Tótka Sándor a célba érkezéskor azt hitte, az olasz Manfredi Rizza nyerte meg a sprintversenyt.

„Ilyenkor mindig pesszimista vagyok, a legrosszabbat feltételezem, és amikor láttam, hogy a HUN felirat az első, akkor eltört bennem valami.”

Felidézte, a végül negyedik Csizmadia Kolos győzködte, hogy megvan az arany. Azon viccelődtek, hogy úgy várják az eredményt, mint a felvételi ponthatárokat, de Csizmadia hozzátette, hogy erre fel is készült.

Az eredményhirdetés után a feleségével beszélt először telefonon.

„Ő az egyetlen, aki tudja, hogy mit tettem bele. Amikor megjelent a koronavírus Magyarországon, leköltöztünk Gyomaendrődre egy vízparti nyaralóba, ott edzettünk, és akkor beszélgettünk Ágival egy éjszaka arról, hogy biztosan meg lesz tartva az olimpia egy év múlva, és hogy mit tudnék még beletenni. Megbeszéltük, hogy az étrendet még nem egészen használtuk úgy, ahogy lehetne, légzésről volt szó, a fizioterápiáról, a mentális felkészülésről nem is beszélve. Nagyon sok munkát tettem bele, és lehet azt mondani, hogy most már sejtem, mi a recept egy jó pályához.

Szokták mondani, hogy a sikernek nem titka van, hanem ára, és úgy tűnik, én megfizettem az árát”

– fejtette ki az UTE kajakozója, hozzátéve, a felesége sokban alkalmazkodott hozzá, a napirendjéhez, és a személyi szakácsává is vált.

Amikor tavaly elhalasztották az olimpiát, megfogalmazta magának: a tokiói döntőben úgy akar beérni a célba, hogy mindent megtett – így történt, és még egy arany járt érte.

Maga is meglepődött, hogy mennyire nyugodt volt az előfutamban. A döntő előtt is jól aludt, animéket nézett, videojátékozott, olvasott. A közösségi alkalmazásokat viszont egy időre letörölte a telefonjáról, hogy fókuszálni tudjon, a jelenben maradjon.

Úgy tűnt, remekül rajtolt, gyakorlatilag kilőtt, de azt mondta, ennél még pimaszabbul is tudott volna kezdeni.

„Az indítóbíró nagyon szigorú, ezt már a rajtpróbákon észrevettem, és az előfutamban is kiderült. Sejtettem azonban, hogy mivel közvetítés van, nem fogják visszalőni. Ha berajtolok, csak magammal szúrok ki, mert nem megy le a rajtgép, visszadob, és hátrányból indulok –

ez négy-öt tizedet jelent, ami elég sok, akkor nem nyertem volna.”

Az időjárás is tökéletes volt Tótka Sándor számára.

„Mindenre felkészültem, még arra is, ha alulról fúj a szél, ha jött volna a tájfun, az sem lett volna baj. A hátszél egy picit jobban feküdt nekem. Az is fekszik nekem, hogy két órán belül kell menni egy másik futamot, amikor a nemzetközi szövetség meghozta ezt a szabályt, Hűvös Viktorral, az edzőmmel nevettünk, hogy ezt nekem találták ki. A felnőtt világbajnoki aranyamat is úgy szereztük Molnár Petivel, hogy hibás rajt miatt 40 perc múlva kellett menni egy másik futamot, és azt is megnyertük.”

A 27 éves versenyző azt is elmondta, a versenyt meg tudná még egyszer csinálni bármikor, annyira a fejében van a pálya, be van égve.

„Most azt érzem, minden kerek, beteljesedett. Úgy érzem, hogy itt, Japánban minden összeállt.

Bírom a meleget, mi 36 fokban edzettünk otthon, amikor mások a 18 fokban Angliában.”

Köszönetet mondott a legyőzött, ezúttal bronzérmes brit Liam Heath-nek.

"A célba érkezés után azt mondtam neki, hogy miatta lettem gyorsabb, megköszöntem neki, hogy ilyen erős ellenfél és hogy ezzel inspirált engem, de most már én vagyok a leggyorsabb kajakos.”

Felidézett két régebbi történetet is, amelyek most, aranyérmesként kerülnek igazán kontextusba.

2015-ben is azt hitte, hogy tudatos, azt hitte, elég egy edzést megcsinálni, és rendben van. Akkor nyert párosban vébét. Mégis rájött, hogy nem erről van szó, hanem az számít, hogy a sportoló mit csinál edzésen kívül.

A másik pedig 2016-ban, a riói olimpián történt. Akkor Molnár Péterrel indultak párosban, és egyikük egyesben is rajthoz állhatott. Tótka akkor lemondott társa javára, mert úgy volt vele, Tokióban úgyis győzni fog. Erre maga nem emlékezett, de a csütörtöki finálé előtt Illés Roland masszőr mesélte el neki.

A 200-nak ő marad a címvédője hosszú ideig, mert lekerül az olimpia műsoráról. Így a terveit is át kell alakítania, és sajnálja is, hogy az eddig felépített terveket a kukába kell dobni. Csapathajóban gondolkodik és a 2028-as Los Angeles-i olimpiáig szeretné folytatni a versenyzést.