Ismert tény, hogy egyetlen más Eb-válogatott keretében sem szerepelt annyi UEFA-kupa-győztes, mint az oroszban. Az utóbbi négy esztendőből kettőben is orosz nyerte meg a második számú európai trófeát, előbb 2005-ben, majd a spanyol Sevilla két elsősége után a Zenit 2008-ban.

Másként nézve: 2005 óta az európai porondon (a kupagyőzteseket tekintve) csak az oroszok tudták megtörni a spanyol, az angol és az olasz klubok uralmát. Kétségtelen, financiálisan az UEFA-kupa megnyerése nem hoz annyit, mint akár csak a legjobb nyolc közé jutás is a BL-ben, mégis elismerésre méltó produkció.

Egyébként van különbség a CSZKA és a Zenit elsősége között. A moszkvai klub sikerében kulcsszerepet játszottak a brazil légiósok, Dudu Cearense, Daniel Carvalho és Wagner Love. A szentpétervári csapatban is játszottak légiósok (mi több a csapatkapitány, Anatolij Timoscsuk ukrán), mégis, az oroszok szerepe dominánsabb volt.

Rasszista szurkolók

Egyébként különleges ok miatt nem szerződtet a Zenit, mondhatni a többi orosz csapathoz hasonlóan fekete bőrű, elsősorban brazil játékost. A szurkolók rasszista, hangadó csoportja ezt nem fogadná el.

Nem vicc: Dick Advocaat, a csapat holland edzője maga mondta: "Én szívesen szerződtetnék a fekete bőrű játékost, de a szurkolók nem fogadnák el. Egyszerűen nem értem, miért fontos valakinek a bőrszíne - de itt a szurkolók a legfontosabbak."

Nagy változás - s ezt jelezte már a Zenit 2007-es elsősége is -, hogy megszűnt a moszkvai csapatok korábbi egyeduralma a Premier Ligában. A címvédő most ugyan hátulról a harmadik, de főleg azért, mert az UEFA-kupa-döntő miatt elhalasztotta több mérkőzését is.

Ennek ellenére sem moszkvai klub vezet, hanem az új szupercsapat, a Rubin Kazany. Kicsit bizonytalan a csapat háttere (a sportigazgatót nemrégiben fogták le ismét maffiagyilkosság gyanújával), de kétségtelen: rengeteg a pénz. Januárban az egyesület 8,7 millió eurót fizetett a török válogatott az Európa-bajnokságon is szereplő játékosáért, Gökdeniz Karadenizért. Sőt, van még a klubból egy Eb-résztvevő: Szergej Szemak, az oroszok csapatkapitánya!

A Rubin első embere egyébként bizonyos Alekszandr Guszev, aki Tatárföld államtanácsának második embere. A csapat, különféle vállalkozásokból meggazdagodott "menedzseréről" mondta egyszer Roman Sirokov, a Zenit korábban a Rubin Kazanyban is szerepelt válogatott játékosa: "Bergyijev kedves ember, mindig érdeklődik a játékosok hogyléte felől. Gyakran mondja, hogy Allah Akbar, de az igazi Istene a százdollároson lévő figura."

Tulajdonosok

Az orosz klubok tulajdonosi szerkezetét tekintve három alappéldát figyelhetünk meg. Az egyikben helyi hatóságok, önkormányzatok a tulajdonosok. A másodikban nagy iparvállalatok, cégek. A harmadik esetben, egyébként mindössze négy csapatnál, magántulajdonos áll a csapat, a klub élén.

Utóbbi, láthattuk hajdanán magyar példákon keresztül is, veszélyes, ingoványos terület. Ha a főtulajdonossal "történik valami", csődbe mehet a klub. Az orosz liga legjobb csapatainál szinte kivétel nélkül egy-egy, a világpiacon is előkelő helyen jegyzett, elsősorban az olaj-, vagy a gáziparban érdekelt cég támogatását élvezik.

A 2007-es bajnokcsapat, a szentpétervári Zenit főtulajdonosa a Gazprom, amely egyébként a Ruhr-vidék legjobb futballklubjának, a gelsenkircheni Schalke 04-nek is első számú támogatója. Pikáns összefüggés, hogy a korábban a Roman Abramovics révén a Szibnyeft nevű olajcég korábban a CSZKA Moszkva főtámogatója volt.

Ám 2005-ben a Szibnyeftből Gazprom Nyeft lett - így az egykori katonacsapatnak új támogató után kellett néznie. A Vnyestorgbank belépett a képbe, de egyelőre nem tudja-nem akarja reprodukálni a szibnyeftes (pontosabban: abramovicsi) idők közel tízmilliárd forintos éves költségvetését.
Futball- és vállalatóriások

Most megint a Dinamo a leggazdagabb moszkvai klub. Volt már, valamikor az évtized közepén, amikor a Fedcominvest nevű cég élén álló Alekszej Fedoricsev közel százmillió amerikai dollárnak megfelelő összeget pumpált a KGB egykori klubjába. A francia bajnokságban szereplő AS Monacót is támogató üzletember BL-győzteseket is hozott Portóból Moszkvába, mégis csak vergődött a csapata.

Nagy veszteséggel szállt ki - de elbírja. S most belépett a helyére Uszmanov, aki egyben Metalloinveszt nevű vállaltóriás feje is. Neki köszönhető, hogy a 2008-as esztendőre a Dinamo 61 millió dolláros költségvetéssel kalkulálhat.

Miután az orosz válogatott nem jutott ki a 2006-os világbajnokságra, a hazai liga drasztikus változtatásokat eszközölt. Nyolcban maximálta a külföldi játékosok számát egy csapatnál, közülük is csak öt lehet egyszerre a pályán. Tavaly óta minden klub, minden külföldi játékosa után köteles körülbelül ötmillió forintot fizetni.

Korábban akadt rá példa, egyébként a Torpedo-Metalurgnál, hogy egy csapat csak külföldieket küldött pályára orosz bajnoki mérkőzésen. A klubot immár FK Moszkvának hívják, főtámogatója a város főpolgármestere, Jurij Luzskov.

Külön kategória: Abramovics

Roman Abramovics nem kispályás játékos. A Forbes listája szerint a világ 21. leggazdagabb embere. Az előtte állók mind legalább egy tízessel idősebbek nála - kivéve a komputermágnás Michael Dellt, aki csak húsz hónappal született a nevezetes dátum, 1966. október 24. előtt.

A leggazdagabb orosznak nehéz gyerekkora volt, másfél éves korában elveszítette az édesanyját, négyévesen az édesapját, rokonai nevelték.

A rendszerváltást megelőző évekig (ha úgy tetszik: a Szovjetunió széteséséig szinte semmi sem ígérte, hogy a zsidóságára mindig is büszke kisfiú egyszer dollárban számolva is milliárdos lesz. Ám remek érzékkel csapódott Borisz Jelcin lányának baráti köréhez, s csalhatatlan szimattal fürkészte ki, mikor, kit kell támogatni.

1999-től szinte már rakétázott a karrierje felfelé: akkor lett a Duma tagja, 2000-ben meg már megválasztották Csukcsföld kormányzójának. Nyilván jó nagyfőnök lehet, mert miután Putyin elnök megváltoztatta az idevonatkozó törvényeket, s Abramovics megmásította azon akaratát, hogy nem jelölteti magát újra, 2005. október 21-én ismét kormányzóvá választották.

A vagyona elnyomta azon kétkedők hangját, akik szerint nem feltétlenül szerencsés Londonból az Oroszország legtávolabbi, északkeleti régiójában lévő Csukcsföldet kormányozni.

Abramovicsnak ugyanis minden sikerül. Bár a világfutballban irigyei utálják - ez legfeljebb csak arra utal, hogy nem tudnak versenyezni vele. 2003 nyarán, vásárolta meg a londoni Chelsea-t, s ennyi idő alatt temérdek pénzt beleölve a világ egyik legjobb csapatává emelte az egyesületet.

Nem garasoskodott. Először kifizetett minden adóst, aztán új játékosokat vett. Nem érdekelte a veszteség - befektetett. Picit sem zavarta, hogy a londoni "kékek" az Abramovics-éra első szezonját, a 2003-204-est az angol futballban példátlan, 88 millió fontos veszteséggel zárták. A jövőnek dolgozott. Ezért is költött el eddig - az angol források szerint - 600 millió fontot a Chelsea-re.

Azonban kapcsolata mély az orosz futballal is. Éveken keresztül támogatta a Szibnyeft részvényeseként a CSZKA Moszkvát. Õ segítette az orosz válogatott élére Guus Hiddinket, s az ő pénzén működik a Nemzeti Futballakadémia. Befolyására jellemző, hogy 2004-ben őt választották az orosz labdarúgás legfontosabb emberének.

A válogatott

Az orosz válogatott a mostanit megelőzően 2004-ben vett részt legutóbb nagy tornán. A 2006-os vb-selejtezőket elbukta, miközben, Lisszabonban, 7-1-re kikapott a portugáloktól. Guus Hiddink 2006 áprilisában írta alá a szerződését, júliusi kezdőnappal. Akkoriban ugyanis még az ausztrál válogatott edzője volt.

Hiddink továbbjutást ígért a csoportból, s tartotta a szavát. A Szbornaja az angol válogatottat is megelőzve harcolta ki az Eb-részvételt. Nem épített új válogatottat, kulcsemberei többsége már az előző kapitányoknál is szerepet kapott.

A selejtezőket gyengén kezdte a válogatott, de végül, elsősorban a legfontosabb meccseken szerzett pontokkal, így az angolok moszkvai legyőzésével a Szbornaja kivívta az Eb-szereplés jogát.

A tavaszi felkészülés során nagy pofont jelentett a románok elleni, bukaresti 0-3, de a májusi közös felkészülés során az orosz válogatott legyőzte a szerb, a kazah és a litván csapatot is.

Az Európa-bajnokságon az első mérkőzésen, elsősorban egyéni hibák miatt, kikapott 4-1-re a spanyoloktól. Azóta viszont nem tud hibázni: legyőzte a görögöket, a svédeket és a hollandokat is, miközben mindössze egy gólt kapott.
A kapitány

A 61 éves Guus Hiddink játékosként a Varsseveld, a De Graafschap, a PSV és a NEC csapataiban játszott fedezetet, majd középpályást, közben megjárta a NASL-t, az észak-amerikai profi bajnokságot is. 1978 nyarán a Washington Diplomats, 1980-ban a San Jose Earthquakes együtteseinek volt szerződtetett játékosa, utóbbiban együtt játszott például George Besttel.

Edzői pályáját a De Graafschap és a PSV juniorcsapatánál kezdte, az utóbbinál 1985-86-ban segédedző volt, az 1986-87-es bajnoki esztendőben már az első csapatot pallérozta. Szakvezetésével jutott el az eindhoveni csapat a csúcsra: 1988-ban elhódította a Bajnokcsapatok Európa-kupáját (emellett 3 bajnoki címet és egy Holland Kupát nyert).

Még két évig maradt a Philips-városban, majd keletre tette át működése színterét: 1990-91-ben a török Fenerbahçe szakmai munkáját irányította. 1991 nyarán elfogadta a spanyol Valencia ajánlatát. Két évig edzette egyedül a hidalgókat, az 1993-94-es bajnoki évet még vele kezdte és vele is fejezte be a csapat, igaz, közben 3 (!) spanyol edző is ült rövid ideig a CF kispadján.

A balsikeresnek induló Eb-selejtező-sorozat közben, reménytelennek tűnő helyzetben 1995. január 1-jén vette át a válogatottat Dick Advocaattól, s végül, ha pótselejtező árán is, de elvezette az Oranjét Angliáig, ahol a negyeddöntőig jutott a csapattal. Még ennél is nagyobb sikert ért el a csapattal az 1998-as Mondialon, amelyen az elődöntőbe jutott.

A torna után a Real Madrid edzője lett, igaz, mindössze nyolc hónapon át. Decemberben megnyerte a "királyi klubbal" a Világkupát, de ezután sem találta meg a közös hangot Lorenzo Sanz elnökkel.

Rövid ideig dirigálta a Betist is. 2001 elején talált újra munkát magának, elfogadta a dél-koreai szövetség ajánlatát a szövetségi kapitányi posztra. Óriási sikerrel dolgozott a Távol-Keleten, negyedik lett válogatottjával a 2002-es világbajnokságon. A torna után hazatért, az utóbbi szűk négy évben a PSV-t irányította.

Bajnoki címet nyert 2003-ban, 2005-ben és 2006-ban is. Kupagyőztes és BL-elődöntős volt 2005-ben. 2005. július 22.-től az ausztrál válogatottat szövetségi kapitányaként is dolgozott, a Socceroost vezette a németországi világbajnokságon. Már a torna előtt bejelentette, az Európa-bajnoki selejtezőkre átveszi az orosz válogatott irányítását.

Évi 2,4 millió dolláros fizetésével és a prémiumokkal, a világ egyik legjobban fizetett szövetségi kapitánya. Bár időszakonként hírbe hozzák a Chelsea-vel - gondolva Roman Abramovics az orosz szövetségnél lévő befolyására, illetve arra, hogy Abramovics személyi tanácsadója, a korábban ugyancsak a PSV-ben dolgozó Piet de Visser segítette őt az állásba -, de eddig még maradt "csak" szövetségi kapitány. Sőt: meghosszabbította a szerződését 2010-ig.

A kulcsjátékosok

Bár többen is kiváló teljesítményt nyújtottak eddig az orosz válogatottban, három játékos szereplése egészen kiemelkedő. Andrej Arsavint a torna legnagyobb csillagaként ünnepli a sajtó, noha mindössze két mérkőzésen játszott csak, miután az utolsó Eb-selejtezőn történt kiállítása miatt a svédek ellen játszhatott először. Azóta ellenben kétszer is a mezőny legjobbjának választották.

Az elmúlt években az orosz bajnokság legjobb játékosává érett, vezéralakja a holland Dick Advocaat keze alatt a moszkvai klubok egyeduralmát megtörő Zenitnek. 2007-ben az Év játékosának választották Oroszországban, elismerve többek között a szélsőként, középpályásként és csatárként is bevethető játékos sokoldalúságát.

2001 óta - 2003 kivételével - minden esztendőben az első, vagy a második helyen végzett posztján a hagyományos "33-as listán", amelyben az orosz bajnokság legjobb három játékosát nevezik meg, minden poszton. Õt választották májusban az UEFA-kupa-döntő legjobb játékosának is.

Roman Pavljucsenko eddig elsősorban arról volt ismert, hogy az ő két góljával verte meg az orosz csapat Moszkvában az angolokat. A tornán már három gólnál jár. Szinte biztosan bekerül majd az All-Star-csapatba.

Három szezont töltött a volgográdi Rotorban, majd 2003 óta a Szpartak tagja. 2006-ban 18, 2007-ben (Adamovval holtversenyben) 14 góllal lett a Premier Liga gólkirálya. Az önálló orosz bajnokság történetében a Szpartak legjobb góllövője. Az orosz bajnokság 10 000. góljának szerzője. A hírek szerint a következő idényt az olasz élvonal újoncánál, a Bolognánál kezdi meg.

Jurij Zsirkov elsőrangú balhátvéd. A tambovi futballiskolában kezdett játszani, majd a helyi Szpartak felnőttcsapatából került 2004 elején a (hajdani) katonacsapathoz, a CSZKA-hoz. Azóta az orosz bajnokság legjobb játékosai közé tartozik. Az első idényben még csak a második helyre került a posztján a "33-as listán", majd 2005-ben, 2006-ban és 2007-ben is első lett.