A kapus számára a legnehezebb feladat, ha úgy kell időszakonként játékba avatkoznia, ha közben nincs játékban. Victor Valdés ehhez alkalmasint hozzá van szokva, remekül zár előtte a védelem, ő pedig immár negyedszer is Zamora-díjas lett a spanyol ligában. Londonban a gólról nem lehetett, ugyanakkor kétszer is bátran és agilisan avatkozott játékba. Keveset volt munkában ahhoz, hogy osztályzatot kapjon. Osztályzat: 0

Daniel Alves: A Real Madrid elleni meccseken a csúnyábbik arcát mutatta, állandóan színészkedett. Most csak a játékkal foglalkozott, s ez feltétlenül a javára vált. Sem Chicharito Hernnadez, sem Ryan Giggs nem élt meg mellette. Legfeljebb azért bírálható, mert a "szokásosnál" kevesebb elsőrangú beadást küldött középre. Stílusából (gyakran kísérletezik hosszú átadásokkal) következik, hogy az alaptizenegyből neki volt a legszerényebb a passzolás hatékonyságáról szóló mutatója (76 százalék), igaz, ezzel is negyedik lenne az MU-ban. Osztályzat: 6

Gerard Piqué: Amióta elhagyta a Manchester Unitedet, világklasszissá érett. Éppen olyan jó a felépítése, mint Ferdinandnak vagy Vidicsnek, s mindkettőjüknél jobb az ellenfél térfelén. Imponáló nyugalommal játszott. Osztályzat: 7

Javier Mascherano: Carles Puyol sérülése után kényszerűségből lett középső védő, korábban a River Plate-ben, a Liverpoolban és az argentin válogatottban is középpályást játszott. Õ sem mentes a teátrális jelenetek produkálásától, de ezúttal csak a játékkal törődött. Piqué jobban fejel nála, de Jefecitót, azaz a Kisfőnököt a földön nem lehetett átjátszani. Azért szerződött a Barcelonához, hogy BL-győztes legyen - s ez sikerült. Osztályzat: 7

Eric Abidal: A mérkőzésen két brazil jobbhátvéd és két francia balhátvéd játszott, mindkét poszton a Barcelona játékosa nyerte a csatát. Nem segítette annyit a támadásokat, mint korábban, talán nincs is még olyan erőállapotban, mint volt súlyos betegsége diagnosztizálása előtt, de már az nagy csoda, hogy a pályán lehetett. Az meg két nagy csoda (ha van ilyen...), hogy egyáltalán nem lógott ki a játéka a Barcelonáéból. Osztályzat: 6

Sergi Busquets: Ha viccelnénk, emlegethetnénk, hogy akkora fölényben volt a Barcelona, hogy Busquets még azt is megengedhette magának, hogy viszonylag tisztán játsszon. Játékának legfőbb jellemzője, hogy rengeteg akcióban benne volt, Andrés Iniestával a mérkőzés során 31-szer passzoltak egymáshoz, többször, mint bármelyik két játékos a saját térfelén. A Man United térfelén a harmadik katalán gól előtt jött el a nagy pillanata: visszaszerezte a labdát a tizenhatoson belül, s pontosan tette lövésre David Villának a labdát. Osztályzat: 7Xavi Hernandez: Michel Platini szerint a világ legjobb játékosa, általános vélekedés szerint a világ legjobb középpályása. A 2008-as Európa-bajnokság óta szinte állandóan csúcsformában futballozik, szinte minden mérkőzésen övé a legjobb passzolási mutató, ami, tekintve, hogy legalább olyan jó az előrejátékban, mint a labdatartó passzolgatásban, példátlan bravúr. 124 jó passzt adott a meccsen, az egyikkel gólpasszt adott Pedrónak, 0-0-nál. Csak viszonyításként: a Man Unitedből Rio Ferdinand adta a legtöbb jó átadást, 40-et. Osztályzat: 8

Andrés Iniesta: Többet lőtt kapura, mint az egész manchesteri brigád együttvéve, miközben legfontosabb feladata az építkezés volt. Abban a tárgyban is jelest érdemel - lásd összjátéka hatékonysága Busquetsszel és Xavival. Kettő híján 100 passzt adott, ennél többször csak Xavi vett részt a támadásépítésben. Az első félidőben sem játszott rosszul, de a másodikban még tovább javult, s ennek függvényében csapata is. A világbajnoki döntő után emlékezhet majd egy újabb pazar döntőbeli fellépésre. Osztályzat: 8

Lionel Messi: Egyszerűen lenyűgöző a gyorsasága, a gólérzékenysége, de az is, ahogyan részt vesz az összjátékban. 83 passzt adott, 91 százalékos hatékonysággal. Iniestától és Xavitól együtt 55 labdát kapott, kettejüknek együtt 49-szer passzolt - nehéz nem kiolvasni az adatokból, hogy triójukon nyugszik a Barcelona sikere. Messi a pályafutása során először szerzett gólt angol földön, s mind a két a Man United ellen megnyert BL-döntőben a kapuba talált. A tizenhatoson kívülről lőtt találata az 53. gólja volt az idényben, spanyol élcsapatban ennél többet még senki nem lőtt egy idényben. (Cristiano Ronaldo idén a Madridban ugyaneddig jutott.) Ami a BL-t illeti, még 24 éves sincsen, de már a tízedik a BEK/BL örökrangsorban, éppen szombaton előzte meg Puskás Ferencet. Sorozatban háromszor lett az 1955 ősze óta rendezett sorozat gólkirálya, erre korábban csak ketten, Gerd Müller és Jean-Pierre Papin voltak képesek. (Ám az ő triplázásukban holtversenyes elsőség is volt, Messiében nem.) Osztályzat: 9

David Villa: Igaz rá is, ami Mascheranóra, az ilyen sikerek reményében szerződött a Barcelonához. Tavaly nyáron sokáig vacillált a Real Madrid és a katalánok között, nem kétséges, azért döntött végül Guardiola csapata mellett, mert úgy gondolta, nagyobb sikerek várnak rá. Az utóbbi hetekben nem volt jó formában, elmaradtak a góljai, de a döntőben megszakadt a rossz sorozat. Csavarása mestermunka volt. A kezdő csapat mezőnyjátékosai közül ő volt a legkevesebbet játékban, de ez szinte következik a posztjából. Így is még két további alkalommal helyzetbe került. Ami az egész idényét illeti: kevesebb gólt lőtt mint utolsó két valenciai idényében, de ez nem csoda, ott ő volt a góllövés első számú felelőse, itt egy az MVP (Messi ,Villa, Pedro) trióból. Osztályzat: 7

Pedro Rodríguez: Alkalmasint még mindig a támadószekció legkevesebbre értékelt tagja, de immár tíz fontos titulus nyertese a klubjával, s nem utolsósorban világbajnok. Az egyetlen futballista, aki egy szezonban hat különböző sorozatban is gólt szerzett a klubjában (2009-2010), s ahogy a Marca már a gólja utáni percekben hirdette, ő a döntők embere, immár a harmadik kupadöntőjében szerzett gólt. Nem a londoni volt élete mérkőzése, de a vezetés megszerzésével sokat tett a győzelemért. Osztályzat: 7

Carles Puyol, Seydou Keita és Ibrahim Afellay egyaránt keveset játszott az értékeléshez.