- Március elején, úgy 28-30 koncertet adunk. Elég hosszú turné.
- Hogy lehet ezt bírni?
- Hogy bírom? Az egész életem egy turné. Van, hogy néha kicsit elfárad az ember, vagy kihagy egy étkezést, de hát zenélhetünk! Együtt vagyunk, olyan, mintha egy kis család utazgatna. Nagyon örülünk, hogy együtt lehetünk, hogy felmehetünk a színpadra. Persze fáradtan érek haza, de azért nem olyan rossz ez, mint amilyennek gondolja.
- 1975-ben miért jött létre a Shakti?
- Zakir Husszain és én 1971 óta együtt játszottunk. 1973-ban megismertem L. Shanka hegedűst, és Shakti néven már 1974-től kezdve adtunk kisebb koncerteket, annak ellenére, hogy még a Mahavishnu Orchestrával is koncerteztem. Imádom ezt a zenét, imádom ezeket a zenészeket, igazán fantasztikusak.
- A hetvenes évek zenéjét játszuk, pár kedvenc számunkat azokból az időkből, meg pár számot a nyolcvanasokból, a 90-es évekből és a 2000-es évekből is. Nagyon sokféle zenénk van, és az együttes is nagy fejlődésen ment keresztül. Technológiailag is. Sok elektronikus hangzást hozok a zenekarba, ami az énekessel együtt újabb dimenzióval bővíti az együttes repertoárját.
A két eredeti tag Zakir és én. Van egy fiatal elektromos mandolinosunk, aki egyszerűen lenyűgöző. Két ütősünk van, én gitározom, és most van egy énekesünk is, majd hallani fogják, teljesen hihetetlen, ahogy énekel.
- Milyen emlékek fűzik Budapesthez, Magyarországhoz?
- Bartók egyik legnagyobb rajongója vagyok, ő az egyik legismertebb magyar zeneszerző, nagy hatással volt rám a tanulóéveim alatt. De nem csak ő, hanem a magyar zenei hagyományok is. A magyar népzene, a cimbalom, a hegedű, a cigányok...
Nagyon jó gitárosok is jöttek Magyarországról. George Kiss, aki a 60-as években barátom volt Angliában, még híresebb Szabó Gábor, aki amerikában Charles Lloyd-dal játszott.
Régóta ismerem Magyarországot, és ismerem persze az '56-os forradalom történetét, és csak annyit szeretnék mondani, hogy nagyra becsülöm a magyar embereket.
