer megtapasztaljam, milyen az a mínusz 35 fokos hideg. Ennyi volt ugyanis a leghidegebb hőmérséklet Magyarországon, még a negyvenes években. Egyszer már majdnem sikerült elcsípnem: épp síeltünk Lappföldön, és egyik reggel, amikor kinéztem az ablakon, láttam, hogy –34-et mutat a hőmérő. Gyorsan felöltöztem, és kiszaladtam, hogy megörökítsem a mobilommal. Ám ahogy kiléptem, a készülék leállt, és csak akkor lehetett újra bekapcsolni, amikor felmelegedett. A másik nagy álmom, hogy

egyszer élőben tudósíthassak egy hurrikánról, úgy hogy közben a tengerparton állok egy védgát mögött, orkánkabátban és kalapban, majd elfúj a szél, és ordítani kell a mikrofonba.

És természetesen biztosítanak arról, hogy túlélem".

A legextrémebb helyzet, amiben dolgozott, messze volt egy tomboló hurrikántól: "Egyszer, már a modern technika korában nagy biztonsággal lehetett tudni, hogy a Balatonra a híradó idején le fog csapni a vihar. Így aztán odautaztunk, én mezítláb és kisgatyában bementem a vízbe, és úgy tudósítottam, hogy közben egy hullám beterített" - mesélte Németh Lajos.