A közel-keleti rendezés alapjaként 2003-ban minden érintett fél által elfogadott úgynevezett útiterv (road map) az erőszak beszüntetésére kötelezte a palesztin felet. Izraelnek ugyanakkor le kellett (volna) állítania az új zsidó telepek építését, illetve a meglévők bővítését a megszállt területeken (a gázai kivonulás óta ez Ciszjordániára és Kelet-Jeruzsálemre vonatkozik).

A múlt év végén kitört gázai háború óta az izraeli csapások által meggyengült Hamász szélsőségesei lényegében beszüntették a határ közelében fekvő izraeli városok elleni támadásaikat.

Öngyilkos merényletekről sem igen hallani az utóbbi hat hónapban. Ezzel szemben a március végén hivatalba lépett jobboldali izraeli kormány nyíltan meghirdette, hogy a megszállt területeken élő zsidó lakosság "természetes szaporulata" szükségessé teszi a lakóhelyéül szolgáló telepek bővítését. Az amerikai kormány többszöri figyelmeztetése ellenére Benjamin Netanjahu kormányfő és miniszterei hallani sem akarnak az építkezések befagyasztásáról. (Egyes források szerint a szaporulat jobbára Amerikából érkezett ortodoxokat takar.)

Jeruzsálem dacos magatartása nyomán alaposan lehűlt Izrael és a fő támogatójának számító Egyesült Államok viszonya. A Der Spiegel már a két ország elidegenedéséről írt annak kapcsán, hogy a múlt héten bekérették a washingtoni külügyminisztériumba az izraeli nagykövetet. Jacob Lew miniszterhelyettes értésére adta Michael Orennek: a zsidó telepek bővítésével Izrael megtorpedózza a párbeszédet a palesztinokkal, ezért véget kell vetni az "egyoldalú lépéseknek".

Hétfői hír szerint már meghaladja a 304 ezret a ciszjordániai telepeken élő zsidó lakosság lélekszáma - ez több mint 40 ezres növekedés 2005-höz képest. Hasonlóan dinamikusan gyarapodik a hatnapos háború után Izrael által megszállt, majd 1981-ben bekebelezett (addig csak arabok lakta) Kelet-Jeruzsálem zsidó lakossága, amely már megközelíti a 190 ezret.

Tény, hogy Washington soha nem helyeselte, ám éveken át eltűrte a megszállt arab földeken folyó építkezéseket. A zsidó telepek mára viszont politikai jelképévé váltak egy konfliktusnak, amelyben az izraeli kormány egyre inkább Amerikával is szembekerül.

A korábbi izraeli miniszterelnök, Ariel Saron tanácsadója szerint a Bush-kormány idején létezett egy hallgatólagos megállapodás Jeruzsálem és Washington között, amely lehetővé tette a zsidó telepek bővítését - ez azonban távolról sem volt hivatalos. "A nyilvánosság előtt az amerikai fél mindig is ellenezte a telepek építését" - emlékeztetett Dov Weissglas.

Washington "bekeményítésének" okát az egykori tanácsadó abban látja, hogy a Netanjahu-kormány - elődeivel ellentétben - hallani sem akar a palesztinok önálló államáról, amely pedig mind az Egyesült Államok, mind az Európai Unió szemében kulcseleme a tartós közel-keleti rendezésnek. Ennek a pálfordulásnak a logikus következménye Weissglas szerint, hogy az Obama-kormány visszatáncolt a hallgatólagos megállapodástól, és minden szinten bírálja a zsidó telepek építését, bővítését.

Az "elidegenedésre" olyan jelek is utalnak, amelyek korábban mind demokrata, mind republikánus elnök alatt elképzelhetetlenek voltak Jeruzsálem és Washington viszonyában. George Mitchell, az amerikai elnök közel-keleti megbízottja hétfőn, palesztin vezetőkkel tárgyalva, leszögezte: az Egyesült Államok változatlanul követeli Izraeltől a telepek bővítésének befagyasztását. A diplomata egyúttal biztosította vendéglátóit arról, hogy hazája konzultálni fog (!) velük, mielőtt bármilyen döntést hoz a zsidó telepekkel kapcsolatban.

A legújabb telepbővítés (miként a kelet-jeruzsálemi Shepherd hotel helyén felhúzandó, vallásos zsidók elhelyezését szolgáló 20 luxuslakás terve) Irving Moskowitz amerikai milliomos nevéhez fűződik. A Lengyelországból bevándorolt 81 éves férfi családtagjainak többségét megölték a nácik. Talán emiatt lett a rögeszméje, hogy Izraelt "biztos mentsvárrá" alakítsa a zsidók számára - és erre a célra kész dollármilliókat áldozni.

Korábban inkább a háttérben tevékenykedett (a Shepherd hotelt például már 1985-ben megvette), ám barátja, Netanjahu kormányfővé választása óta nem kerüli a nyilvánosságot. Nyíltan hirdeti, hogy az izraeli-palesztin párbeszéd nem más, mint "út az engedmények, a kapituláció és Izrael öngyilkossága felé".

A zsidó telepek bővítése egyre nyíltabban folyik március óta, jóllehet Jeruzsálemben is tudják: a palesztin fél mindaddig nem fog visszatérni a tárgyalóasztalhoz, amíg Izrael kormánya hatalmi szóval véget nem vet az építkezéseknek. Külföldi megfigyelők nem zárják ki annak lehetőségét, hogy Netanjahu kormánya időhúzásra játszik: a tárgyalások szünetelését minél több lakóház felépítésére akarja kihasználni, kvázi kész helyzet elé állítva mind Mahmúd Abbász palesztin elnököt, mind a washingtoni kormányzatot.

A palesztin fél pozíciója (Abbász és a Gázai övezetet kormányzó radikális Hamász tartós konfliktusa miatt) meglehetősen gyönge. Hatékony nyomást csak Washington képes gyakorolni Izraelre. Ennek Obama elnök is tudatában van: nem véletlenül küldte e héten Mitchellt a térségbe. A rutinos, dörzsölt diplomatát napokon belül követi James Jones, a Fehér Ház nemzetbiztonsági tanácsadója és Dennis Ross elnöki követ. Ha ők hárman sem lesznek képesek rábírni Netanjahut a telepítéspolitika megváltoztatására, akkor hosszú időre elúsznak a közel-keleti válság tartós rendezéséhez fűzött remények.