A szlovákiai magyar nyelv - minden látszat ellenére - rendkívül megerősödött az elmúlt húsz esztendőben - mondta előadásában Szarka László, a révkomáromi Selye János Egyetem Tanárképző karának dékánja.

Természetesen nem éri el a Mura-vidéki magyar nyelv regionális, hivatalos nyelvi státuszát, tette hozzá, de az tény, hogy a magyar nyelv használatának ma számos jogszabályokban rögzített eleme van, amelyek egy ambivalens államnyelvi, kisebbségnyelvi szabályozás harcmezején folyamatosan újraértelmeződnek.

Ma a legalább 430 magyar többségű szlovákiai települést tartanak nyilván, ahol mindennapos a nyelvi harc, mindennapos a nyelvi értelmezés. Szarka László elmondta, hogy tíz falusi és tíz városi település polgármesterével beszélt a konferenciát megelőző időszakban, és tapasztalata szerint annak ellenére, hogy mindenki érzékeli ennek a látens nyelvi küzdelemnek a nyomait, mindenhol a nyelvi békéről beszéltek.

A dél-szlovákiai magyar nyelvi teret nagyjából úgy lehet leírni, mint egy nyelvi kalodát - fogalmazott Szarka László. A nyelvi teret a jelenlegi államhatár és a nyelvhatár keretezi, így jön létre egy jórészt vegyessé vált etnikai tér, ahol a Csallóközben, az Ipoly völgyében, a gömöri részben és a felső Bodrog-közben még vannak nyelvileg egységes tömbterületek.

Nyelvi elbizonytalanodás

Ugyanakkor ezek a területek vegyes népességű, etnikai kontaktus-zónaként is értelmezhetőek, ahol nem csupán a telepesek vannak jelen, hiszen a városlakók jelentős része már szlovák anyanyelvű vagy kétnyelvű.

A nyelvi elbizonytalanodás tünetei közül a leginkább szembeötlő az, hogy a szlovákiai magyar népességnek több mint tíz százaléka magyar anyanyelvűnek, de szlovák nemzetiségűnek vallja magát. Az alkotmányban, törvényekben kodifikált és védett hivatalos államnyelv a szlovák, a szlovákiai magyar nyelv pedig kisebbségi jogokkal védett anyanyelv.

A társadalmi élet minden regiszterében működik a szlovák nyelv, ugyanakkor a lokális nyelvhasználatban jogszerűen, az oktatási regiszterben pedig teljes értékűen, egyetemi szintig bezáróan működik a magyar nyelv. Ezzel szemben - és különösen a hamarosan életbe lépő új nyelvtörvény értelmében - országosan és regionálisan a közigazgatásban, főleg az írásbeli megnyilatkozásokban erősen korlátozott a magyar nyelv használata.

A kétnyelvű gyakorlatban a szlovák egyértelműen erősen domináns nyelv - mondta el Szarka László. Elvben minden magyar nemzetiségű polgár kétnyelvű, ugyanakkor a kétnyelvűségben hátrányosan megkülönböztetett nyelv a magyar.A dél-szlovákiai szlovák nyelv státuszát nagyon sok tényező befolyásolja - tette hozzá az előadó. Ezek közül az egyik legfontosabb az, hogy a nyelvhatár alatti térben erős kisebbségben van a szlovákság. Zömében innen erednek azok a "nemzetmentő" gondolatok, melyeket Pozsonyban egyfajta segélykiáltásként értelmeznek.

"Elnyel bennünket a magyar nyelvi tenger!" - állítják egyesek. Ugyanakkor tény - tette hozzá Szarka László -, hogy a városközpontok ebben a térben már erőteljesen szlovák jellegűek, és csupán nyolc olyan járási székhely van, ahol legalább a húsz százalékot eléri a magyarok számaránya, tehát ahol nemcsak lokális, hanem járási szinten is érvényesek a kisebbségi nyelvi jogok.

A magyarok által nem beszélt, elnyomott, veszélyeztetett szlovák nyelv mítosza tehát létezik, és van is némi alapja - tette hozzá a dékán, ugyanakkor megjegyezte: államnyelvként egy domináns, virulens, erős szlovák nyelvről beszélhetünk, amellyel szemben az utóbbi évtizedekben megfigyelhető egyfajta lanyhaság.

A múlté az állampárti szigor, amely feltétlenül elvárta a gyermekektől, hogy az érettségin valóban jó színvonalon beszéljenek szlovákul. A mai fiatal szlovákiai magyarok jelentős része, tehát sok ezer ember nem tanul meg rendesen szlovákul, és úgy dönt, hogy anyanyelve mellett inkább angolul tanul, ahogyan a magyarországi kisebbségek jelentős része is az egykori anyanyelv helyett inkább a világnyelveket választja.

A szlovákiai magyar nyelv státuszát fenyegető, illetve korlátozó tényezők is szép számmal tapasztalhatóak, de ma még a szlovákiai magyarság 80-90 százaléka anyanyelv-domináns kétnyelvű. Minden eddigi kutatás-felmérés azt mutatja, hogy nem fordul meg a nyelvi dominancia, a kétnyelvű szlovákiai magyarok első számú nyelve marad a magyar nyelv.

Nincs fordító, nincs tolmács, nincs segítség

Itt azonban rá kell mutatni arra, hangsúlyozta Szarka László, hogy minden eddigi kisebbségi nyelvtörvény tulajdonképpen intézmény nélküli nyelvként működteti a szlovákiai magyar nyelvet. Nincs fordító, nincs tolmács, nincs segítség - mondta a dékán, majd hozzátette: a Selye János Egyetemen folyó jegyzőkönyvezés, a levelezés is alapvetően szlovák nyelven folyik, miként a városokban, az oktatási intézményekben sincs nincs idő és pénz a fordításra.

Előadása zárásaképpen Szarka László kijelentette, hogy a többségi társadalom és a jogalkotók ma Dél-Szlovákiában nem értékként, hanem sokkal inkább kommunikációs akadályként értékelik a kisebbségi nyelv jelenlétét.

Innen nagyon nehéz elmozdulni, nagyon nehéz beiratkozási akciókkal, Matica Magyarská akciókkal változtatni a dolgok menetén - jelentette ki a dékán. A hatalom nem tekinti értéknek a kétnyelvűséget, a jó példákat kevesen követik, a kisebbségi nyelvi jogok érvényesítéséhez hiányoznak a hivatalos intézmények, a fordítóirodák.

Hiába van a kisebbségnek joga arra, magyarra fordítsa a törvényeket, ha nincs ezzel foglalkozó, államilag elismert fordítóiroda. A magyar nyelv státusztervezésében a törvényi akadályok lehetetlenné teszik a jogkövetést, a nyelvi státuszváltásnak pedig lokális szinten, akár középtávon is következménye lehet a kisebbségi anyanyelv elsorvadása - vélekedett Szarka László.