Gyorstalpaló a Wikipédia segítségével azok számára, akik nem ismerik az összehasonlítandó figurákat: Sherlock Holmes a 19. és 20. század fordulóján élt kitalált mesterdetektív, aki 1887-ben jelent meg először a könyvek lapjain és aki a skót származású író és orvos, Sir Arthur Conan Doyle szüleménye.

Dr. Gregory House a Fox televízió társaság House M. D. (Magyarországon a tv2-n Doktor House) címen futó filmsorozatának főhőse, aki napjainkban egy New Jersey-i tanulókórházban, a Princeton-Plainsboro Teaching Hospitalban praktizál. A figura megalkotója az ügyvédből lett brit forgatókönyvíró és rendező, David Shore. Doktor House a különleges betegségek specialistája, valamint a diagnosztikai részleg vezetője.

Összehasonlítva a két főhőst, megdöbbentő hasonlóságokat, sőt azonosságokat találunk egyéniségükben, munkájukban, módszerükben, kapcsolatrendszerükben és sorsukban.

Mindketten ösztönös zsenik, akik embereken segítenek, holott utálnak mindenkit, hiszen mizantrópok. Holmes-t és House-t egyaránt csodálattal vegyes félelem veszi körbe a környezete, és bár elviselhetetlen természetűek, ezt újra és újra megbocsátják (vagy legalábbis eltűrik) nekik, mert mindenki másnál eredményesebbek a hivatásukban. Ez azonban egyiküket sem hatja meg, és - az olvasók és nézők számára roppant szórakoztató módon - metsző gúnnyal kezelik a buta embereket és az unalmas eseteket.

Vitán felül áll, hogy mindketten szenvedélybetegek, bár ők ezt tagadják. Holmes rendszeresen morfinnal és kokainnal kábítja magát, ha éppen nem akad egy rejtély, aminek megoldásán töprenghet. A lábfájós House mérték (és recept) nélkül szedi a Vicodin nevű gyógyszert, de megfigyelhető, hogy ha van egy különleges kór, ami kihívást intéz tudásához, kevesebb pirulát kap be, és ritkábban panaszkodik a szenvedésre, amelyet egy műhiba miatt keletkezett vérrög okozott.

A két figura talán legszembeszökőbb hasonlósága az azonos munkamódszer. Tudniillik mindketten nyomoznak. House nem bűnözőket, hanem a differenciál-diagnózist alkalmazva a betegség okait keresi, de voltaképpen ugyanazzal az úgynevezett deduktív módszerrel dolgozik, amit Doyle talált ki és írt le a Holmes főszereplésével játszódó négy regényben és ötvenhat novellában.

Az ügyet azonban mindkét főhős egy szobában oldja meg, gyakran ülve, elméjében összekapcsolva az apró, mások számára láthatatlan vagy lényegtelen részleteket, és csak a végeredményt közlik megdöbbentő kinyilatkoztatásként.

Magánéletük rejtély, talán azért, mert nem is nagyon van, de amit tudunk, az bizony szintén hasonlít. Mindketten zenélnek, mégpedig közönség nélkül, leginkább öngyógyító, búfelejtő célzattal. Holmes hegedül, ha baja van, House pedig zongorázik.

Kedvelik a férfias sportokat, ami ügyes írói húzás, hiszen ellensúlyozza, hogy nem éppen macsó kalandhősök. Holmes boxol, House motorozik. Ennyi tesztoszteron dacára azonban alapvetően mindkettő nő, szerelem és szex nélküli férfialak. Van viszont egy-egy csodáló, kritizáló barátjuk. Holmes-nak dr. John Watson segít, House élő lelkiismerete pedig dr. James Wilson. És figyeljék csak meg: mindketten a vezetéknevükön szólítják a legjobb (egyetlen?) barátjukat. Talán az sem véletlen, hogy nemcsak a jó barátok, hanem a főhősök neve is feltűnően hasonlít.

Az pedig már végképp nem lehet a "nagy szellemek találkozása", hogy House-ra egy Moriarty nevű ember lő rá, miközben Holmes fő ellenfe is egy ilyen nevű férfi. A diagnózis pedig biztos lábakon áll, ha észrevesszük, hogy Gregory Housenak ugyanaz az ajtó-, illetve házszáma (221b), mint Sherlock Holmes-é.

David Shore egyébként nem is titkolta - igaz, nem is reklámozta túlzottan - hogy az eredetisége miatt világszerte népszerű mizantróp doki valójában egy pipázó mesterdetektív 21. századi "klónja".