Ez a tanulmány az intézet közös munkájának gyümölcse – mondta Speidl Bianka, a Migrációkutató Intézet vezető kutatója. A tanulmány célja hogy rávilágítson, a migrációt kibocsátó országok miként tudják felhasználni a diaszpórában élő közösségeiket arra, hogy a kibocsátó országok politikai életét előmozdítsák, olyan értelemben, hogy ezek a közösségek nyomást gyakorolnak a befogadó országok politikai életére.

"Olyan példát hozunk fel, amely a konfliktusexportnak is jó példája, ez pedig a török-kurd viszony Európában. Megnéztük külön a török és a kurd politikai érdekérvényesítés módozatait, és azt, hogy egyes nyugati országokban, például Németországban, Ausztriában, Belgiumban ezek a közösségek hogyan feszülnek egymásnak, hogyan exportálják a kibocsátó területek konfliktusát, és hogyan próbálják meg rábírni a befogadó országok kormányzatát arra, hogy külpolitikájukban a török vagy a kurd álláspontot támogassák."

Ez nem kifejezetten ezen közösségek döntése a kutató szerint, "mert

ők bizonyos értelemben eszközök, vagy ha úgy tetszik, játékszerek.

Egyrészt a befogadó államok részéről nagyon nagy hiba a kettős állampolgárság megléte – ez most a török népszavazással kapcsolatban előtérbe is került. Most bizonyosodik be ugyanis a számadatok alapján, hogy Erdogan nem biztos, hogy meg tudta volna szerezni a többséget az elnöki jogkör kiterjesztéséhez, ha a nyugaton élő törökök nem támogatják 60-70-75 százalékos igenekkel ezt az elképzelést."

A kettős állampolgárság tehát egyértelművé teszi, hogy a kötődések jogi kerete megmarad.

Másik részről, a kibocsátó országok, felismerve ennek a lehetőségét, mindig az éppen aktuális, konzervatív vallásos vagy éppen a szekuláris kormányzatnak megfelelő szervezeteken (vallási, kulturális, sportszervezeteken) keresztül állandósítják a kibocsátó országokhoz fűződő lojalitás megerősítését. Ezzel folyamatos akadályai annak, hogy érzelmi, kulturális integráció alakuljon ki a bevándorló-közösségekben a befogadó ország iránt - mondta el Speidl Bianka.

A kivándorlást és a diaszpórában élő közösségeket a kutató szerint politikailag nagyon jól fel tudják használni a kibocsátó országok. De egy határon túl a kivándorlás nem igazán éri meg nekik. Az agyelszívás, a jól képzett emberek Európába, Amerikába távozása ugyanis nagyon nagy problémát és veszteséget jelent.

Európa szintjén tehát kialakul a bevándorló-közösségek demográfiai súlya miatt egy megfelelési vágyás a politikai erők részéről, és

megpróbálják a közösségek igényeit kielégíteni, hogy szavazóként megnyerjék őket,

ez pedig egyfajta függőséget jelent. Ez a függőség a kibocsátó országok részéről is megvan, mert a politikai érdekérvényesítés eszközei ezek a – tőlük nézve – kivándorlók – mutat rá Speidl Bianka.

Végül is ez a folyamat a bizonyos mértékű nyereségek mellett hosszú távon mindkét oldalnak komoly veszteségeket és destabilizációt hoz a kutató összegzése szerint. Európában a belső feszültségek gerjesztésével, a kibocsátó országokban az intelligencia elszívásával.

Ha máskor is tudni szeretne hasonló hírekről, vagy elmondaná a véleményét, lájkolja az InfoRádió Facebook-oldalát!