A holland válogatott csúcstartója, 123 mérkőzéssel. Már tavaly bejelentette, hogy az Európa-bajnokság után búcsúzik. Öt nagy tornán védett eddig az Oranjéban, ezek közül háromszor is büntető-párbajban esett ki a holland válogatott. Érdekes: ettől függetlenül Van der Sar kifejezetten jól hárítja a tizenegyeseket, a Chelsea elleni Community Shield-mérkőzésen, 2007 augusztusában hármat is kivédett.

A Hollandiában - állítólag soha el nem múló nyugalma miatt - IJskonijnnek, Jégnyúlnak becézett kapus szülővárosa, Voorhout csapatában, a Foreholte nevű alakulatban kezdett védeni. Hamar kiszúrták a tehetségét - érdekes, hogy a városnak ő persze, a leghíresebb szülötte, de a második is egy kapus: Rob van Dijk, aki megfordult a Feyenoordban és a PSV-ben is.

Pályafutása következő állomáshelye a Noordwijk nevű amatőrcsapat volt, onnan került az Ajaxba. Az 1990-1991-es szezonban mutatkozott be a nagycsapatban, egy évre rá nem jutott neki mérkőzés, az 1993-1994. évi bajnokságot viszont már gyakorlatilag ő védte végig, kiszorítva a válogatott tartalékkapus - jelenleg a válogatott kapusedzői tisztét betöltő - Stanley Menzót. Bajnokin 1991. április 23-án, a rotterdami Sparta ellen szerepelt először az Ajaxban, az 1993-as, győztes kupadöntőn már ő védte az Ajax kapuját.

Louis van Gaal már a Nordwijknél kiszúrta a tehetségét, majd hamarosan az Ajaxnál Van der Sar elé építette az új, fiatalokkal teletűzdelt csapatot. Hazai pályafutásának fénypontja az 1994-1995-ös esztendő volt, melynek koronáját a Milan ellen megnyert Bajnokok Ligája-döntő jelentette.

Van Gaal Ajaxában talán erősebb fénysugár esett a mezőnyjátékosokra (a holland De Boer fiúkra, Kluivertre, Seedorfra, Davidsra, Overmarsra, vagy a légiósokra, Kanura, Finidire és Litmanenre), de az egyik legfontosabb pillér.

Hat év alatt mindössze hat bajnoki meccsről hiányzott, ő még akkor is Amszterdamban maradt, amikor a sztárok többsége már felcsapott légiósnak. Összesen 226 bajnoki találkozón védett az Eredivisiében, az 1997-1998-as idényben, a De Graafschap ellen 9-1-re megnyert találkozón tizenegyesből még gólt is lőtt.

Addigra természetesen már ő volt a holland válogatott, az Oranje első számú kapusa. Az 1994-es világbajnokságon még csak nem játszó tartalék volt, majd 1995. június 7-én, a fehéroroszok ellen bemutatkozott a nemzeti tizenegyben. Az 1996-os Európa-bajnokságon, s azóta minden nagy tornán, amelyre eljutott az Oranje, ő volt az első számú kapus.

1999-ben Olaszországba szerződött, a Juventushoz. Nem járt jól vele. Nagy várakozásokkal fogadták - ő volt a klub történetének első külföldi kapusa, sőt mindmáig az egyetlen, aki első számúnak mondhatta magát -, de két év után egyik fél sem könnyezett a szakításnál.

Van der Sar a két szezonja közül az elsőben védett jobban (akkor nagyon közel állt a Juventus a bajnoki cím megnyeréséhez), a második után nem lehetett kétséges, miután a klub kapusért még soha sehol a világon ki nem fizetett összegért megszerezte Gianluigi Buffont, a holland óriásnak jobb távoznia.

"Nem volt olyan sikeres, mint azt reméltem. Pedig nagy reményekkel mentem, s nagy csinnadrattával fogadtak. Én voltam a Juve történetének első külföldi kapusa a Serie A-ban. Ha az ember a Juventushoz szerződik, hosszabb távra, s nem két évre tervez. S elsősorban azért igazol oda, hogy minél több trófeát nyerjen.

Mi kétszer másodikak lettünk a bajnokságban, nem tudtunk semmit sem megnyerni. Soha nem titkoltam, hogy csalódást jelentett az a két év. Ráadásul bántott, hogy nem voltak a Juventus vezetői egyenesek velem szemben, sokáig titkolóztak előttem Gianluigi Buffon érkezésével kapcsolatban. Amikor őt leszerződtették, már világos volt: nincs maradásom." - értékelte utóbb a Torinóban töltött éveket.

Edwin van der Sar 2001 nyarán hétmillió fontért, klubrekordért szerződött Mohamed el-Fayed csapatához, a Fulhamhez. Akkoriban sokan azt mondták, nem méltó korábbi múltjához ez a klub, s az akkor már 31 éves kapus végleg letehet arról, hogy újra Európa egyik élcsapatában védjen majd.

Ám ő rácáfolt a kétkedőkre. 2003 tavaszát ugyan, lábtörése miatt kihagyni kényszerült, de ezt leszámítva szinte "örökös tag" volt a kétezres évek első fél évtizedében a Craven Cottage-en. Különösen jól sikerült a számára a 2003-2004-es szezon: a Premier League-ben az ő kapujára ment a legtöbb lövés, Van der Sar pedig állta a sarat. A klubjában megkapta az Év játékosa címet.

2005 nyaráig összesen 153 találkozón védett a Fulhamben. Néhány hónappal korábban úgy tűnt, végleg elszalasztotta az utolsó nagy esélyt: meghosszabbította a szerződését a Fulhammel, pedig a Man United (gyakorlatilag: Sir Alex) kívánságlistájának élén az ő neve állt.

A Man United májusban lemondott Roy Carrollról, s mindenképpen kapust akart venni. Sir Alex a 35 éves Van der Sart akarta elsősorban, noha figyelte az angol válogatott Paul Robinsont és az ír válogatott Shay Givent is. Ám a hollandban látta Peter Schmeichel méltó utódát.

A Vörös Ördögöknek, függetlenül attól, hogy Fabien Barthez, Mark Bosnich, Massimo Taibi, Tim Howard, vagy Roy Carroll is megfordult a klubban, éveken keresztül nem sikerült megtalálnia a dán kapus méltó örökösét. Van der Sarban megtalálták. A kétmillió fontért - az új tulajdonos, Mark Glazer érájának első igazolásaként - szerződtetett kapus később egy interjúban így emlékezett az első, az Old Traffordon töltött napjaira:

"Mi volt a leggyakoribb kérdés, amit feltettek neked, amióta az Old Traffordra szerződtél?" Van der Sar: "Az, hogy mit szólok ahhoz, hogy Peter Schmeichel örökébe léphetek". "S mi volt az, amelyiket legjobban utáltad?"
Van der Sar: "Az, hogy mit szólok ahhoz, hogy Peter Schmeichel örökébe léphetek."

Magyar vonatkozású érdekesség, hogy hivatalos mérkőzésen a Debrecen elleni első Bajnokok Ligája-selejtezőn védett először a Manchester United ellen. Meg utána minden bajnokin. Első szezonjában egyetlen Premier League-mérkőzésről sem hiányzott - hasonlóval mindössze négy MU-játékos dicsekedhetett az azt megelőző évtizedben.

Immár a 98. bajnoki mérkőzésénél, s összesen a 130. Man United-mérkőzésénél tart, két találkozóval a harmadik szezonja zárása előtt. A háromból egyszer, 2007-ben, őt választották a Premier League legjobb kapusának.