Miért különböznek olyan nagy mértékben az egyes kormányok által alkalmazott intézkedések, ha a koronavírus megállításáról van szó? Melyik intézkedések működnek, és melyek fölöslegesek? Ezek a kérdések nemcsak az egyszerű embereket mozgatják, hanem a kutatókat is, akik az Oxford COVID-19 Government Response Tracker létrehozásával igyekeznek megválaszolni saját kérdéseiket. Világszerte hatszáz önkéntes adatgyűjtő szolgáltatott már az adatbázis részére információt a korlátozások húsz különböző aspektusáról, összesen 186 országból, derül ki a MedicalXpress cikkéből.
A szigor mértéke
A beérkezett adatok alapján a kutatók különböző indexeket alkottak meg, köztük a szigorúsági indexet, mely százas skálán helyezte el az országokat az alkalmazott intézkedések szigora alapján. A százas értéket 15 állam érte el, míg hétben az ötvenesig sem értek el soha. Az indexet az alábbi interaktív térképen ön is böngészheti.
Az igazán tanulságos megállapítások azonban a részletekben rejlenek. A kutatók egyik felfedezése, hogy a hasonlóságok felülírhatják a különbözőségeket. Az első hullám ideje alatt bizonyos országok nagyjából ugyanazokat az intézkedéseket vezették be körülbelül ugyanabban az intervallumban, március két középső hetében. Ekkor bár Ázsia egyes részein már jelen volt a vírus, valamint Európában és Észak-Amerikában is egyre jobban terjedt, a világ sok táján nem ért el a tömeges terjedés stádiumába, mégis mindenhol szigorúan felléptek vele szemben.
A lezárások terén globálisan tapasztalható szigor nem volt tehát összhangban az egyes országok járványügyi állapotával
- volt, aki túl hamar, míg mások túl későn zárkóztak be.
Eltérő végkimenetek
A járvány terjedésével azonban egyre nagyobb különbségek alakultak ki az intézkedések terén. Egyes országoknak sikerült hamar megfogniuk a járványt, és
sikerült is megtartaniuk ezt az előnyt
az okosan megválogatott korlátozások mellett gyakori teszteléssel és kontaktkutatással, valamint határzárral. Kína, Tajvan, Vietnám vagy Új-Zéland nemcsak ellaposította a járványgörbét, de meg is tartotta laposnak. A rendelkezésre álló adatok szerint 39 országban csak egyetlen hullám volt - igaz, az adatszolgáltatás sajátosságai miatt a valós szám nem feltétlenül ez.
Más országok már nem voltak ilyen szerencsések: második, harmadik, sőt, negyedik hullámot tapasztalhatnak most. Néhány országban jól kontrollátható helyi kitörések következtek csak be - ilyen Finnország vagy Dél-Korea, ahol ugyan meg nem sikerült szabadulni a vírustól, de az nem ró hatalmas terhet az egészségügyi ellátórendszerre.
Vannak aztán olyan államok, amelyek még mindig a pandémia hullámvasútján ülnek vitatott intézkedésekkel, csökkenő, majd növekvő fertőzésszámokkal és magas halálozással. Ilyen a kutatók összesítése szerint az USA, az Egyesült Királyság, Brazília, Irán, a Dél-afrikai Köztársaság és Franciaország is. Esetük azt az egyszerű szabályt igazolja, miszerint a radikális intézkedések képesek megálljt szabni a vírus terjedésének, ha idejében hozzák meg a döntéseket. A halogatott, nem elég komoly korlátozások nem érnek eleget nagy általánosságban.
További tanulság: az, hogy egy ország gazdag vagy szegény, nem feltétlenül hozza magával azt, hogy jól vagy rosszul reagál.
A járványt legrosszabbul és legjobban kezelő államok közt is találunk mindkét csoportból országokat, így a pénz biztosan nem minden ebben az esetben sem.
Három fontos tanulság
S hogy mit tanulhatunk mindebből? A kutatók három fontos tanulságot vontak le.
Először is azt, hogy a járványkészültség fogalmát újra kell értelmezni: a tudomány és az egészségügyi ellátórendszer kapacitása gazdag országokban sem mindig volt megfelelő, míg Szomáliához hasonlatos államoknak is sikerült a járványt kontrollálniuk.
Másodszor nem vehetjük biztosra azt, hogy aki egyszer jól kezelte a járványt, az legközelebb is így fogja. A példák közt említik hazánkat és más kelet-európai országokat, amelyek az első hullám idején példaértékűen cselekedtek, majd a másodikban egy ideig semmit sem tettek, túl sokáig vártak.
Végül úgy gondolják, minden példa azt mutatja, hogy
egy pandémia kezelése globális erőfeszítéseket igényel.
Amíg nem kezelik minden országban jól a járványt, az bármikor újra felerősödhet és a variánsok veszélye is állandó lesz. Fontos lenne tehát, hogy az eddig nem túl együttműködő kormányok most végre összefogva dolgozzanak a koronavírus elleni harcban.
