Hosszú idő óta először ülnek személyesen egy asztalhoz az Egyesült Államok és az Európai Unió első számú vezetői kedden Brüsszelben: Joe Biden amerikai elnök, és az uniós oldal képviseletében Charles Michel, a tagországok állam- és kormányfői által alkotott Európai Tanács állandó elnöke, valamint Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke.

Történetesen két nappal korábban egyszer már együtt voltak több órán át a London környéki Cornwallban, de az a G7 csoport találkozója volt, amikor egymás kétoldalú ügyeire kevesebb figyelem jutott. Emellett mindkét fél láthatóan fontosnak érezte szimbolikusan is demonstrálni a Trump-évek idején visszaesett kapcsolatok újraindítását, ezért állapodtak meg egy brüsszeli találkozóban.

A téma ismerői ugyanakkor hangsúlyozzák, hogy bár a gesztusok és a politikai nyelvezet szintjén láthatóan jelentőset fordult a két partner kapcsolata,

de a sok esetben még Trump által teremtett konkrét kétoldalú konfliktusok elsimítása láthatóan még hosszabb időt igényel.

Biden mindenesetre sokat mondóan magával viszi a találkozóra Katherine Tai nagykövetet, az amerikai kormány kereskedelmi képviselőjét, aki külön is megbeszélést folytat majd Valdis Dombrovskis uniós kereskedelmi biztossal.

David O ‘Sullivan, az EU korábbi washingtoni nagykövete a Euronewsnak nyilatkozva mindezek kapcsán elmondta, hogy legalább három, kereskedelmi témakörrel összefüggő lényegi területen kellene tudni haladást elérni, amelyek már önmagukban is éppen elég megvitatni való kínálnak. És akkor még nem esett szó a Kína elleni közös fellépés amerikai és európai megítélésében fennálló különbségekről, vagy a járvány kapcsán szükséges egyeztetésekről, (mint amilyen a vakcinák szabadalmának a felszabadítása – a keddi találkozó után kiadandó nyilatkozat tervezetéből amúgy a Financial Times értesülése szerint kimaradt minden erre vonatkozó utalás).

A legismertebb téma a Trump által indított vámtarifa-háború,

amelynek részeként „nemzetbiztonsági okokra” hivatkozva az amerikai kormány behozatali tarifát vetett ki az európai uniós acél és alumínium importra – 25 és 10 százalékos mértékben –, EU-számítások szerint mintegy 6,4 milliárd eurónyi áruértéket sújtva ezzel. Válaszul az Európai Unió 2,8 milliár dollár értékben amerikai árucikkre vetett ki extra vámokat, az amerikai acéltól a földimogyorón és a whiskey-n át a motorkerékpárig és farmerekig.

A Financial Times megjegyzi, hogy korábban voltak olyan bizakodó hangok, hogy mindez az idei év végéig mind eltűnhet, de a remélt változás előkészületeinek egyelőre semmi jele nincs. Mi több, a brit üzleti lap egyáltalán

nem tartja kizártnak, hogy az európai termékekre kivetett hajdani „Trump-tarifák” alkalmasint 2022 közepéig, a félidős amerikai parlamenti választásokig érvényben maradnak,

ha ugyan Washingtonban nem húzzák el őket egészen a következő, 2024-es elnökválasztásig. A bevezetett intézkedés ugyanis nagyon is népszerű amerikai ipari körökben, és Biden belátható időn belül aligha akarja ezt a kört maga ellen fordítani – vélte a lap elemzése.

Köztes megoldás lehet a büntető vámtarifákat valamilyen mennyiségi kvóta-intézkedéssé transzformálni, eltüntetve egyúttal az egész csomag mellől a „nemzetbiztonsági” besorolást, de egyelőre ennek kitárgyalása sincs napirenden – tette hozzá a Financial Times jelentése.

Még mindig a tarifák világába tartozik az az intézkedés, amit Trump megtorlásként határozott el az amerikai információs technológiai óriások európai megadóztatása (digitális adó) mértékében. A

lehetséges megoldás itt a technológiai óriáscégek globális adóztatása volna,

mutatnak rá többen is, amire Biden tett is javaslatot az OECD-nek, de erősen kérdéses, hogy kezdeményezése megnyerheti-e az EU-huszonhetek teljes körű támogatását, no meg saját térfelén az amerikai Kongresszus egyetértését.

A Trump előtti időkbe nyúlik vissza az európai és az amerikai repülőgép-óriásgyártók – az Airbus és a Boeing – kapcsán dúló vita, ami 2018-ban megjárta a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) illetékes fórumát is, és amely utóbbi döntése értelmében az amerikai kormány 7,5 milliárd dollárnyi büntető vámot vethetett ki az európai gyártóra, az EU oldal pedig 4 milliárd dollár erejéig sújthatta hasonlóval az amerikai céget.

Mindezeket a tarifákat a békülés jegyében idén márciusban egyelőre felfüggesztették, de lapértesülések szerint ezen a ponton nem kizárt, hogy az év végéig akár még révbe is juthatnak a felek. Megbeszélni való mindenesetre adódik itt is.

És akkor még ott vannak a politikai ügyek, amelyekben a listavezető ismert módon a Kínához fűződő kapcsolat kérdése, aminek kapcsán a jelek szerint Washington kész volt kiegyezni olyan elrendezéssel, hogy a kemény hangvételű üzenet a hétfőn véget ért NATO-csúcson szülessen, míg az EU vonatkozásában

az amerikai elnök tudomásul veszi, hogy európai partnerei, ha nem is feltétel nélkül, de kínai relációjú üzleti kapcsolataikat nem akarják teljes egészében beáldozni.

Annyi szimbolikus közeledés mindenesetre elképzelhető, hogy az EU-vezető készséget fejeznek majd ki az amerikaiakkal való együttműködésre a „Kína-politika formálásakor”.