Az iraki futball a nyolcvanas években még az ázsiai kontinens legjobbjai közé tartozott. Az ország történetének eddigi legerősebb válogatottja eljutott az 1986-os világbajnokságra is. Ám a sorozatos háborúk alatt nem éppen a futball volt a fontos.

Ráadásul a diktatúra - ellentétben a világtörténelem számos ellenpéldájával - még rosszabbat tett. Szaddam Husszein uralkodásának utolsó éveiben közel két méter magas fia, Udai, az Iraki Olimpiai Bizottság elnöke volt a felelős a futballválogatottért is.

A maga sajátos módján büntette azokat, akik elveszítették a mérkőzést, vagy hibáztak egy meccsen:

megfenyegette őket azzal, hogy levágja a lábukat, börtönbe záratta a vétkeseket, kábelekkel korbácsoltatta őket, vagy büdös szennyvízben fürdette őket.

Akadt olyan játékos, akit börtönbe zártak, mert kihagyott egy tizenegyest egy válogatott mérkőzésen - többen nem is mertek lőni, félve a megtorlástól.

Akadt olyan, akit egy meccsen kapott piros lap miatt sötétzárkába vetettek, miután leborotváltatták a haját és a szemöldökét.

Udai Husszein már egy éve halott volt, Szaddam már bő fél éve amerikai fogságba esett, amikor az athéni olimpián - 2004 augusztusában - az iraki futballválogatott, nagy meglepetésre, negyedik lett. A csapat teljesítményét a XXI. század eddigi legnagyobb meglepetéseként ünnepelte a futballvilág.

S íme, itt az újabb hőstett: az iraki válogatott, története során először, megnyerte a kontinensbajnokságot, az Ázsia Kupát. Senki sem állíthatja, hogy érdemtelenül: menetelése során három olyan gárdát is legyőzött, amely tavaly részt vett a németországi világbajnokságon.

Az irakiak 3-1-re verték az ausztrálokat, tizenegyesekkel búcsúztatták a dél-koreaiakat, s a döntőben a csapatkapitány, Junisz Mahmud góljával 1-0-ra nyertek a torna legjobb csatársorával felálló szaúdiak ellen.Győztek - pedig szinte már az is csodaszámba ment, hogy elmehettek a tornára. A kupa nem volt pénzdíjas, de az Ázsiai Labdarúgó-szövetség minden résztvevő csapatnak fizetett 40 ezer dollárt, utazási költségei fedezése címén. Miután az irakiak bejutottak a döntőbe, kaptak még további ötvenezret.

"Az iraki válogatott nem készülhetett otthon, Jordániában edzőtáborozott. Egyébként is rengeteget kényszerült utazni" - mondta Mohamed bin Hamann, a kontinens futballéletének első embere. Alighanem arra is utalt, hogy az irakiak minden selejtezőjüket hazájuktól távol kényszerültek játszani.

Az iraki vezetők, köztük a rendkívül intelligens, brazil edző, Jorvan Vieira, hangsúlyozták, az iraki válogatott minden tekintetben egységes.

A keretben szerepeltek szunnita arab, síita muzulmán, s kurd futballisták is.

A csapatkapitány, a döntő gólt szerző Junisz Mahmud, például, egy kisebbséget képvisel, szunnita vallású türkmén, Kirkuk városába való.

A huszonnégyes kontingensből mindössze nyolcan játszanak hazai klubban, közülük ketten az Arbilt, az új bajnokcsapatot képviselik. Az Arbil másfél hónapja nyerte meg az Iraki Szuperligát - egyébként 49 éves történetében először, a következő idénytől az Ázsiai Bajnokok Ligája első kurd résztvevője lesz majd.

Az iraki bajnokság első osztályában 24 csapat szerepel, négy csoportban. Az Arbil az északi régióhoz tartozik, a válogatottba ugyancsak játékost adó klubok közül az el-Zavra és az el-Talaba az egyik bagdadi csoportot, a bajnoki ezüstérmes el-Kuva el Dzsavija, a légierő csapata, és a rendőrség által támogatott el-Shurta a másik bagdadi csoportot, míg az en-Nadzsaf a déli régiót képviseli.

A válogatott többi tagja légiós, libanoni, iráni, szaúdi, katari, ciprusi, vagy jordán klub tagja.

Gondolhatnánk, hogy ennél fogva aztán nagy gondot jelentett az összeszoktatás - de a keret magja, 11 játékos a 2004-es olimpiai csapatból került ki.

Az iraki válogatott vasárnap Indonéziában játszotta a szaúdiak elleni döntőt - de Bagdadban, s Irak más városaiban léptettek életbe fokozott biztonsági előírásokat.

A hatóságok el akarták kerülni, hogy olyan zavargások törjenek ki, mint a dél-koreaiak ellen megnyert elődöntő ünneplésekor, amelyben ötven iraki veszítette életét.

Tiszteletükre az iraki csapatkapitány, s az iszlám hitre áttért brazil szövetségi kapitány fekete gyászkarszalaggal jelent meg a sajtótájékoztatón. A csapat ugyancsak fekete szalagot viselt a dzsakartai döntőben.A kormány megtiltotta a döntő kezdetétől hétfő hajnalig a gépjárművek használatát - miután a hét közben autóba rejtett bombákkal is öltek az ünneplések alatt. A belügyminiszter felhívta a biztonsági emberek, rendőrök, katonák figyelmét arra, hogy ünnepelhetnek a tömeggel együtt, de a levegőbe, örömükben, nem tüzelhetnek. Sajnos, így is történtek halálesetek - Irakban már annak is örülni kell, hogy ezek száma tíz alatt maradt.

Most mindenki imádja a győzteseket, milliók tódultak az utcákra Irak különböző részein, Európa legnagyobb, körülbelül nyolcvanezres iraki közösségének képviselői Stockholm belvárosában ünnepeltek, s még az Egyesült Államokban is autós felvonulásokkal köszöntötték a hősöket az ott élő irakiak.

A futballisták ellenben magukban ünnepeltek Dzsakartában. A kormány néhány tagja tervezte ugyan, hogy elrepül a döntőre Indonéziába, de nem sikerült gyorsan megfelelő légifolyosót engedélyeztetni a gépnek.

A miniszterelnök, Núri al-Máliki fejenként 10 ezer dolláros jutalmat ígért a távolból a játékosoknak.

Most szeretik a játékosokat - korábban nem rajongtak értük. Junisz Mahmud azt mondja, a csapatból több játékossal órákon keresztül szórakoztak a hatóságok, amikor az edzőtáborba, a jordániai Ammanba indultak.

Mindazonáltal a játékosok boldogok, hogy életük nagy sikerével egyben végre felhőtlen örömöt csempésztek a háborús viszonyoktól sújtott országba. Az al-Dzsazira tudósítója azt írta, az egyik utcán ünneplő azt mondta neki, még a miniszterelnök is tanulhatna a futballistáktól. "Hiszen ezek a játékosok rengeteg nehézségen mentek keresztül az elmúlt években, éppen úgy, ahogy a nép. Egységet alkottak, származástól, vallástól függetlenül, s megmutatták, az iraki győztes nép lehet."

Közben Junisz Mahmud azt mondta a sajtótájékoztatón, hogy immár az a legfőbb kívánsága, hogy az amerikai fegyveresek elhagyják az országot. "Ma, holnap, vagy holnapután, de menjenek haza! Azt akarom, hogy az amerikaiak ne tartsák megszállva Irakot!"

Azt is mondta később, hogy nincs a keretben olyan játékos, akinek a családjából ne szedett volna áldozatokat a háború.

Három játékos a felkészülés megkezdése óta, azaz az elmúlt két hónapban veszítette el valamelyik családtagját.

Majd még hozzátette: "Az a legborzasztóbb, hogy nem mehetünk haza, boldogan ünnepelve a kupával, hogy körbejárjuk az országot, mert nem tudjuk, ki öl meg minket."

A szövetségi kapitány, a két hónapra felkért, brazil Jorvan Vieira a játékosai nevében is a válogatott korábbi gyúrójának ajánlotta a győzelmet: "Anvar Jászim a csapat gyúrója volt, mielőtt a keret májusban megkezdte volna az edzőtáborozást. Én nem ismertem, de tudom, mindenki szerette. Az indulás előtt hazament a repülőjegyéért, amikor egy bombatámadás megölte. Négy kisgyereket hagyott hátra."