Hatalmas visszhangot váltott ki az Egyesült Államokban David Souter bejelentése a visszavonulásról.

Élet és halál urai

Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága (United States Supreme Court) különleges szereppel bír az ország életében. A testületet alkotó 9 főbíró hatalmas befolyással bír. Az elmúlt évtizedekben a legfelsőbb bíróság döntött olyan meghatározó kérdésekben, mint például az abortusz, vagy a fegyvertartás engedélyezése.

Élet és halál urai voltaképpen - átvitt értelemben, de időnként ténylegesen is. Az utóbbi esetre volt példa egy 2005. júniusi eset, amikor a legfelsőbb szövetségi bíróság megsemmisítette egy fekete férfi halálbüntetését azzal az indoklással, hogy a texasi perben az esküdtek egy kivételével fehérek voltak, mivel a kiválasztásuk során az ügyészek körmönfont kifogásokkal elutasították a fekete esküdteket.

Emlékezetes az Exxon Mobil vállalatra kiszabott hatalmas bírság ügye is. Az Exxon Valdez tartályhajó 1989-es alaszkai katasztrófája miatt a cégnek kártérítést kellett fizetnie. A kártérítés összegét először 5 milliárd dollárban állapította meg 1994-ben egy alaszkai bíró, ezt egy szövetségi fellebbviteli bíróság később a felére csökkentette.

Az Exxon Mobil ezt is sokallotta, és végül az amerikai legfelsőbb bíróság 2,5 milliárdról félmilliárd dollárra mérsékelte a kártérítési összeget 2008-ban.

A kulcsfigura

A távozását most bejelentő David Souter bíró mindkét említett ügyben fontos szerepet játszott.

Hatalmas jelentősége volt 2000. decemberében az amerikai legfelsőbb bíróság döntésének is. A testület 5-4 arányban megszavazott ideiglenes intézkedésével leállíttatta a floridai szavazatszámlálást, amelynek döntő szerepe volt elnökválasztásban.

A bíróság elnöke akkor a 76 éves William Rehnquist volt, akit a republikánus Richard Nixon elnök 1971-ben nevezett ki a testület tagjává, majd az ugyancsak republikánus Ronald Reagan 1986-ban a bíróság elnökévé. Rehnquist számos demokrata kezdeményezésű, liberális irányultságú szociálpolitikai kezdeményezés legfelsőbb bírósági elbuktatásának volt a motorja.

Liberális szemlélet

A 2000-ben 61 esztendős David Souter ekkor is fontos szereplő volt. Soutert Bush elnök 1990-ben szemelte ki, de a bíró végül sokkal liberálisabb szemléletűnek bizonyult, mint amire bárki számított.

Az Amerikai Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága minden bizonnyal a világ legismertebb és legnagyobb tekintélyű bírósága - írja tanulmányában Zétényi András. E bíróság alkotta meg magának először az alkotmánybíráskodás jogkörét, s vált ezzel az óvilági alkotmánybíróságok fő példaképévé, prototípusává.

Az amerikai alkotmány második cikkelyének második szakasza szerint a Legfelsőbb Bíróság bíráit az elnök nevezi ki a szenátus tanácsának és hozzájárulásának kikérése után. Az alapító atyák körében a tervezett alkotmány ezen passzusa komoly vitákat indukált. Sokan a végrehajtó hatalommal szembeni - az akkori kormányzati struktúrában is tükröződő - ellenszenvük miatt a szenátus kezébe tették volna a legfelsőbb bírák kinevezésének jogát, viszont már a viták korai szakaszában megjelent az a nézet, mely egy erős elnöki pozíciót tartott szükségesnek - emlékeztet Zétényi András.

Az elnöknek abban az esetben van joga kinevezésre, ha egy bíró lemond, elhalálozik, vagy elmozdítják. A Supreme Court tagjainak sorában üresedés átlagosan majd kétévente következik be, így egy elnöknek általában kétszer adatik meg a jelölés lehetősége. Természetesen a szórás nagy: volt aki a helyek felét újíthatta meg, míg Carter elnöksége, vagy George W. Bush első ciklusa alatt nem változott meg a bíróság összetétele - olvasható az idézett tanulmányban.

A fentiek miatt van olyan nagy jelentősége Souter bíró április 30-i bejelentésének.

Központi téma

Az Egyesült Államokban a legfelsőbb bírósági bírák kinevezése központi kérdése az amerikai belpolitikának - fogalmaz Zétényi . Magyarországhoz hasonlóan a fontos társadalmi-politikai kérdések többsége előbb-utóbb a 9 fős, élethosszig tartó mandátummal bírói fórum elé kerül. Ezért érthető, hogy a különféle politikai- és érdekcsoportok számára nagyon fontos, hogy milyen a bíróság összetétele - emlékeztet írásában a szerző.

Erre csakúgy, mint az "ellenséges" bíróságra minden esély megvan, hiszen azáltal, hogy az Alkotmány szövegezői csupán egyszerű szenátusi többséget írtak elő a főbíró kinevezésekor, az elnöknek így megfelelő politikai erőviszonyok esetén nagy esélye van arra, hogy akaratát érvényesítse.

"Jól sikerült" kinevezés?

A mandátum nem határozott időre szól, így egy "jól sikerült" kinevezéssel az elnök politikai elképzelései - természetesen a jogrendszerbe becsatornázva - mandátumának lejárta után is akár évtizedekig is jelen lehetnek a politikai rendszerben, sőt egy elnök, amennyiben megbízatása alatt több hely üresedik meg, tartósan egy irányba tudja - elvben - befolyásolni az ítélkezési gyakorlatot. Ehhez persze az is szükséges, hogy a felsőházban pártja szenátorai legyenek többségben, ami, tekintettel az amerikai választási rendszer sajátosságaira, viszonylag ritkán fordul elő.

A kilenc bíróból álló testület óriási befolyással bír a belpolitika alakulására - emlékeztet írásában Zétényi András. Roosevelt idején például a bírák többsége hosszú ideig képes volt a New Deal végrehajtásának hátráltatására, hiszen a legfontosabb jogszabályokat szabadpiac-ellenességre hivatkozva alkotmányellenessé nyilvánították.

Kitüntetett politikai szerep

Tekintettel az amerikai Legfelsőbb Bíróság - elsősorban az alkotmánybíráskodás miatt -kitüntetett politikai szerepére, minden elnök olyan személyt kíván kinevezni, aki előmozdítja politikai célkitűzéseinek megvalósulását. Így megfelelő politikai klíma esetén az elnök mindig saját pártjához tartozó személyt jelöl. Olyankor, amikor a szenátusban az ellenzék alkot többséget, arra a helyzetre is sor kerülhet, hogy az elnök az ellenzéki párt soraiból jelöl valakit.

Ilyen esetben természetesen konzervatív elnök esetén egy konzervatív liberálisra, liberális elnök esetén egy liberális konzervatívra esik a választás. Ilyen kényszer azonban nincsen, és számtalanszor került már arra sor, hogy az elnök az ellenzéki szenátuson is keresztül tudta nyomni saját pártjához tartozó jelöltjét.