A Nyelv és tudomány az ünnep alkalmából a magyarországi keresztény terminológia nyelvtörténeti vonatkozásait tárja az olvasók elé. Az írás utal arra a vitára, amelyben a résztvevők arra keresték a választ, hogy vajon milyen eredetű lehet a keresztény szó a magyarban.

"A kultúra nagy vonulataihoz kapcsolódó kifejezések többé-kevésbé egységes nagy tömbökben szoktak átkerülni a kultúrát elsajátító nép nyelvébe abból a nyelvből, melynek beszélői közvetítik az adott kulturális tartalmat. Éppen ezért, minthogy a magyarok végül a nyugati kereszténységet választották, sokan gondolhatják, hogy a kereszténységgel kapcsolatos szavaink is latin eredetűek. Kétségtelenül sok ilyen is van - de a kép ennél jóval színesebb" - olvasható a cikkben.

A kereszténység fogalomkörének meghatározó szavai között természetesen sok a latin eredetű. A szerző számos példát említ: templom, sekrestye, kápolna, klastrom, oltár, kórus, orgona; mártír, legenda, zsinat, pápa, plébános, mise, ceremónia, prédikál, ostya, ámen, regula...

Szent karácsony

Maga a keresztény szó ugyanakkor szláv eredetű, de szláv forrásból került a magyarba számos olyan szó, amely a kereszténységhez kötődik. A nem teljes lista: pap, barát, érsek, apát, apáca, zarándok, szent, malaszt, csoda, pokol, bérmál, karácsony.

A szláv eredetű kölcsönszavaink megléte tulajdonképpen nem meglepő, hiszen a magyarok korábban találkoztak a bizánci kereszténységgel, mint a nyugatival, másrészt a Kárpát-medencében már megkeresztelkedett szlávokat is találtak - hívja fel a figyelmet a szerző. Az viszont már izgalmas tény, hogy a magyar keresztény terminológia magja, alapfogalmainak többsége már a honfoglalás előtt megvolt nyelvünkben, s különösen nem számítanánk arra, hogy az általános vallási tartalmú kulcsfogalmak jelentős része török eredetű.

A finnugor korból is öröklődtek kifejezések, amelyek a kereszténység fölvétele után keresztény tartalmat fejeztek ki, de finnugor eredetű az égbolt megnevezésére használt menny szavunk is. Az "égbolt" jelentésből igen könnyen alakul ki a mennyország jelentés: elég arra gondolni, hogy a természetfölötti erőket ma is égieknek nevezzük.

Áld és átkoz

Finnugor eredetű az azonos tőből származó áld és átkoz is.

A vallási alapfogalmak talán három legfontosabb szavának eredetét nem tudták eddig kideríteni a nyelvészek: a hit, az isten és az ördög szó származása ismeretlen.

A magyar nyelv vallással kapcsolatos szavai közül néhány török eredetű. A kereszténnyé is vált török gyökerű szavak közül igen fontos egy azonos tőre visszamenő szócsalád, melynek kiindulópontja az ed, id szó lehetett, és "megszentelt, szent, tiszteletben álló" volt a jelentése. Ez bukkan fel az egyház "szent hely, épület", azaz "templom" jelentésű - szóban, ez az előtagja az idnap "megszentelt nap" szóösszetételnek, ezt ma ünnep alakban használjuk.

Ez a töve az "ünnepel" jelentésű ül szónak, amely eredetileg üdl volt, és ezt találjuk az ünnepet ül kifejezésben, nem pedig, mint sokan hiszik, a jól ismert "széken, földön stb. ül" igét. Valószínűleg ebbe a szócsaládba sorolható az üdül és vélhetően az üdvözül is.