Azzal, hogy európai uniós ügyintézéssé vált a koronavírus elleni oltóanyagok beszerzése és elosztása, az oltások viszonylag lassú menetének a bírálata is az unión csattan, pedig lehet, hogy a felelős másutt keresendő.

Annyi biztos, hogy az oltások ügye folyamatosan a figyelem középpontjában áll, és már néhány napos különbség is mondjuk az izlandi és az EU-tagállami oltások tempója között heves bírálatokat tud kiváltani. Tény az is, hogy sok országban népességarányosan egyelőre még alig érzékelhető az oltás, ami szintén sok helyen növekvő felháborodást vált ki.

Olaszországban például már aláírásgyűjtés is kezdődött Giuseppe Conte miniszterelnök elmozdításáért a bírálói szerint lassú oltás miatt, és hasonlóképpen mind több felhő gyűlik Emmanuel Macron francia elnök feje fölé is, főként, hogy Franciaországban az egyik legalacsonyabb jelenleg az oltottak aránya.

A téma érzékenysége tehát óriási, és ennyiből

az EU imázsa szempontjából is tetemes a tét,

hogy vajon a közösségi mandátummal végzett oltóanyag-beszerzés és uniós léptékű terítés végső soron az EU hasznosságának lesz-e a szimbóluma, vagy éppen, hogy a közösség nehézkességét hirdetők kezében válik újabb ütőlappá.

A számok látszólag az EU-megoldás ellen szólnak, ha csupán azt vetik össze, hogy a néhány százezres uniós oltással szemben már egymillió britet vagy a négymillió amerikait részesítettek kezelésben. A kérdés a hét elején már az Európai Bizottság szokásos brüsszeli sajtóértekezletén is előjött, ahol a testület szóvivője azzal védekezett, hogy több száz millió adag legyártása, elosztása, 27 országba történő kiszállítása, ott a helyi hatóságok által az oltási eljárás megszervezése, lebonyolítása mind-mind olyan új, eddig ilyen volumenben soha nem próbált gyakorlat, amelynek beüzemelése óhatatlanul több időt igényel.

A tényleges gond nem az oltóanyagok mennyiségével, hanem azzal van, hogy egy kontinens léptékű terítés elején tartanak – hangsúlyozták a bizottság részéről.

Azóta megszólalt maga az egészségügyi EU-biztos, Stella Kyriakides is, aki kedden egy nyilatkozatában emlékeztetett, hogy tavaly ősszel még mindenki amiatt aggódott, helyes-e ennyire siettetni a vakcinák fejlesztését és elfogadását, nem megy-e mindez a biztonság robására? A biztos egyúttal arra is emékeztetett, hogy

Brüsszel oltóanyag-politikája nemcsak a tagállamok egyetértésével, de azok deklarált támogatásával került elfogadásra, beleértve a több céggel történő szerződést (úgymond, mindenki egyetértéett azzal, hogy "ne tegyünk minden tojást egyetlen kosárba".

Ugyancsak kedden Angela Merkel is védelmébe vette a bizottsági eljárást, amelyet a maga részéről "helyesnek és fontosnak" minősített.

A brüsszeli testület érthetően kissé idegesen követi a reakciókat, hiszen Brüsszelben jól tudják, hogy az oltási művelettel a bizottság imázsa nagyságrendekkel javulhat is, meg évekre szólóan el is lehetetlenülhet. (Egy bajor politikai mozgalom például egyenesen azt javasolta, hogy indítsanak közigazgatási eljárást Ursula von der Leyen bizottsági elnök ellen a szerintük elfogadhatatlan ügykezelés miatt.)

A sertésvész fenyegető emléke

Az, hogy ezúttal a brüsszeli bizottság legyen a felelős az oltóanyag-művelet intézésében, már az év első felében eldőlt, és ezt tagállami egyetértés is övezte, jól emlékezve még a 2009-es kontinensléptékű sertésvészre, amire válaszul a tagállamok akkor saját hatáskörben kezdtek tárgyalni az oltóanyagokat gyártó cégekkel, ezek meg látva az összeurópai keresletet, az egyes országokat egymás ellen kijátszva szépen felsrófolták az árakat.

Ennek kivédésére először csak Németország, Franciaország, Olaszország és Hollandia állt össze, hogy együttesen összesen 400 millió adag Oxford/AstraZeneca oltóanyagot rendeljen meg Európa számára, megelőzendő az amerikai kormány hasonló igényeit, ám más tagországok – élen Belgiummal – rosszallották, hogy a huszonhetek oltásvédeleme néhány tagország ügykezelésén múljon. Végül júniusra elérték, hogy valamennyiük közös intézménye, az Európai Bizottság legyen a műveletek kizárólagos intézője.

Amikor a brüsszeli testület elkezdett tájékozódni a majdani potenciális gyártók körében, még senki sem lehetett biztos abban, hogy melyikük végez majd elsőként, milyen eredménnyel és pontosan mikor.

Végül hat nagyobb céggel szerződtek

– a német-amerikai BioNTech/Pfizerrel, az amerikai Modernával, a brit Oxford/AstraZenecával, az amerikai Johnson & Johnsonnal, a francia-brit Sanofi-GSK-val és a német CureVac-kal –, összesen kétmilliárd adag lekötésére, ami az EU-népesség több mint négyszerese, és az ügylet maga minden bizonnyal példátlan a járványok történetében.

Az utóbb a médiában kiemelt figyelmet kapó versenyfutás végül a körül zajlott, hogy melyik oltóanyag kapja meg először a szükséges hatósági engedélyt, és kezdődhet meg terjesztése a lakosság körében. A célszalagot ismert módon december elején a de facto már Európai Unión kívül álló Nagy-Britannia szakította át, aminek politikai hozadékát persze sokan igyekezték kihasználni, népszerűsítve a brit önállósodás előnyeit az úgymond nehézkes uniós adminisztrációhoz képest.

Felgyorsított engedélyezési verseny

Mindez fokozta a politikai nyomást az amszterdami Európai Gyógyszerügynökségen, amely végül egy héttel a tervezettnél korábban, december 21-én adta áldását elsőként a BioNTech/Pfizer termékére. Az elfogadásra váró következő oltóanyag az amerikai Modernáé lehet, amit eredetileg január 12-én akartak Amszterdamban elfogadni, de az eljárást ennél is felgyorsították, és most szerdára ígérik a bejelentést.

Szakértők megjegyzik, hogy bár a sajtóban nagy teret kapott a brit elsőség ténye, arról azonban már kevesebb szó esett, hogy míg a maga szigorú eljárási protokolljához ragaszkodó európai ügynökség első körben csak feltételes forgalmazást engedélyez, felelőssé téve e szakaszban a gyártót a termék biztonságáért, addig a gyorsított brit eljárás azonnali teljes körű értékesítést tett lehetővé. Mindezzel bármilyen nem kívánt utóhatás felelőssége Nagy-Britanniában első körben a kormányt, Európában viszont a gyártót fogja terhelni, ha ilyesmire sor kerül.

Napjaink ideges hangulatát mindenesetre főként az okozza, hogy a vakcina Európa-szerte csak csepegtetve érkezik, és milliók várják egyre türelmetlenebbül az oltást. Brüsszelben ennek kapcsán emlékeztetnek, hogy

mindenekelőtt gyártási-kibocsátási szűk keresztmetszet a kiinduló ok:

a BioNTech/Pfizer végül nem volt képes tartani azon ígéretét, hogy az végéig legyárt 12,5 millió adagot, ezért értelemszerűen az eddigi elosztás is a vártnál szűkösebbre sikeredett. Gond a termékkel az is, hogy BioNTech/Pfizer oltása különleges szállítási-tárolási körülményt követel (mínusz 70 fokon kell tartani), amire nagy volumenű szállítmány esetében nem minden tagország volt azonnal felkészülve.

Általában is jól látható, hogy a tagországok eltérő készenléttel fogadták a beérkező oltóanyagokat, ami az első napokban eltérő oltási tempót tett lehetővé (a német 200 ezertől a francia néhány százig). Az esetenkénti eltérő tagállami reagálás amúgy már az oltások beszerzésekor is lassító tényezőként lépett fel: az Európai Bizottság az említett hat céggel augusztus végére már lényegében tető alá hozta a szerződéseket, de a (huszonhetes) tagállami véglegesítésre még további egy hónapot kellett várni.

Bizottsági részről amúgy arra számítanak, hogy a kibocsátásban-elosztásban-alkalmazásban érzékelhető kezdeti szűk keresztmetszet Európa-szerte fokozatosan tágulni fog, és

áprilisra már az egész kontinensen ténylegesen tömeges oltásról lehet majd beszélni.