A számvetés egyik része arról szól, hogy miképpen kezelte az eseményeket a média, és ezzel kapcsolatosan számos kifogás fogalmazódott meg.

A párizsi kóser-boltnál túszul ejtett egyik személy hozzátartozója például azt vetette a BFM- TV hírtelevízió szerkesztőinek a szemére, hogy a túszdráma kellős közepén közölték a hírt, miszerint az üzlet egyik hűtőkamrájában négy felnőtt rejtőzött el egy csecsemővel.

A felháborodott asszony elmondta, hogy halálra váltan olvasta a képernyő alján futó szalaghírt, annál is inkább, mivel tudták, hogy a mártírhalálra készülő Amedy Coulibali éppen ezt a tévécsatornát nézte, szerencsére ezt az információt nem vette észre.

Egy másik hallgató azt kifogásolta, hogy a Dommartan-en-Goel-i nyomdában magukat elbarikádozó, múlt szerdán a Charlie Hebdo szerkesztőségében gyilkoló két terrorista kapcsán a BFM rádió bemondta, hogy az egyik alkalmazott az épületben bujkál. Csak a véletlenen múlt, hogy a gyilkosok nem szereztek tudomást erről az információtól - tette hozzá a méltatlankodó.

Másokat az háborított fel, hogy a France Info állami hírrádió helyszíni tudósítója azért "hisztizett", mert a rendőrök a kóser-bolttól túlságosan távol, egy biztonsági zónában helyezték el őket, így kollégáival nem láthatták az eseményeket.

Ugyanezen a helyszínen a rendőröknek külön foglalkozniuk kellett azokkal az újságírókkal, akik a környező tömbházakról igyekeztek filmezni az eseményeket, holott a hatóságok kifejezetten kérték őket, hogy ne mutassák élőben a csapatmozgásokat. Az újságíróknak ez a hozzáállása nemcsak a közvéleményben, de a szakmán belül is komoly ellenérzéseket keltett.

A számvetés másik elemét a múlt heti vérengzésekre adott szélsőséges reakciók jelentik. Az elfogulatlanabb lapok beszámoltak például arról, hogy több száz, ha nem több ezer tweet-üzenet keringett az elmúlt napokban a világhálón, melyek szerzői kiforgatva a Charlie Hebdo meggyilkolt újságíróival szolidarizáló "Je suis Charlie", azaz "Charlie vagyok" szlogent, a gyilkos testvérpárra utalva azt írták, hogy "Je suis Kouachi", azaz "Kouachi vagyok". Ami jól mutatja, hogy Franciaországban sokan egyetértenek a gyilkos cselekedettel.

De ez az egyetértés az iskolákban is megmutatkozott: a múlt csütörtökre meghirdetett nemzeti gyásznapon a tanároknak egy perces néma megemlékezést kellett tartaniuk osztályaikkal, ám sokan megdöbbenve arról számoltak be, hogy diákjaik kifejezetten ellenségesen viszonyultak ehhez a gesztushoz. Voltak, akik Allah Akbart kiáltottak az egy perc alatt, mások azt mondták, hogy a Mohamed prófétát érintő gyalázkodásokat meg kell bosszulni, de voltak olyan diákok is, akik egyenesen megfenyegették az oktató személyzetet.