Német eredetű, jómódú pesti polgárcsaládból származott, apja üvegiparos volt, aki utóbb Károlyi György parádi üveggyárát vezette. Gyöngyösön járt gimnáziumba, majd az egri jogakadémia, később a budapesti egyetem hallgatója lett. Utász közlegényként vett részt a tavaszi hadjárat csatáiban, a komáromi ütközetben már főhadnagyként szolgált.

A fegyverletétel után folytatta tanulmányait, majd külföldre ment. Hazatérve a pesti dologházban ellenőrként, majd 1857-től a budai magisztrátusban tisztviselőként dolgozott. Megbízható, alapos munkája miatt 1861-ben Buda város közigazgatási főjegyzőjévé választották, de az önkényuralom elleni tiltakozásul még ebben az évben lemondott hivataláról. A következő időszakban európai tanulmánykörutat tett, amelynek során városépítési és városüzemeltetési kérdéseket is megvizsgált. 1867-től 1873-ig Pest város választott tanácsnokaként új alapokra helyezte az adóügyeket és az állategészségügyet, neki köszönhetően valósult meg 1872-re a pesti közvágóhíd és a marhavásár intézménye.

Közreműködött Pest, Buda és Óbuda egyesítési tervének kidolgozásában, s amikor 1873-ban a király Ráth Károlyt nevezte ki Budapest főpolgármesterévé, Kamermayert nagy többséggel választották meg polgármesternek. A következő években a "pesti háromkárolyok" - Ráth, Kamermayer és Gerlóczy Károly alpolgármester - elindították a várost a fejlődés útján.

Kamermayert fáradhatatlan, megalkuvást nem ismerő és nem utolsó sorban eredményes munkájának köszönhetően még háromszor (1879-ben, 1885-ben és 1891-ben) választotta újra a közgyűlés. Nagy szerepe volt a magyar nyelvű közigazgatás, az elöljáróságok kialakításában, városépítési és -szépítési munkálatokban, az új úthálózatok kialakításában és a régiek korszerűsítésében, közélelmezési és köztisztasági intézkedések meghozatalában, a vízvezetékrendszerek és csatornahálózatok megépíttetésében, a szemétszállítás megszervezésében. Működése alatt épült az Andrássy út, a Nagykörút, a Ferenc József és az összekötő vasúti híd, a Parlament, több kulturális intézmény és vásárcsarnok, köztük a Pecz Samu által tervezett Vámház körúti impozáns épület. Mindemellett közkedvelt strandokat is létesített a nagyközönség számára, amelyeket a hölgyek és urak váltakozva vehettek igénybe.

Tagja volt a Sasok asztaltársaságának, amely Ráth Károly "fősas" vezetésével a pesti Arany Sas fogadóban főleg várospolitikai kérdéseket vitatott meg kötetlen formában. Ínyenc ember hírében állt, kedvence a darált dióban meghempergetett sült pulykamell volt. 1896-ban, 23 év szolgálat után a megbecsült városatya egészségi állapotára való tekintettel lemondott hivataláról. Abbáziába utazott gyógykezeltetni magát, ott hunyt el 1897. június 5-én. Emlékét szobor és tér is őrzi a fővárosban.