A fődíjas mellett Tóth László, Kornis Mihály, Soltész Márton és Kenyeres Zoltán részesült elismerésben, négy különböző kategóriában. A díjakat a korábban bejelentett zenei Artisjus-díjakkal együtt adták át - közölte a szerzői egyesület.

Az Artisjus 2006-ban hozta létre az Artisjus Irodalmi Díjakat. Az elismerés célja az előző év egyik kiemelkedő, különösen értékes alkotásának jutalmazása, a további díjak pedig ösztönzésül szolgálnak a tehetségüket már bizonyított művészek munkájához.

Az irodalmi elismeréseket odaítélő vezetőség döntését irodalomtörténészekből és írókból álló bizottság készíti elő, ebben idén Báger Gusztáv, Bakonyi István, Báthori Csaba, Filip-Kégl Ildikó, Keresztesi József, Radics Viktória, valamint Szörényi László vett részt.

A magyar nemzet biztonsága című kötetéért idén Artisjus Irodalmi Nagydíjban részesülő Krasznahorkai László a kortárs magyar és nemzetközi irodalom egyik legjelentősebb alkotója, műveit világszerte olvassák és fordítják. Pályáját az 1985-ben megjelent Sátántangó című regény indította el. Írásművészetét a hosszú, áradó mondatok, a sűrű, filozofikus látásmód és a világvégi, apokaliptikus hangulatok jellemzik; műveiben gyakran az emberi lét kiszolgáltatottságát, a történelem és a személyes sors összefonódását vizsgálja. Legfontosabb művei közé tartozik még Az ellenállás melankóliája, a Háború és háború és a Seiobo járt odalent. Tarr Béla filmrendezővel közös alkotásaik a kortárs filmművészet meghatározó darabjai. 2015-ben Man Booker Nemzetközi Díjat, 2025-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.

Legfrissebb kötete, A magyar nemzet biztonsága szervesen illeszkedik az életműbe. „A Don Quijote egyik főszereplője itt öreg, nyomorék és szorgalmas lepkészként jelenik meg Dr. Papp András néven, Sancho Panzának maga az író, Krasznahorkai áll be, és a regény az ő megbarátkozásukról, illetve társulásuk lehetőségeiről szól” – írta méltatásában Szörényi László.

Időző című verseskötetéért Tóth László kapott Artisjus-díjat költészet kategóriában. A József Attila-díjas költő, műfordító, szerkesztő dolgozott Pozsonyban és Budapesten is, jelenleg Dunaszerdahelyen él. Számos lap és kiadó munkatársa volt Szlovákiában és Magyarországon; többek között az Új Forrás, az Irodalmi Szemle szerkesztőségében dolgozott, volt a Széphalom Könyvműhely és a Pesti Kalligram vezetője. Mintegy százhúsz kötete jelent meg, ezek fele szerzői mű.

„Rövid- és hosszúversei, verskatedrálisai prózai és esszéisztikus elemeket szintetizáló felépítmények, melyekben eszmeiség és kompetencia harmonikus kompozíciója valósul meg” – fogalmazott laudációjában Filip-Kégl Ildikó.

Kornis Mihály Minden ember című kötetéért kapta a próza kategóriában az Artisjus-díjat. 1973-ban lépett az írói pályára; dolgozott a Magyar Rádióban, a Pannónia Filmstúdióban, a nyolcvanas években a Vígszínházban. 1990-től a Színművészeti Főiskolán tanított, volt a Katona József Színház dramaturgja, a Madách Színház művészeti főtanácsadója. A próza, a dráma és az esszé műfajában egyaránt jelentős alkotó. Legfontosabb kötetei közé tartozik a Végre élsz (1980), a Ki vagy te (1986), a Drámák (1999) és a Kádár János utolsó beszéde (2006).

Mint Báthori Csaba méltatásában írta, a Minden ember, a huszadik század derekán játszódó történelmi és családregény egyik nagy erénye az ötvenes évek, valamint a forradalom atmoszférájának közelképekben részletezett ábrázolása.

Soltész Márton Önmaga hőse és áldozata – Közelítések Szabó Magda karriertörténetéhez című kötetéért részesült a díjban a tanulmány kategóriában. Az irodalomtörténész, szerkesztő, egyetemi oktató kutatási területe a magyar irodalom és kultúrpolitika története 1945 és 1989 között. Több kiadónál és folyóiratnál dolgozott szerkesztőként, emellett a Magyar Tudományos Akadémia Könyvtárának Kézirattárában, valamint a Kertész Imre Intézetben végzett kutatói munkát. A Magyar Írószövetség elnökségi tagja, 2026-ban József Attila-díjat kapott.

Díjazott kötetében Soltész Márton „számba vette az írónő politikai életútját, apróra kidolgozta a karriertörténet és a kapcsolattörténet fogalmait, megvizsgálta azt a hatalmi mezőt, amelyben a becsvágyó és a karrierjét tudatosan építő írónő feltalálta magát, hogy boldoguljon” – fogalmazott méltatásában Radics Viktória.

Kenyeres Zoltán Írók, költők, fogalmak - Esszék, tanulmányok című kötete esszé kategóriában kapott Artisjus-díjat. Kenyeres Zoltán dolgozott a Kossuth Könyvkiadó szerkesztőjeként, majd az MTA Irodalomtudományi Intézetének tudományos kutatója lett. 1981-től az ELTE BTK 20. századi irodalomtudományi tanszékén tanított, 1988-ban egyetemi tanári kinevezést kapott. Munkásságát többek között József Attila-díjjal és Széchenyi-díjjal ismerték el.