Az intézmények presztízsét a végzősök munkapiacon való elhelyezkedési lehetőségei is befolyásolják: a Nemzeti Államigazgatási Főiskola, az ENA például az ország egyik legrangosabb egyetemének számít, 1945-ös megalapítása óta innen kerül ki ugyanis a francia politikai és gazdasági elit jelentős része.

Francois Hollande jelenlegi államfő például 1980-ban a Voltaire évfolyamon végzett, de Jaques Chirac vagy Valéry Giscard-d'Estaing volt köztársasági elnökök is az ENA padjait koptatták, akárcsak számos egykori vagy jelenlegi miniszter, nagykövet vagy éppen nagyvállalkozó, esetleg bankár.
Az ENA hallgatóinak száma korlátozott és hasonló a helyzet a többi elit, például mérnök-, közgazdász- vagy éppen tisztképző főiskolán is. Ezeket egyébként franciául grande ecole-nak, szó szerinti fordításban nagy vagy kiváló iskolának nevezik, talán mert a demokrata hagyományaira oly kényes Franciaországban nem illik az elit szót használni.

Legnagyobb részüket az állam finanszírozza, így azokban nincs tandíj, a magánegyetemeken azonban borsos árat kell fizetni.

A "grande ecoles"-okba való bejutáshoz a jelentkezőknek kötelező módon verseny-vizsgázniuk kell, a követelmények színvonalát pedig az jelzi, hogy a felvételikre a diákok a legtöbb esetben úgynevezett előkészítő iskolákban végzett, két éves intenzív és rendkívül komoly tanulást követően futnak neki.

Az orvos és az ügyvédképzés más módon igényel jelentős erőfeszítést. Az első esetében "zárt szám" van érvényben, azaz az egészségügyi miniszter évente meghatározza, hány diplomás doktorra van szükség. Ennek egyik velejárója, hogy az elsőéves hallgatók 85 százaléka az év végén kirostálódik, a többiek viszont további nyolc évet tanulhatnak a diplomaosztásig.

Az ügyvédeknél ugyan nincs számbeli korlátozás, ám a jelölteknek négy évnyi jogi tanulmányt követően felvételizniük kell az ügyvédiskolák valamelyikébe, ez az első alapos válogatás, majd további két évnyi tanulmány után záróvizsgát kell tenniük, ami ugyancsak csökkenti a munkaerőpiacra kikerülők számát.

Az eddig elmondottakból következik, hogy az egyéb egyetemek presztízse általában nem valami magas, és e helyekre aránylag könnyen be lehet iratkozni. A jelentkezők az 50 ezer forint körül alakuló beiratkozási díj leszurkolása után ingyen látogathatják az előadásokat. Az elit iskolákban egyébként ennek az összegnek a két-háromszorosát is elkérhetik, de a szegényebb családokból származó ösztöndíjasoknak sehol sem kell fizetniük.

Az egyetemi évek elhúzása vagy a "hivatásos diák" fogalma Franciaországban nem igazán ismert, a tanulmányaikat időben nem befejezőkre ugyanis - éppen az elitizmusból fakadóan - könnyen rákerülhet a komolytalanság bélyege, ráadásul ezt a fajta magatartást a munkaerőpiacon sem igazán díjazzák.