A gyermekek napközbeni ellátása a nyári szünetben is kötelező önkormányzati feladat, ezt akkor is biztosítani kell az óvodás vagy iskoláskorúaknak, ha csupán egyetlen szülő jelzi, hogy nem tudja elhelyezni gyermekét.

Szüdi János, az Oktatási és Kulturális Minisztérium közoktatási szakállamtitkára az InfoRádióban elmondta: az óvodák esetében a fenntartó önkormányzat általában a településen egy intézményt jelöl ki, ahol fogadják a gyermekeket. Iskolások számára is biztosítani kell ezt, a helyhatóságok többnyire nyári napközikkel vagy táborokkal tesznek eleget a kötelezettségnek.

A szülők azonban gyakran ódzkodnak ettől, attól félnek ugyanis, hogy az ügyeleti rendben fenntartott napköziben, ahol minden héten más pedagógus vigyáz a gyermekekre, az állandóság hiánya megterhelheti a gyermekeket.

Sokaknak a táborok maradnak, ezek azonban egyre drágábbak, számuk folyamatosan csökken, és néhány szülő szerzett már rossz tapasztalatokat, így meggondolja, milyen táborba küldi el a gyermekét.

A Táboroztatók Országos Egyesületének elnöke is egyetért azzal, hogy egyre kevesebb szülő engedheti meg magának azt, hogy gyermekét táborokban vakációztassa. Sárváry Tamás szerint az iskolák is egyre kevesebb tábort szerveznek, ráadásul az önkormányzatok évek óta nem kapnak ehhez támogatást, így a területükön élő nehéz sorsú gyermekek nyaralását sem tudják anyagilag segíteni.

Kinek a feladata?

De valóban az önkormányzattól vagy az államtól kell várni a segítséget ahhoz, hogy nyárra elhelyezzük gyermekünket? Herczog Mária családszociológus szerint nem. Õ úgy látja: kisközösségeket kellene létrehozni, ahol a gyermekek szülői felügyelettel együtt tölthetnék az időt.

Szerinte az egy utcában lakók, a gyermekeiket ugyanabba az osztályba járatók vagy a rokonok összefoghatnának, és felváltva vigyázhatnának a gyermekcsoportokra. Rámutatott arra is: Magyarországon igen sok a nyugdíjas, a gyermekek nagyszülei gyakran nem dolgoznak.

Õ nem ért egyet azzal a felfogással, amely szerint mindenkinek önállóan kellene boldogulnia. Szavai szerint az embereknek meg kellene tanulniuk újraéleszteni azokat a közösségeket, amelyekkel segíthetik saját életüket.

Vekerdy Tamás gyermekpszichológus korábban az InfoRádiónak azt mondta: nem mindig baj, ha a kamaszokat a szünidőben - bizonyos keretek között - szabadjára engedik, annál is inkább, mert ők kifejezetten nem szeretik az iskolai napköziket.