Rezi-Kató Gábor kijelentette: a hun korszakból származó leletek - amennyire az analógiák alapján meg tudják ítélni - feltehetően alán nemzetiségű fejedelmi vagy nemzetségfői sírból származnak. A Kárpát-medence területének nagyobb részén előkerülhetnek ehhez hasonlók, a Nemzeti Múzeum gyűjteményében is vannak ilyenek.

A műkincsek leltára alapján egy vagy két gazdagabb női sírt tartunk valószínűnek. Jellemzően ezek picike, egy-két gazdag, valamint néhány szegényes, szolgálói sírt tartalmazó temetők - fűzte hozzá a szakember.

A Nemzeti Múzeum főigazgató-helyettese szerint egyedül a fényképen bemutatott nyakperec enged arra következtetni, hogy egy női és egy férfi sírról lehet szó, de az ilyen esetekben nem ritka, hogy a női sírok mellől férfias típusú tárgy, például vaskard kerül elő.

Rezi-Kató Gábor szólt arról is, hogy az ékszerek jó állapotban vannak, nem szenvedtek jelentősebb, értéküket csorbító sérülést. A szakember reméli, hogy a büntetőügy lezárása után a tárgyak Nemzeti Múzeumba kerülhetnek, hogy aztán a nagyközönség is megtekinthesse. Hozzátette: ha szükségesnek látják, megkeresik a kincsek lelőhelyét a Börzsönyben.

A rendőrség délelőtt közölte, hogy az V. századból származó, 50-70 millió forint értékű műkincsleletet foglalt le egy solymári férfinál és bűntársainál.

Az alánok

Az alán egy iráni nyelvű ókori-középkori nép, amely eleinte a mai Dél-Oroszország területén élt. Az első önálló alán állam valószínűleg Közép-Ázsiában alakult ki, a mai Kirgizisztán területén; országukat a 350-ben bekövetkezett hun támadás söpörte el, amely elől egy részük a Volgán túlra, a Kaukázustól északra lévő síkságra vándorolt. Az újabb hun támadások miatt sokan innen is tovább húzódtak nyugat felé, a Kárpát-medencében 390 körül jelentek meg.

Nyugat felé tartó csoportjaik Galliában szövetséget kötöttek a vandálokkal, velük érkeztek 410 körül az Ibériai-félszigetre, majd 430 körül Észak-Afrikába.

A Kaukázus vidékén élő alánok a 7-10. század között a Kazár Birodalom kötelékébe tartoztak, de belső önállóságukat megőrizték. A magyarok valószínűleg akkor érkeztek Levédiába, az alánok szomszédságába, amikor azok a kazárok és bolgárok fennhatósága alá tartoztak. A szoros kapcsolatra utal a Hunor és Magor monda elbeszélése Dula alán király leányainak elrablásáról, akik a monda alapján az Árpád-házi magyar uralkodók ősanyjai lehetnek.

Miután a 9. században a Kazár Birodalom meggyengült, az alánok visszanyerték politikai önállóságukat és a 10-11. században erős alán királyság alakult ki.

Az alánokat a szakirodalomban egyesek nomádokként vagy félnomádokként említik, mások szerint földműveléssel foglalkoztak. Temetkezési szokásaikban animisztikus képzetek tükröződtek, minden tárgynak lelket tulajdonítottak, istenként tisztelték a Napot és a tüzet. (Háttér: Wikipedia)