Az új faj nevét az év végén hozzák nyilvánosságra, ám magukról az őshüllőkről már sok mindent lehet tudni. Fő jellemzőjük, hogy terjedelmes nyakredőjük és három hatalmas szarvuk volt, amelyek hasznos fegyverként szolgáltak a húsevő ragadozókkal szemben és szerepet játszottak az udvarlási rituálékban is.

A kövekkel és kaktuszokkal teli Coahuila-sivatag helyén hajdanán - a késő krétakorban - egy belső tenger terült el, amelynek partjain a trópusi klímában a legkülönfélébb dinoszauruszok és egyéb állat- és növényfajok éltek, bizonyos védettségben az agresszív ragadozó, a Tyrannosaurus Rexszel szemben.

Hetvenkét millió évvel ezelőtt az amerikai kontinenst kettévágta ez a belső tenger, amely a Jeges-tengertől a Mexikói-öbölig húzódott.

Az új mexikói dinó az úgynevezett Triceratop rokona, azé a dinoszauruszé, amely a Földön valaha élt legnagyobb fejű élőlény. Az újonnan felfedezett faj a maga 7 méterével valamivel kisebb volt, mint a Triceratopok, 90 centis szarvai azonban ugyanakkorák voltak.

Ez a második dinoszaurusz, amelyet Mexikó területén fedeztek fel. Az első, egy kacsacsőrű faj maradványaira idén februárban bukkant ugyanez a kutatócsoport. Ennek már van neve: Velafrons coahuilensis. Ez a dinófaj hatalmas csapatokban járta az őserdő borította partokat.

A kutatók arra számítanak, hogy legalább egy tucat újabb dinófaj és egyéb növényfajták maradványait fedezik fel az elkövetkező években."Ez csak a kezdet" - mondta az egyik paleontológus.

A terület azért is különleges, mert jól lehet vizsgálni rajta a hajdani, több ezer éven át megnyilvánuló tengerszint-emelkedés és -csökkenés hatásait, például azt, hogy az élővilág miként alkalmazkodott az efféle változásokhoz.

"Keveset tudunk arról, hogy a szárazföldi állatok miként reagáltak a tengerszint-emelkedésre, s éppen ezért izgalmas számomra ez a kutatás" - mondta Terry Gates, a Utah-i Egyetem munkatársa.