Ami eddig bizonyos, hogy M237 Graubünden kantonban, Svájcban, a vadonban született, felmenői szintén vad egyedek voltak, melyek sohasem éltek fogságban (ellentétben azzal, amit egy neten keringő álhír állít), tehát a kóborló farkas ismert genetikai háttérrel rendelkezett. 2022 márciusában az állatot a svájci hatóságok befogták és GPS nyakörvvel látták el. M237 ezután a falkájából kiválva 2022 júliusában kelet felé indult és több országon keresztül idén az országunkba érkezett, ezzel együtt pedig európai rekorderré vált több, mint 1900 km megtétele után.

Nem sokkal Magyarországra érkezése után viszont – annak ellenére, hogy kiemelt szakmai és sajtófigyelmet kapott – M237 az Északi-középhegységben elpusztult. Az eset ráirányítja a figyelmet számos, a nagyragadozókat és a természeti bűncselekményeket érintő problémára – írják.

Mint írják, a nagyragadozókat Európa-szerte jelenleg is számos nemzeti és nemzetközi egyezmény, szabályozás védi (EU Élőhelyvédelmi Irányelv, a Berni Egyezmény, CITES), ennek ellenére ezeknek a fajoknak az illegális elejtése továbbra is széles körű probléma. Ennek hatásai pedig messzemenők lehetnek, hiszen a történelmi elterjedésüktől, állománynagyságuktól még mindig messze elmaradó populációk növekedését gátolhatják. Sőt, akár lokális kihalásukat is okozhatja.

A különféle ragadozófajok illegális elejtésével szembeni fellépés tehát különösen fontos a fajok megőrzése és a körülöttünk lévő ökoszisztémák egészségének megőrzése szempontjából. Azonban ezeknek az eseteknek felderítése egyben rendkívül nehéz feladat is. Ezek a természet elleni bűncselekmények ugyanis gyakran rejtve maradnak, így viszonylag kevés kutatási anyag születik a témában, éppen ezért nehéz pontosan megértenünk ezek okait és hatásait.

Felderítésük kapcsán

az egyik legmegbízhatóbb módszer az egyes egyedek nyomkövetése, ahogyan azt az M237-es egyed kapcsán is tették.

Az állatokra helyezett jeladók ugyanis rendkívül megbízhatók, így egy jeladó működésének megszűnése nagy valószínűséggel utal az állat emberi eredetű pusztulására. A bűnelkövetők sok esetben ezektől a jeladóktól igyekeznek minél gyorsabban megszabadulni vagy elpusztítani azokat. Így ha jogilag sok esetben nem is bizonyíthatók ezek az esetek, a kutatók számára szomorú, de hasznos információval szolgálhatnak.

Emlékeztetnek, hogy Magyarországon a farkas fokozottan védett faj, pénzben kifejezett értéke 250 ezer forint, ezen felül európai uniós oltalomban is részesül, ún. közösségi jelentőségű faj, melynek megóvása érdekében a Natura 2000 hálózatba tartozó különleges természetmegőrzési területeket kell kijelölni. Hazánkban egy fokozottan védett faj elpusztítását a Büntető Törvénykönyv (Btk.) három évig terjedő szabadságvesztéssel szankcionálja, a védett és fokozottan védett gerinces állatok elejtésére irányuló tevékenységet pedig orvvadászatnak minősíti. Ezen kívül, a büntetőeljárástól függetlenül az elkövető közigazgatási felelősségre vonásban részesülhet, mivel a természet védelméről szóló törvény és annak végrehajtási rendeletei természetvédelmi bírság kiszabását állapítják meg a fokozottan védett faj elpusztításáért. A bírság mértékét a természetvédelmi hatóság határozza meg, amely számos tényezőtől függ, de általánosságban elmondható, hogy

a farkas elpusztítása esetében a milliós nagyságrendet is elérheti a tényleges szankció összege

(tehát általában nem önmagában a pénzben kifejezett érték jelenti a bírság összegét).

Vagyis elviekben szigorú felelősségre vonásra számíthat egy farkast elejtő orvvadász, mégis sokan szkeptikusak ezzel kapcsolatban, még petíció is indult annak érdekében, hogy a bíróság letöltendő szabadságvesztéssel sújtsa az elkövetőt. Kérdés, hogy jogos-e a szkepticizmus és valóban ez-e a megoldás?

A WWF bejegyzése hosszasan kitér a konkrét ügy ítélkezési menetére (jogi hátterére), illetve annak nehézségeire, valamint sora vessz a borsodi farkasügyhöz hasonló néhány esetet, amikor súlyos természetkárosításra került sor Magyarországon.

Érdekességként azt is megjegyzik, hogy ha bebizonyosodik, hogy M237-et illegálisan ejtették el, és annak ellenére sem sikerült megóvni, hogy az ország egyetlen jeladós farkasa volt, amelynek útját fél Európa nyomon kísérte, akkor vajon a hazai állomány kevésbé szorosan megfigyelt egyedei, ezáltal állományai mekkora veszélynek vannak kitéve az ilyen jellegű bűncselekmények kapcsán?