Kilencvenéves korában elhunyt Desmond Tutu Nobel-békedíjas dél-afrikai anglikán egyházi vezető, halálának hírét vasárnap jelentette be az ország államfője.

Cyril Ramaphosa közleményében azt írta: Desmond Tutu halálával

a nemzet búcsút vesz a kiváló dél-afrikaiak egy olyan nemzedékétől, akik egy felszabadult Dél-Afrikát hagytak hátra.

Az apartheidellenes küzdelem jelképeként Tutu következetesen harcolt az igazságosságért, a fehér felsőbbrendűségi rendszer megszűnése után a béke és a megbékélés mellett állt ki.

"Az egyetemes emberi jogok felekezetek nélküli, befogadó bajnokaként tűnt ki" - hangsúlyozta Ramaphosa.

Desmond Tutu a fekete bőrűek felszabadításáért folytatott küzdelem idején a nagy politikai tekintélyével kapcsolatos bírálatokat azzal utasította vissza, hogy az apartheid "természeténél fogva rossz, erkölcstelen és teljesen összeegyeztethetetlen Isten szavával" - hangsúlyozta a dél-afrikai államfő.

Élete

Desmond Mpilo Tutu 1931. október 7-én született a Johannesburgtól nyugatra fekvő Klerksdorpban, egy metodista iskola igazgatójának fiaként. A családnak nem volt pénze arra, hogy orvosi tanulmányokat folytasson, ahogyan szerette volna. Tanárnak tanult, és hamarosan a teológia felé fordult. Harmincéves korában az anglikán egyház papja lett, és a londoni King's College-ba indult további tanulmányok folytatására.

Évekkel később, 1975-ben visszatért a zűrzavaros Dél-Afrikába. Rá egy évre a kis hegyi királyság, Lesotho püspöke lett. Két év múlva visszatért Johannesburgba, hogy a Dél-afrikai Egyházak Tanácsának (SACC) apartheidellenes kampányát vezesse. Hamarosan hírnevet szerzett az apartheid szókimondó elítélésével, növekvő nemzetközi hírneve miatt a kormány élesen bírálta. A megtorlás jegyében 1980-ban és 1981-ben elvették tőle az útlevelét.

A békés eszközökkel történő változás érdekében tett lankadatlan erőfeszítéseiért 1984-ben Nobel-békedíjat kapott. Johannesburg püspökeként eltöltött két év után, 1986-ban, amikor az erőszak tetőfokára hágott, Tutut Fokváros érsekévé választották. A fehér kisebbség uralmának utolsó éveiben Tutu újra és újra szankciókra szólított fel, tiltakozó felvonulásokat vezetett, és szószékét használta fel a fokozódó állami elnyomás ellen.

A fekete vezetők szabadon bocsátása és Nelson Mandela első demokratikus elnökké választása után Tutu új szerepet vállalt az ország Igazság és Megbékélés Bizottságának (TRC) elnökeként. A bizottság az apartheid atrocitásait vizsgálta, és Tutu a megbékélésért könyörgött a dél-afrikaiaknak - feketéknek és fehéreknek egyaránt -, gyakran sírva fakadt, amikor az áldozatok tanúskodtak.

Később szálka lett a feketék vezette kormány szemében is, mert bírálta a korrupciót, az elit kiváltságait és a szegénység felszámolásának kudarcát.

2013 májusában Tutu megvonta támogatását a kormányzó Afrikai Nemzeti Kongresszustól - Mandela pártjától -, és Dél-Afrikát "a világ legegyenlőtlenebb társadalmának" nevezte.

Szókimondó kritikusa volt Jacob Zuma korábbi dél-afrikai elnöknek, aki 2018-ban számos korrupciós botrány miatt lemondásra kényszerült, és továbbra is bírósági eljárás alatt áll.

Tutu azért is dolgozott, hogy felhívja a figyelmet a szegénységre, az AIDS-re és a demokrácia hiányára a fejlődő országokban. Társadalmi kérdésekben liberális nézeteket vallott, egyben arra biztatta a férfiakat, hogy álljanak ki a nők jogaiért.

A közelmúltban, a koronavírus világjárvány idején azt mondta, többet kell tenni annak érdekében, hogy az alacsonyabb jövedelmű országok gyorsabban hozzáférjenek a Covid-19 vakcinákhoz, diagnosztikai eszközökhöz és kezeléshez.

Miután évekig küzdött a prosztatarákkal, a közelmúltban ismét megromlott az egészsége, és többször került kórházba fertőzésként vagy gyulladásként leírt betegségek miatt.