Soha nem látott mértékben özönlenek a kiváló külföldi labdarúgók az angol élvonalba, aminek a nézők örülnek, hiszen egyre magasabb a színvonal, az angol futball legendás alakjai ugyanakkor aggódnak.

A volt szövetségi kapitány Sir Bobby Robsontól a világbajnok Sir Geoff Hurstön át egészen a Manchester United kiválóságáig, Rio Ferdinandig többen is felemelték szavukat a jelenség ellen.

Elnyomják az angol tehetségeket?

Az angol élvonal, a Premier League csapataiban a most induló szezonban már meghaladja a hatvan százalékot a külföldi játékosok aránya és ami még döbbenetesebb: a négy legnagyobb klubnál (Manchester United, Chelsea, Liverpool és Arsenal) ez a szám eléri a 72 százalékot.

"Ha továbbra is ennyi külföldi labdarúgó szerződik ide, akkor a fiatal angol tehetségek egyre kevesebb lehetőséghez jutnak. Jelen pillanatban még van egy sereg jó játékosunk, ám a jövő kissé borúsnak tűnik" - vélekedett például az angol válogatottat az 1990-es világbajnokságon elődöntőig vezető Sir Bobby Robson.

A világ legjobb bajnoksága - és a válogatott?

A külföldiek érkezésének oka pedig a hihetetlen gazdasági erőben rejlik: az utóbbi hónapokban több klub is tehetős külföldi tulajdonosok kezébe került, ráadásul a televíziós szerződések is 2,3 milliárd fontot garantálnak.

"Rövid távon ez a világ legjobb bajnokságává teszi az angol élvonalat. Mivel olyan sok a pénz a sportágban, a legjobb játékosokat tudjuk ide hozni. Ugyanakkor ha nem játszanak angolok a Premier League-ben, hogyan várhatjuk el a válogatottól, hogy a világon a legjobb legyen?" - ezek már a Reading edzőjének, a volt válogatott Steve Coppellnek a szavai, aki az első fordulóban a Manchester United ellen várhatóan hat angol játékost jelöl majd a kezdőcsapatba.

Hasonlóképpen aggasztónak találja a helyzetet az 1966-os, eddigi egyetlen világbajnok angol válogatott játékosa, Sir Geoff Hurst: "Sven Göran Eriksson (akkori szövetségi kapitány - a szerk.) tavaly egy gyereket vitt el a világbajnokságra Theo Walcott személyében, aki addig egyetlen mérkőzést sem játszott az élvonalban. Ez már önmagában is rossz döntés volt, de azt is alátámasztja, hogy mennyire hiányzik a játékunkból az erő".

"A menedzserek inkább fogják magukat és vesznek egy külföldi játékost, mert nincs türelmük várni néhány hónapot, amíg kiderült egy srácról, hogy mire képes" - ezek már Rio Ferdinand válogatott védő meglehetősen kritikus szavai.

Az olasz válogatott előrébb jár

Csupán az összehasonlítás kedvéért: a tavaly Németországban világbajnoki címet szerző olasz válogatott mögött egy olyan bajnokság áll, melyben a játékosok körülbelül 60 százaléka olasz nemzetiségű.

Tizenöt évvel ezelőtt, a Premier League szakmai berkekben azóta is sokat vitatott megalakításakor az egyik érv az volt, hogy az segítheti a válogatott fejlődését. Nos, 1992 óta az angol válogatott egyedül a hazai rendezésű Európa-bajnokságon (1996) tudott a legjobb négy közé kerülni, miközben lemaradt az 1994-es világbajnokságról.

Ugyanezen idő alatt Olaszország három döntőt vívott (1994-ben világbajnoki, 2000-ben Európa-bajnoki ezüstérmet szereztek, míg 2006-ban világbajnokok lettek).