Fidel Castro Havannába halt meg, helyi idő szerint péntek éjszaka.

"Azért vagyok itt, hogy elmondjam népünknek, Amerikában élő barátainknak és a világnak, hogy ma, 2016 november 25-én, 22 óra 29 perckor meghalt a kubai forradalom főparancsnoka, Fidel Castro Rúz" - jelentette be remegő hangon Raúl Castro a National állami tévében.

Bátyja halálának okáról nem mondott semmit. Annyit közölt még, hogy fivére akaratának megfelelően helyi idő szerint szombat reggel elhamvasztják, és a temetést szervező bizottság részletes tájékoztatást ad majd a gyászrendezvényekről. A temetés időpontja egyelőre nem ismert.

"Mindig előre, győzelemre!" - fejezte be szűkszavú nyilatkozatát Raúl Castro.

A hírügynökségek egymástól eltérően számoltak be arról, hogy Castro hány éves volt. A zavart nyilvánvalóan az okozta, hogy 1927. augusztus 13-án született ugyan, de születési évét később 1926-ra változtatta, hogy előbb vegyék fel a gimnáziumba, és Kubában hivatalosan az utóbbi dátumot használták.

Helyszíni jelentések szerint Fidel Castro halálának bejelentése után Havanna utcáit nem özönlötték el gyászolók, nyugalom volt a fővárosban. Az egyesült államokbeli Miamiban azonban - ahol a kommunista rezsim elől elmenekült jelentős kubai közösség él - sokan vonultak az utcára, kubai zászlókat lengettek, örömmámorban úszva táncoltak, fazekakkal és serpenyőkkel doboltak.

Fidel Castro 2008-ban adta át az ország vezetését öccsének, a most 85 éves Raúlnak. Az utóbbi években egyre ritkábban jelent meg a nyilvánosság előtt, ezért időről időre találgatások kaptak lábra egészségi állapotáról. Az idén kétszer, először áprilisban, majd augusztus közepén, a kilencvenediknek tekintett születésnapja alkalmából rendezett ünnepségeken lehetett őt látni. Az utóbbi alkalommal öccsével és Nicolas Maduro venezuelai államfővel együtt a havannai Karl Marx Színházban gyermekszínjátszók gálaműsorán vett részt. A kubai televízióban bemutatott felvételeken látni lehetett, ahogy a mintegy ötezer meghívott vendég Castro nevét skandálta.

Castro hosszú levélben köszönte meg Kuba népének születésnapi köszöntését, a tisztelgő üdvözleteket, de nem mulasztotta el, hogy ismét bírálja Barack Obamát, az Egyesült Államok elnökét, egyebek között azért, mert amikor májusban Hirosimában járt, nem kért bocsánatot a szigetországra a második világháború végén ledobott amerikai atombombákért.

Bár a "Comandante" (parancsnok) születésének kerek évfordulójára hónapok óta rendezvények sorával készültek országszerte, politikai öröksége igencsak megkopott. Nem kevés kubai bírálta Castrót, mert korlátozta személyi szabadságukat, és szovjet mintára parancsutasításos gazdaságot épített ki, míg mások hálásak neki azért, hogy megszabadította az országot az amerikai uralom alól, és mindenki számára elérhetővé tette az egészségügyi ellátást és az oktatást.

A 47 éves uralma alatt tíz amerikai elnökkel dacoló, a kubai hírszerzés szerint több mint hatszáz - Washington és más ellenséges hatalmak által irányított - gyilkossági kísérletet túlélő Castro számára minden bizonnyal a leginkább szíven ütő változás hazája életében az volt, hogy az Egyesült Államok hivatalosan többé nem esküdt ellensége az országnak. A drámai fordulat öccsének, a hatalmat 2008-ban átvevő Raúl Castrónak a munkásságához köthető. Ezzel kapcsolatban azonban a kommunista kubai állam megalapítója nem rejtette véka alá kétségeit.

A karibi szigetország jelenleg az 1959-es forradalom óta nem látott átalakuláson megy keresztül. Bár a politikai szabadságjogok élvezete továbbra is várat magára, egyre több ember dolgozik a felívelőben lévő magánszektorban, lazultak az utazási korlátozások, bizonyos helyeken az internethez is hozzáférhet a lakosság, és tavaly egyfajta történelmi lépésként Havanna helyreállította diplomáciai kapcsolatait legfőbb hidegháborús ellenségével, Washingtonnal.

Ez utóbbi fejlemény annak ellenére történt, hogy az Egyesült Államok befolyása alatt álló Fulgencio Batista kubai diktátor hatalmának 1959-es megdöntésében főszerepet játszó Fidel Castro évtizedeken át Washington politikája és befolyása ellen küzdött, és e harcát tulajdonképpen élete utolsó hónapjaiban is folytatta. Az augusztusban megjelent levelében világossá tette az amerikai elnök márciusi kubai látogatásáról írva, hogy országa nem szorul rá a "birodalomra". Amerika-ellenességéhez mindvégig hű maradt, és nem is találkozott Obamával, az amerikai elnök történelmi havannai látogatásakor.

Elemzők szerint Fidel Castro visszavonulása után is "közvetett befolyást gyakorolt" a rezsim azon tagjain keresztül, akik nem értenek egyet a Raúl-féle, korábban elképzelhetetlennek tűnő és a társadalom egy részét reménnyel eltöltő gazdasági és külpolitikai reformokkal.