Az előjelekből ítélve úgy tűnik, hogy a következő hétéves pénzügyi keret további lefaragása helyett a rendelkezésre álló korlátozott források egyes tagállamok és főleg a költségvetési fejezetek közötti újraelosztására helyeződik át a hangsúly csütörtöktől, amikor az Európai Tanács kísérletet tesz az uniós politikák 2014 és 2020 közötti finanszírozásáról szóló megállapodás elfogadására.

A potenciálisan akár több napon át is elhúzódó csúcstalálkozó kezdete előtt tanácsi és tagállami források gyakorlatilag kizárták annak a lehetőségét, hogy az eddigi csökkentési trend a végjátékban megforduljon, és a kormányok az asztalon fekvő javaslatnál több pénzt szavazzanak meg a közös kiadásokra. Noha szavakban több nettó befizető ország (Nagy-Britannia, Németország, Svédország és mások) tovább vágna a Herman Van Rompuy által néhány napja javasolt főösszegből, mégsem valószínű, hogy tovább zsugorodjon a keret.

Tanácsi források szerdán kétségtelen ténynek nevezték, hogy a jelek szerint Magyarország van kitéve jelenleg a legnagyobb veszteségnek a felzárkóztatási pénzek vonatkozásában. Ez azonban inkább következik a kohéziós pénzek Bizottság által javasolt elosztási módjából, és nem közvetlenül a büdzsé kiadásainak lefaragásából - írja a BruxInfo.

"Magyarország nem azért veszít sokat, mert a nettó befizetők vissza akarnak venni a kohéziós forrásokból. Hanem mert a Bizottság papírja elég furcsa módon a források hozzáférhetőségének olyan rendjére tett javaslatot, amelyik igen kedvező lenne néhány közép- és kelet-európai ország (mindenekelőtt Lengyelország és részben Románia) számára, közömbös másoknak, míg további rászoruló országoknak (mindenekelőtt Magyarországnak) kifejezetten hátrányos. E helyzet orvoslásához azonban nem több pénzre, hanem az elosztási szabályok módosítására van szükség" - vélte egy vezető beosztású tanácsi forrás, a nettó befizetők köréből.

Diplomáciai források szerint Magyarország az adott pénzügyi keretek között négy módon is javíthat nem éppen irigylésre méltó helyzetén. Először is a források egyes költségvetési fejezetek közötti átrendezésével, úgy, hogy más területek büdzséjét csökkentsék és az összeggel a kohéziós politika és a közös agrárpolitika költségvetését növeljék. Másodszor, a tagállamok által elérhető kohéziós források felső határának számunkra kedvező módosításával. Harmadszor, a kohéziós politika keretein belül a legfejletlenebb régiók számára is hozzanak létre olyan biztonsági hálót, ami garantál számukra egy bizonyos szintű finanszírozást. Negyedszer, ugyancsak a kohéziós politikánál a pénzfelhasználás szabályainak a könnyítés irányába ható módosításával (a jelenlegi tervezethez képest).

Felvetődhet a kérdés, hogy a kezdettől fogva nyilvánvaló magyar specifikus problémára miért nem született megoldás a tárgyalások eddigi, 1,5 éve alatt. Nevük elhallgatását kérő források szerint azért, mert a tárgyalások logikája eddig tökéletesen ellentétes volt, hiszen eddig folyamatosan csökkentették a keretet, "a magyarok pedig a trenddel szemben haladtak". Ez pedig előrevetítette azt, hogy a magyar problémát a végjátékban kell majd kezelni.

Forrásaink arra is felhívják a figyelmet, hogy Magyarország helyzete abban is különbözik a legtöbb kohéziós országétól (de főleg a lengyelektől és a románoktól), hogy az ő esetükben a sorozatos vágások hatására egy kedvező növekmény csökkentése ellen kell harcolni, míg számunkra eleve hátrányos volt a Bizottság kiinduló javaslata - olvasható a BruxInfo elemzésében.

Az Európai Tanács (és az Európai Bizottság) elnökével a tervek szerint csütörtökön délután negyed 6-kor kétoldalú megbeszélést folytató magyar miniszterelnök azért száll majd "ringbe" a csúcson, hogy a két pénzügyi időszak között szélesre kinyíló ollót lehetőleg minél összébb zárja.

Ez diplomaták szerint a fent említett módszerekkel is lehetséges, és még plusz pénzt sem kell hozzá szerezni a büdzséhez, ami politikailag eleve reménytelen vállalkozásnak tűnne.Forrásaink arra hívják fel a figyelmet, hogy miközben a kohéziós politika és legutóbb már a közös agrárpolitika kiadásaiból is durván (a Bizottság tervéhez képest 30, illetve 25 milliárd euróval) lefarag az aktuális javaslat, addig más költségvetési fejezetek kiadásai jelentősen nőnek - írja a BruxInfo. A Horizont 2020 kutatási és innovációs program költségvetése például 60 százalékkal, a bel- és igazságügyi fejezeté 50, a külkapcsolatokra fordítandó keret pedig 25 százalékkal. Meredeken megnövelte a Van Rompuy féle javaslat az előző, ciprusi elnökségi javaslathoz képest az európai infrastruktúra alap, az Európai Összekapcsolási Eszköz (CEF) büdzséjét is.

Egy belső átcsoportosítással tehát csökkenteni lehetne a veszteségeket, mind a kohéziós, mind pedig a közös agrárpolitikánál, főleg a direkt támogatásoknál. Mivel ezek a tételek tagállamokra lebontva kiszámolhatók, minden javulás, automatikusan javítaná a magyar pozíciókat is. A kohézió barátai számára ez járható út lenne, kérdéses, hogy sikerül-e ehhez megnyerni a nettó befizetőket is, akik főleg a kohéziós politikán takarékoskodnának.

A második magyar esély az egy ország által maximálisan igénybe vehető támogatások mértékének növelése. Itt tulajdonképpen nyitott ajtón kopogtatunk, hiszen már a jelenlegi szöveg is eltérést tesz lehetővé a főszabálytól abban az esetben, ha egy ország 2008 és 2011 között 1 százaléknál súlyosabb recesszióban volt. Ez ráillik hazánkra is, és a három balti országra is. Az aktuális főszabály értelmében egységesen a GDP 2,4 százaléka lenne a felső határ, Magyarország esetében egyelőre 2,xx ez a szám, ami maximum 2,99 százalékot jelent. Ez a baltiak számára már elfogadható kiigazítás, ám a magyarok veszteségeit csak részben csökkenti. Ahhoz ugyanis, hogy a jelenlegi szinten maradjunk, a GDP 3,51 százaléka kellene, hogy legyen a felső határ. Még a 2,99 százalékos szinttel is (21,9 milliárd euró) "csak" megfelezhetnénk a 30 százalékos vágást, ám ilyen magas szint elérésére aligha lehet esély. Ugyanakkor alkalomadtán ezzel is egy-két milliárd eurót vissza lehet nyerni, és a többi lehetőséggel együtt már nem elhanyagolható összegről lehet szó.

A harmadik mérlegjavítási lehetőség abból származna, ha a fejlett és az újonnan létrehozandó átmeneti régiók kategóriájához hasonlóan az uniós fejlettségi szint 75 százaléka alatti, legszegényebb régiók számára is létrehoznának egy biztonsági hálót. Erről a bizottsági javaslat fura módon megfeledkezett, pedig diplomaták szerint nincs racionális érv amellett, hogy éppen a legszegényebb térségeknek ne biztosítsanak ilyen lehetőséget.

Végül egy negyedik megoldás az lenne, ha a pénzfelhasználás szabályain is könnyítenének. Ilyen könnyítésnek számítana, ha az uniós társfinanszírozás mértéke az aktuális javaslatban szereplő 75 helyett 85 százalékon maradna, mint jelenleg. De az is nagy könnyebbséget jelentene, ha a vissza nem téríthető áfa-t is támogatható költségként ismerné el az EU, ahogy jelenleg is (ez főleg a forráshiánnyal küszködő önkormányzatoknak fontos). Tizenöt kohéziós ország (a portugálok kivételével) kedden közös álláspontban sürgette, hogy ezekben a kérdésekben pozitív elmozdulás történjen. Levelükben az említetteken túl még az előlegfizetés fontosságát is hangsúlyozzák.

További részletek itt.