A labdarúgás egyre népszerűbb Itáliában. Az olaszok 52,2 százaléka szorít egy konkrét csapatért, amelynek a mérkőzéseit rendszeresen követi. A közvélemény-kutató Demos és a La Repubblica napilap felmérése azt mutatja, hogy a foci iránti szenvedély 2005 óta tíz százalékponttal nőtt.

A labdarúgás szeretete (a megkérdezettek az amore kifejezést használták) az olasz társadalom minden rétegét áthatja, kor, nem, politikai meggyőződés és pozíció közötti különbségek nélkül. Itália az ország, ahol a gyerekektől a nagymamákig, a buszvezetőtől a politikusig és a bíborosig, mindenki szurkol.

A kutatás azt is kimutatta, hogy az utóbbi öt évben emelkedett a magukat "militáns" szurkolóknak nevező ultrák aránya. Válaszaikban a labdarúgás iránti szenvedélyük fokát az adható legmagasabb 9-10 ponttal értékelték. 2005-ben az ultrák aránya 15 százalék volt, jelenleg meghaladja a 22 százalékot.

Nem számít újdonságnak, hogy tíz nőből négy vallja magát szurkolónak. Az ultrákhoz azonban kevés nő csatlakozik.

A foci iránti rajongás erősödéséhez a felmérés szerint a politikában, a szakszervezetekben és az egyházban való csalódás vezetett. A szurkolók között fokozatosan emelkedik a munkanélküliek száma, akik így keresik az önmegvalósítást és a máshol elvesztett társadalmi elismertséget. A klub számukra viszonyítási pont, ha a csapatuk győz, ők is sikeresnek érzik magukat.

Ez magyarázza, hogy továbbra is a Juventus az első a klubok népszerűségi rangsorában; a szurkolók 29 százaléka mondja a csapat drukkerének magát. A torinói együttes népszerűségét az elnyert trófeák számának köszönheti, de annak is, hogy a Juventust még ma is a (dél-olasz) bevándorlók, a vidékiek csapatának tekintik. Az igazi torinóiak ugyanis a Torónak (Torino) szurkolnak.

A Juventus támogatottságát a 2006-os bundabotrány, a másodosztály, valamint az azóta sem túl fényes szereplés sem csökkentette (öt évvel ezelőtthöz képest négy százalékpontot sem veszített).

A második kedvenc jelentős hátránnyal az Inter (17 százalék), majd a Milan (14 százalék), a Napoli (9,2 százalék) és a Roma (7,4 százalék) következik a sorban.

A mai szurkolók azonban nem járnak ki a stadionba. Az előfizetéses sportcsatornákon nézik a meccseket a nappali díványán, a sarki presszóban vagy a csapatklubokban.

A drukkerek 42,4 százalékának nemcsak saját kedvenc csapata, hanem ellensége is van (2005-ben az arány 51 százalék volt). A leggyűlöltebb jelenleg az Inter (az öt évvel ezelőtti 6,4-ről 16,1 százalékra ugrott az iránta érzett utálat), mely átvette a Juventus helyét (az öt évvel ezelőtti 24,4 százalékról 13,4-re esett vissza).

Ami pedig a szurkolók politikai beállítottságát illeti, a felmérés azt mutatja, hogy a foci nem kis mértékben befolyásolja a szavazási preferenciákat. A miniszterelnök Silvio Berlusconi birtokolta Milan szurkolóinak 40 százaléka a kormánypártra szavaz. A Milan ellen szurkolók fele az ellenzékkel szimpatizál. A Roma szurkolók többsége balközép szavazónak vallja magát, a Lazio szurkolói jobbközépre hajlanak. Az Inter-drukkerek a bevándorlás-ellenes Északi Ligát választják, pedig szinte csak idegenlégiósokra épülő csapatnak szurkolnak.