Alig volt 12 éves, amikor elveszítette édesapját, és a család minden terhe az anyára szakadt. A majdani futballsztár akkor már az Ajax játékosa volt, miután a família alig ötven lépésnyire költözött a De Meer stadiontól.

Õ egyelőre még csak az Ajax igazoltja, az anyja viszont a klub alkalmazottja volt. Akkoriban keresett a klub új mosónőt, így Cruyff mama eladta a családi "gazdagságot" jelentő zöldséges bódéjukat, és "átigazolt" a Middenweg másik oldalára.

Besegített a kantinban, sőt, néha takarított is, minden munkát elvállalt, hogy pénzhez jusson.

Johan Cruyff 13 évesen otthagyta az iskolát, hogy csak a futballnak éljen. Kockázatot vállalt, hiszen egy sérülés kettétörhette volna álmait.

De tehetséges és szerencsés volt, és hamarosan már pénzt is keresett a focival. Az ifik közé kerülve előbb tíz, majd húsz, aztán a felnőttek közelébe jutva már nyolcvan gulden lett a jövedelme.

Tizenhét évesen már az első csapatban játszott, két évvel később pedig már holland bajnoknak, sőt válogatott játékosnak mondhatta magát.

Nagy szerepe volt abban, hogy az Ajax a nemzetközi porondon is hírnevet szerzett magának. A piros-fehérek 1966. decemberében 5:1-re verték a Liverpoolt, de mindez csak amolyan előzetest, bemutatót jelentett a későbbi sikerekből.

Azok az 1968-69-es idényben kezdődtek, amikor az Ajax egészen a BEK döntőjéig menetelt. Egy esztendővel később a harmadik számú európai kupában az elődöntőig jutott a gárda, majd következett három csodálatos év, három BEK-győzelemmel.

1973-ban váltott klubot: Spanyolországba szerződött. A Barça vezérkara alaposan megcsapolta a klub pénztárcáját: 120 millió pesetát, akkori áron 5,5 millió guldent áldozott Cruyff megszerzéséért.

Az első esztendő után úgy tűnt: bőven megérte... Az azt megelőzően legutóbb 1960-ban bajnoki címet szerző katalán együttes Cruyff-fal már az első szezonban megszerezte az elsőséget. A Real Madrid ellen élete egyik legjobb játékát nyújtotta!

Nevetségessé lett a féltékeny ajaxos klubelnök, Jaap van Praag kirohanása (»Johan a pénzt választotta a futball helyett«), hiszen a Barcelona bajnoki címe éles kontrasztba állította az Ajax otthoni visszaesését.

A holland gárda ugyan tönkreverte a Milant a Szuperkupa fináléjában (a milánói 0-1 után 6-0!), de a bajnokcsapatok mezőnyében már a Bayern nyitott új korszakot. Cruyff viszont újra megkapta a legjobb európai futballistának járó aranylabdát.

Néhány nappal a bajnoki cím elnyerése után hazatért Hollandiába, hogy az Oranjéval készüljön az 1974-es világbajnokságon. Az NSZK-ban rendezett tornán a hollandokat - hála az Ajax és a Feyenoord nemzetközi kupasikereinek - szinte mindenki titkos favoritnak tartotta.

Nem alaptalanul, mert a világbajnokságon az eredmények is lenyűgözők voltak (a csoportmérkőzéseken Uruguay ellen 2-0, Svédország ellen 0-0, Bulgária ellen 4-1, a második körben Argentína ellen 4-0, az NDK ellen 1-0, a védő brazilok ellen pedig 2-0), de még inkább a játék avatta "holland szurkolóvá" az addig semlegesek nagy részét.

Az Oranje olyan jól játszott a döntőig vezető úton, hogy a fináléban az ugyancsak fenomenális játékosokkal felálló nyugatnémet válogatottnak alig adtak jobb esélyt.

Ráadásul a döntő első percében Berti Vogtsszal a nyakán Cruyff végigmasírozott a német térfélen, majd átzuhant a rosszul becsúszó Uli Hoeness lábán. Johan Neeskens csipetnyi tétovázás nélkül a kapuba bombázta a tizenegyest.

Máris vezetett Hollandia! Az aranyérmet azonban mégis a németek nyerték, nem is érdemtelenül.

A világ valaha volt egyik legjobb tizenegye vehette át a kupát, és a hollandokat kevéssé vigasztalta, hogy csapatukat senki sem kalibrálta Beckenbaueréknél rosszabbnak. Kikaptak, elveszítették a világbajnoki döntőt. Ráadásul éppen az utált németek ellen...

Johan Cruyff, bár szívesen elcserélte volna dicsőségét a csapat sikerére, a torna legjobb játékosának választatott. Ezután már cseppet sem volt meglepő, hogy az aranylabdát is ő, nem valamelyik német világbajnok kapta.

Négy évvel később, noha erősen kapacitálták a visszatérésre, mégsem vállalta a szereplést az 1978-as Mundialon. Nélküle ismét az ezüstig menetelt az Oranje, ismét a döntőben elbukva a házigazda ellenében.

Örök kérdés marad, mi lett volna, ha Johan - mint már annyiszor - nem makacsolja meg magát...Némi pihenő után 1979 májusában az Egyesült Államokba szerződött, ahol előbb a Los Angeles Aztecsben, majd később a Washington Diplomatsben futballozott.

1981 februárjában visszatért Európába, és bár kacérkodott az Ajaxszal, a spanyol második ligában szereplő Levante ajánlatát fogadta el. Nem sokkal később viszont már újra az amszterdamiak mezét viselte - a rossznyelvek szerint azért, mert meggyűlt a baja a spanyol adóhatóságokkal.

Az Ajaxot újra felvirágoztatta, és begyűjtött még két holland bajnoki címet. Ám nem ő lett volna Johan Cruyff, ha újra nem veszik össze a főnökeivel.

Áttette székhelyét Rotterdamba, és a Feyenoorddal bajnokságot és kupát nyert az 1983-84-es szezonban. Például egy ifjú tehetség, Ruud Gullit oldalán.

Második visszavonulása után már csak a partvonalon kívül "futballozott". Előbb az Ajax tanácsadójaként ügyködött, az 1984-85-ös idényben (miután kitört a balhé Aad de Mos és a Van Basten vezette játékoshad között) pedig már közel állt ahhoz, hogy az Ajax edzőjének mondhassa magát.

Éveken keresztül tartó vitákat váltott ki személye, ugyanis semmiféle edzői licence nem lévén, a KNVB, azaz a holland szövetség szabályai szerint nem vállalhatott ilyen jellegű munkát.

Mire megkapta a hivatalos engedélyt, már megnyerte az Ajaxszal az athéni KEK-döntőt, 1988 nyarán pedig élete második legfontosabb klubjához, az FC Barcelonához szerződött.

Alig foglalta el íróasztalát az edzői szobában, azonnal leváltotta az addigi stábot, hogy saját embereit ültethesse maga köré. Ám szó se róla, az eredmények őt igazolták. Az edzőként Katalóniában töltött évek alatt Cruyff nagyszerű csapatot épített.

A Zubizarreta, Bakero, Alesanco, Julio Salinas, Goicoechea, és persze a remek légiósok, Ronald Koeman, Sztoicskov, Laudrup, Romário köré épített gárda alkotta a Barça Dream Teamjét.

A Barcelona - Cruyff edzősége idején - sorozatban négyszer nyerte meg a spanyol bajnokságot (1991, 1992, 1993, 1994), története során először hódította el a bajnokcsapatok serlegét (1992), megnyerte a Kupagyőztesek Európa-kupáját (1989), az európai Szuperkupát (1992), és szerepelt három további elveszített nemzetközi kupadöntőben (1989. európai Szuperkupa, 1991. KEK, 1994. Bajnokok Ligája).

Talán még a címeknél is fontosabb, hogy Johan Cruyff látványos támadójátékra ösztökélte futballistáit, a Barça 1993-94-ben, talán legjobb évében 91 gólig jutott.

Ha közben vádolták is Cruyffot irigyei, hogy a rokonait, ismerőseit juttatja pozícióba - megjegyzendő, hogy azért sohasem kapott kritikát, mert a fiát, Jordit a csapatba állította - eredményességével nem tudtak mit kezdeni.

Ám az egészség nagy úr, Cruyffot visszavetette váratlan szívinfarktusa. 1996-ban vált el a Barçától, azóta nem is vállalt munkát. Kár...