Franciaországban 1958 óta kétfordulós, abszolút többségi rendszerben választják meg a parlamenti képviselőket. Ez azt jelenti, hogy az első fordulóban csak az a jelölt jut mandátumhoz, aki a szavazatok több mint 50 százalékát, illetve a választási listákon regisztrált szavazók negyedének a támogatását szerezte meg.

A második fordulón csak azok a jelöltek indulhatnak, akikre az első fordulóban a regisztrált választók legalább 12,5 százaléka adta a voksát. Ebben a körben az szerzi meg a mandátumot, akire a legtöbb szavazatot adják le a választók.

A francia rendszer egyik előnye az, hogy a második fordulóban koalíciókötésre ösztönzi a pártokat, miközben megakadályozza a politikai paletta túlzott felaprózódását. Hátránya azonban, hogy az önállóan induló kisebb pártoknak gyakorlatilag semmi esélyük sincs a mandátumszerzésre.

A választási rendszert 1986-ban az államfői posztra került szocialista Francois Mitterand kezdeményezésére arányossá tették, és ennek az egyebek mellett a jobboldal gyengítését célzó műveletnek az lett az eredménye, hogy a szavazatok több mint 9 százalékának a megszerzésével a szélsőjobboldali Nemzeti Front 35 képviselői mandátumhoz jutott.

Az új eljárás azonban rövid életűnek bizonyult, a korábbi rendszert ugyanis a következő Chirac-kormány visszaállította. Francois Hollande tehát valójában szocialista elődjének a példáját követve akar ismér visszatérni az arányos választási rendszerhez, amit a kisebb pártok vezetői jó ötletnek tartanak, a kormányzó többséget adó Népi Mozgalom Uniójának főtikára viszont úgy véli, ez a lépés a parlament működésének a megbénítását is eredményezheti, már csak azért is, mert a választási törvény nem ír elő bejutási küszöböt.

Hollande terve kapcsán elemzők arra emlékeztetnek, hogy 1986-ban Mitterand ötletének maguk a szocialista honatyák sem örültek igazán, sokan ugyanis mandátumuk elvesztésétől tartottak. A néhai államfő ezt az eshetőséget akkor azzal ellensúlyozta, hogy a megválasztható képviselők számát 491-ről 577-re emelte.

Az ötletet most újra felmelegítő Hollande viszont már nem élhet nagy elődje módszerével, a képviselők számát ugyanis immár az alkotmány rögzíti, ezért az arányos választási rendszer bevezetését valószínűleg a választókerületek újrarajzolásával kellene kiegészíteni. Ami viszont sokak szerint kiszámíthatatlan ellenállásokat eredményezhet.