A francia média nyílt titokként kezeli, hogy a többszöri halasztás Washington kérésére van. Amennyiben a leszállítás végleg kútba esik, az oroszok, a szerződés szerint mintegy hárommilliárd eurós kártérítést követelhetnek Franciaországtól.

A sokoldalú alkalmazhatósága miatt svájci bicskának is nevezett, 21 ezer tonnás, 200 méter hosszú és 32 méter széles, fedélzetén 16 helikopter, negyven páncélozott jármű és 900 ember szállítására képes Mistral elnevezésű hadihajók gyártásáról a franciák 2011-ben kötöttek szerződést az oroszokkal. A még Nicolas Sarkozy elnöksége alatt aláírt megállapodás szerint Párizs négy darab Mistralt ad el Oroszországnak, ebből kettőt Saint-Nazaire-ben, kettőt pedig Szentpéterváron építenek meg.

Az első, az orosz fél által Vlagyivosztok névre keresztelt példány pár hónapja készült el, és azt novemberben kellett volna leszállítani, ám az államfő utasítására ez a mai napig nem történt meg. Francois Hollande a Mistral visszatartását az ukrán válságra utalva azzal indokolja, hogy "nincsenek meg hozzá a szükséges feltételek", ám senki sem tudja, hogy ez konkrétan mit is jelent. Ami elemzők szerint azért nem meglepő, mert a halasztásnak egyetlen konkrét oka van, és ez Washington nyomása. Az Oroszországot, itteni vélemények szerint, az Európai Uniótól elszigetelni akaró amerikaiak ugyanis mindenáron meg akarják akadályozni, hogy Moszkva hozzájusson ehhez a rendkívül korszerűnek tartott katonai eszközhöz.

Az ügy kapcsán érzékelhető, hogy a francia politikai elit nem ért egyet Washingtonnal, de nyíltan nem mer vele szembeszállni. A szocialisták nem tapsolnak Hollande Mistral-lal kapcsolatos döntéseinek, a jobboldali ellenzék vezetői, köztük a szerződést annak idején aláíró Nicolas Sarkozy pedig kivétel nélkül úgy vélik, hogy a hadihajót le kell szállítani, arra figyelmeztetve, hogy ellenkező esetben a mindenkori francia vezetés szavahihetőségén esik nagyon komoly csorba. Ám ez utóbbiak is hallgatnak a halasztás valódi okáról.

Egyedül a politikából kivonult Philippe de Villiers, a jobboldali Mozgalom Franciaországért nevű párt volt elnöke érzékeltette a minap egy rádióinterjúban a háttérben zajló manővereket, mondván, az amerikai külügyminisztériumból naponta telefonálnak Franciaország washingtoni nagykövetségére a Mistral miatt. De Villiers akkor azt is elmondta, hogy személy szerint Putyint igazi hazafinak tartja, aki képes megvédeni saját országa érdekeit. Ez utóbbi véleményét egyébként meglehetősen sokan osztják a francia politikában, nem véletlen, hogy gyakorlatilag nem hallani Franciaországban az orosz államfőt gyalázó nyilatkozatot.

Moszkva egyébként november végéig adott haladékot Párizsnak a Mistral átadására, amit a francia vezetés figyelmen kívül hagyott, így az orosz hadügyminisztérium kommunikációja immár arról szól, hogy nem ragaszkodnak különösebben a helikopterhordozóhoz. Sőt, azt mondják, azt a hárommilliárd eurót, melyet szerződésszegés esetén Párizsnak kell majd fizetnie kártérítés címen, más módon is fel tudják használni.

A Mistral egyébként 1,2 milliárd euróba került, amit az orosz fél előre kifizetett, és amennyiben az üzlet végleg kútba esik, nagy kérdés, hogy a franciák mihez kezdenek a helikopterhordozóval, abban ugyanis minden felirat és eligazítótábla orosz nyelven íródott. Mint ahogy az is megoldandó probléma, hogy mi legyen majd a jelenleg is készülő második Mistral-lal. A Saint-Nazaire-ban dolgozó francia munkások természetesen szintén az átadás mellett vannak, amit az magyaráz, hogy őket saját munkahelyük jövője aggasztja.

Az ügy kapcsán francia elemzők egy jelentős része már hónapok óta azt hangsúlyozza, hogy Párizs valójában Washington feltétel nélküli csatlósává vált és vége van annak az időnek, amikor Franciaország önálló külpolitikával rendelkezett. Igaz, ezt a folyamatot sokak szerint maga Nicolas Sarkozy indította el azzal, hogy megtagadva a De Gaulle-i örökséget, országát bevitte a NATO-ba.
A franciák tehát most tapasztalják meg, mit is jelent valójában ez a tagság, és az amúgy független, olykor kifejezetten különutas külpolitikához szokott közvélemény egyre nagyobb ellenszenvvel figyeli a közvetlen amerikai beavatkozást, amit a Mistral körüli lavírozások külön felerősítenek.