"A mai napon nem lépek pályára Koppenhágában a válogatott tagjaként, és egyelőre fogalmam sincs, hogy leszek-e, lehetek-e még valaha tagja a válogatottnak. A mai napon jeleztem Erwin Koemannak, hogy nem tekintem magam a továbbiakban a válogatott keret tagjának. Döntésemnek nyilván súlyos következményei lesznek, melyek jelenleg számomra is beláthatatlanok" - írta a pepsifoci.hu-n vezetett blogjában Gera Zoltán.
A középpályás hozzáteszi: az elkövetkező időszakban nem szeretne pályára lépni a válogatottban, de nem biztos, hogy ez a döntés pályafutása végéig szól. "A magam részéről most az a legpontosabb fogalmazás, hogy belátható időn belül nem kívánok a válogatottban szerepelni, nyilván változhatnak úgy a körülmények, hogy a döntésemet megváltoztatom, de tudom, hogy akkor majd fogadókészség is kell a válogatott és az MLSZ oldaláról, és azt is, hogy ez egyáltalán nem garantált. Tisztában vagyok ezzel, de ennek ellenére is úgy éreztem, hogy meg kell hoznom a mai döntésemet" - emelte ki.
A Fulham légiósa közölte: ez nem egy hirtelen jött és előzmények nélküli döntés, ami ma történt, az már többször benne volt a levegőben, de nem gondolta soha, hogy valóban eljutnak idáig a dolgok.
"Az elmúlt hónapokban többször éreztem azt, hogy a kapitány nem bízik bennem igazán, és több olyan dolog is történt, amit méltatlannak éreztem, illetve úgy gondoltam, hogy nem szolgáltam rá. A tőlem telhető legtöbbet mindig igyekeztem megtenni a válogatottban, de huzamosabb ideje éreztem, hogy nem vagyunk egy hullámhosszon, és több dolog is kifejezetten zavart, bántott, ami a válogatottban uralkodó hangulatot illeti" - fejtette ki.
Gera Zoltán azt írja, egy ideje érlelődött benne a gondolat, hogy ezt így nem szeretné tovább csinálni, majd meghozta azt a döntést, hogy a vb-selejtezők lezárultával bejelenti, a közeljövőben nem kívánok a válogatottban szerepelni, miközben végig tisztában volt azzal, hogy rossz lesz a fogadtatás.
"Az természetes volt, hogy erről senkinek nem beszéltem, egyetlen társam sem sejthette, és azon voltam, hogy Portugália ellen, illetve most Dánia ellen is a lehető legtöbbet nyújtsam a pályán. A mostani meccsen erre már nem kerülhet sor, mert a kapitány ma délelőtt az átmozgató edzés után közölte velem, hogy a kispadra sem jelöl, és csak a lelátóról nézhetem a meccset. A dolognak természetesen volt előzménye, méghozzá több is. Itt most nem a régebbi előzményekre gondolok, amikor elvették tőlem a kapitányi szalagot, illetve a kulcsmérkőzéseken a kispadra kényszerültem, hanem inkább a közelmúltbeli eseményekre" - olvasható a blogban.
"A szombati lisszaboni meccs után először hétfőn beszéltünk Erwin Koemannal, aki az edzésen félrehívott, kérdéseket tett fel, kritikát fogalmazott meg, és volt köztünk nézetkülönbség. A felvetései után éreztem, hogy van esélye annak, hogy nem kapok helyet a csapatban Dánia ellen, de természetesen igyekeztem bebizonyítani, hogy helyem van a kezdők között. Azután sajnos kedden elkéstem egy találkozóról, mert rosszul tudtam az időpontot, így öt perccel később jelentem meg. Ez hiba volt, aminek a következményeit nyilván viselnem kell. A szerdai átmozgató edzés után Erwin Koeman félrehívott és közölte velem, hogy este a kispadon sem kapok helyet, és csak a lelátóról nézhetem a meccset. Ezt követően úgy döntöttem, hogy a korábban meghozott döntésemet azonnal közlöm a kapitánnyal, és jelzem neki, a jövőben nem kívánok pályára lépni a válogatottban, és már este sem szeretnék zavarni, nem akarom, hogy mindenki az én kihagyásommal foglalkozzon, az legyen a téma, hogy a csapatkapitány a lelátón ül. A kapitány ezek után mondta, hogy már a további közös programokon se vegyek részt, én pedig úgy döntöttem, hogy a lehető leghamarabb szeretnék visszatérni Londonba, ahol így másnap már edzhetek. Nem láttam értelmét a lelátón ülni, és, azt hiszem, ezt nem is tudtam volna megtenni. Az ebédet követően végigjártam a szobákat, elköszöntem a srácoktól, mindenkinek sok sikert kívántam, majd csomagolni kezdtem" - írta Gera Zoltán.
A 30 éves játékos kiemelte: nehéz döntést hozott meg, olyat, ami korábban elképzelhetetlennek tűnt, de most úgy érzi, hogy ezt kell tenni.